Cerca

Vatican News
Funeral of Franco Zeffirelli in Florence A nagy rendező utolsó útja   (ANSA)

Búcsú a 96 évesen elhunyt Zeffirelli mestertől: A jó, mint por, beföd mindenkit

Június 18-én délben a szülőváros Firenze végső búcsút vett nagy fiától, a 96 éves korában elhunyt Franco Zeffirelli filmrendezőtől. Gyásznap a toszkán fővárosban és emlékezés nemcsak országszerte, hanem az egész világban! Hétfőn a Palazzo Vecchióban, a firenzei Városháza Ötszázak termében ravatalozták fel a Mestert, akitől hosszú sorokban állva, éjfélig várva vettek búcsút mindazok, akik szerették rendezői tehetségéért, mélységes emberségéért és nyíltan megvallott keresztény hitéért. Temetési szertartását a firenzei Virágos Boldogasszony dómban Giuseppe Betori bíboros, a város érseke végezte az olasz társadalmi és művészeti élet jeles képviselői jelenlétében. Nevét a katolikus világ főként két filmje révén ismeri: az 1972-ben készült Nap fivér, Hold nővér Assisi Szent Ferencnek állít emléket, míg az 1977-ben forgatott több részes Názáreti Jézus az evangéliumok tanúságtételével és hűséges szeretetével idézi fel a Megváltó alakját. Máig milliók kötődnek a Zeffirelli mester rajzolta Jézus archoz. A Vatikáni Rádió olasz tagozata utolsó riportját 2013 nyarán készítette a rendező Maestróval, Róma külvárosi otthonában, éppen kilencvenedik születésnapja alkalmából.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

Ha az ember nem ad, nem kap semmit. Ha nem adsz, nem növekedsz, hiszen teremtőképességünk a keresztségünkkel együtt születik, életünk kezdetén. Minden élőlény, így az ember is sorsszerűen teremtmény, vagyis maga is teremt valamit, ami nemcsak magának hasznos, hanem gyermekeinek és barátainak. Ez egy állandó és pozitív üzenet, mely a megkapott adomány adta felelősségérzetből ered. Most én végső értelemben minden emberre gondolok, a gonoszokra is, mert van egy minőségi jóság. Nem igaz, hogy minden ember a Sátán fia. Én sok olyan embert ismertem, akik látszólag gonosz teremtmények voltak, ellenben nagy gazdagság rejtőzött bennük. Én rendezőként nem akarok a rossz védelmezője lenni, arra gondolva, hogy a rosszból is a végén valami jó kerekedik. Én a magam hosszú életében arra jöttem rá, hogy nekünk a jót kell tenni és nem szabad rosszat csinálni.

Mit jelent önnek a „rossz”?

Fogoly! Aki rossz, az valamiként foglya saját felvetéseinek, akinek hiányzik az értelmi világosság, hiányzik a szép, a természet iránti fogékonyság. Büszkén kell hordanunk azt a karaktert, amit az Isten adott.      

Eléggé szabad volt Ön az életében, a pályája során...?

Személyesen nagyon sok szeretetet kaptam a szüleimtől, akik szerették egymást és úgy éltek, hogy meg is lehessen látni szeretetük gyümölcsét, akik őt Francónak hívtak és ez én vagyok. Mindennek a kezdete az ő hatalmas szeretetük.

Ön örököse ennek a szeretetnek? 

Igen, és nem pedig mások rosszaságának az örököse. A szeretettel az ember végül szentté lesz.

Milyen a hittel való kapcsolata?

Az én hitem inkább szeretet. Szeretem Jézust, mert ő olyan személyiség, aki mindenbe szeretetet vitt, amit csak érintett. Nem csak azért szeretem, mert Ő Isten Fia. Tetszik minden, amit mond, amit csinál, s amit megértettem belőle, azzal egyetértettem. Nem lehet nem engedelmeskedni az isteni szónak! Még ha az ellenséges is a te érdekeddel, még ha össze is töri a terveidet. Vakon kell tudni azt, hogy ami tőle jön, az a javamat szolgálja….

Miben látja a jó megtestesülését?

Mindenben. Én követtem el bűnöket, de hiszem azt, hogy mindig rendeztem a soraimat a mi Urunk terveivel, a jónak a nagy távlatában. Hiszem, remélem…

Ha meg kellene mutatni a megtestesült jót valamiben, mi lenne az?

A jó az olyan, mint a por, ami belep akkor is, ha nem akarjuk. De mégsem piszkít be. De figyelmezzünk csak és emlékezzünk: Nemde minden porból van…?           

 

                    

18 június 2019, 14:46