Az igazi gazdagság Isten szeretete – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Valójában a jó, ami vágyaink célja, az maga az Isten, aki szeretettel tekint ránk, mint ahogy Jézus teszi a gazdag ifjúval. Jézus arra hív minket, hogy „kockáztassuk meg a szeretetet”. Az örök életet csak Isten adhatja nekünk – tanította a Szentatya az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.

A gazdag ifjú nem tudott megválni vagyonától

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Mk 10,17-30) egy gazdag emberről szól, aki odafut Jézushoz és megkérdezi tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”. Jézus arra kéri, hogy hagyjon el mindent és kövesse őt, de az ifjú szomorúan eltávozik, mert, ahogy a szöveg mondja, „nagy vagyona volt” - vezette be beszédét a pápa, hozzátéve, hogy sokba kerül mindentől megválni.  

A Szentatya ezután a gazdag ifjú két mozdulatára hívta fel a hívek figyelmét: a fiatalember először fut, hogy Jézushoz menjen, végül azonban elszomorodik, szomorúan távozik. Először fut, hogy találkozzon a Mesterrel, azután pedig elmegy – emelte ki a pápa.

Jézusban kell felfedeznünk az élet kincsét

A Szentatya először a futásról elmélkedett. A gazdag ifjú futva jön Jézushoz, mintha valami erre ösztönözné a szívében. Bár nagy vagyona van, mégis elégedetlen, nyugtalanságot hordoz magában, teljesebb életet keres. Mint ahogy a betegek és a megszállottak is gyakran teszik (vö. Mk 3,10; 5,6), ő is a Mester lábai elé veti magát; gazdag, mégis gyógyulásra szorul. Jézus szeretettel tekint rá, majd a következő „terápiát” javasolja neki: adja el mindenét, amije van, ossza szét a szegények között, és kövesse őt. Ezen a ponton azonban a történet váratlan módon fejeződik be: a gazdag ifjú arcára kiül a szomorúság, és eltávozik. Amilyen nagy és heves volt a vágy, hogy találkozzon Jézussal, olyan hideg és gyors volt a tőle való búcsúzás – állapította meg Ferenc pápa.

Az örök életet csak Isten adhatja nekünk

Mi is a szívünkben hordozzuk azt a csillapíthatatlan vágyat, hogy boldogok legyünk és életünk teli legyen értelemmel; azonban abba az illúzióba eshetünk, hogy azt gondoljuk, hogy a válasz az anyagi javak és a földi bizonyosságok birtoklásában rejlik – mutatott rá a Szentatya. Jézus ezzel szemben vissza akar vezetni bennünket vágyaink igazságához, és fel akarja fedeztetni velük, hogy a valóságban a jó, amire áhítozunk, az maga Isten, az irántunk való szeretete és az örök élet, amelyet csak Ő adhat nekünk. Az igazi gazdagság az, hogy Isten szeretettel tekint ránk, - ez egy nagy gazdagság - ahogyan Jézus is teszi a gazdag ifjúval és az, hogy szeretjük egymást azáltal, hogy életünket másoknak ajándékozzuk. Ezért Jézus arra hív minket, hogy kockáztassunk, „kockáztassuk meg a szeretetet”: adjunk el mindent, hogy a szegényeknek adhassuk, ami azt jelenti, hogy megfosztjuk magunkat önmagunktól és hamis bizonyosságainktól, hogy figyelmesek vagyunk a szükséget szenvedőkre, és javainkat megosztjuk másokkal. A pápa arra is felhívta a figyelmet, hogy nem pusztán a tárgyakat, anyagi javakat kell megosztanunk testvéreinkkel, hanem azt is, amik vagyunk: a tehetségünket, a barátságunkat, az időnket.

Az igazi gazdagságot nem az evilági javak jelentik

Ez a gazdag ifjú nem akart kockáztatni, nem akarta megkockáztatni a szeretetet, és szomorú arccal távozott – utalt az evangéliumi szakaszra a Szentatya, majd feltette a kérdést: És milyenek vagyunk mi? Mi is vizsgáljuk meg önmagunkat: mihez ragaszkodik a szívünk? Hogyan csillapítjuk az élet és a boldogság iránti éhségünket? Tudunk-e osztozni azokkal, akik szegények, akik nehéz helyzetben vannak, vagy akiknek szükségük van rá, hogy meghallgassák őket, szükségük van egy mosolyra, egy szóra, amely segíti őket, hogy ismét reménykedhessenek? Emlékezzünk erre: az igazi gazdagságot nem az evilági javak jelentik, hanem az, hogy Isten szeret minket, és megtanulunk úgy szeretni, mint Ő – foglalta össze Ferenc pápa az evangéliumi szakasz tanításának lényegét, majd a Szűzanya közbenjárását kérte: Szűz Mária „segítsen nekünk felfedezni Jézusban az élet kincsét”.