Legyünk az evangélium magvetői! – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében Ferenc pápa a vetés növekedéséről és a mustármagról szóló példabeszédekhez fűzve gondolatait arra buzdított, hogy bizakodva vessük el környezetünkben az evangélium magjait és várjuk, hogy az elvetett mag meghozza gyümölcsét.

Vertse Márta – Vatikán

Ehhez időre és türelemre van szükség. Az Isten országa is ilyen, hiszen az Úr elhinti bennünk kegyelmének bőséges magvait és mint jó Atya, bizalommal és türelemmel várakozik, hogy meghozzák a jócselekedetek gyümölcseit – fejtette ki beszédében a Szentatya, hangsúlyozva, hogy gyakran már folyamatban van a fejlődés csodája, bár a felszínen még ez nem látható.

A bizakodó várakozás fontos magatartása

A vasárnapi evangéliumi szakaszt elemezve, amely a mag képén keresztül szól nekünk Isten országáról (vö. Mk 4,26-34), Ferenc pápa utalt rá, hogy Jézus több alkalommal is használja ezt a hasonlatot (vö. Mt 13,1-23; Mk 4,1-20; Lk 8,4-15). Ma arra hív bennünket, hogy elsősorban gondolkozzunk el egy fontos magatartásról, amely a mag képéhez kapcsolódik. Ez pedig a bizakodó várakozás magatartása – szögezte le a pápa.

A csoda már folyamatban van, akkor is, ha még nem látjuk

A magvetéskor ugyanis a földműves bármennyire kiváló és bőséges vetőmagot hint el, és bármilyen jól készíti elő a talajt, a növények nem hajtanak ki azonnal: idő és türelem kell hozzá! Ezért szükséges, hogy miután elvetette a magokat, tudjon bizakodón várakozni, hogy a magok a kellő pillanatban nyíljanak ki, hogy a hajtások kibújjanak a földből és növekedjenek elég erősen ahhoz, hogy végül bőséges termést biztosítsanak. A föld alatt már folyamatban van a csoda, egy hatalmas, de láthatatlan fejlődés. Türelemre van szükség és időközben továbbra is folytatni kell a rögök gondozását, öntözését és tisztán tartását, annak ellenére, hogy a felszínen látszólag nem történik semmi.

Isten országa olyan, mint az elvetett mag

Isten országa is ilyen – állapította meg Ferenc pápa. Az Úr ugyanis elhelyezi belénk Igéjének és kegyelmének jó és bőséges magvait, majd anélkül, hogy megszűnne kísérni bennünket, türelemmel várakozik. Az Úr továbbra is gondunkat viseli egy Atya bizalmával, de ad nekünk időt, hogy a magok kinyíljanak, növekedjenek és fejlődjenek, egészen addig, hogy meghozzák a jócselekedetek gyümölcseit – tanította Ferenc pápa, megjegyezve, hogy az Úr türelmes. És mindezt azért teszi, mert azt akarja, hogy az ő mezején semmi ne vesszen el, hogy minden eljusson a teljes érettségig; azt akarja, hogy mi mindannyian tudjunk növekedni, mint a magvakkal teli kalászok.

Kölcsönösen támogassuk egymást, hogy az elvetett mag növekedjen

De ez nem minden – folytatta beszédét Ferenc pápa. Ezzel az Úr példát ad nekünk: minket is megtanít arra, hogy bizakodóan vessük el az evangéliumot ott, ahol vagyunk, majd várjuk, hogy az elvetett mag növekedjen és gyümölcsöt teremjen bennünk és másokban, anélkül, hogy elcsüggednénk, és anélkül, hogy megszűnnénk kölcsönösen támogatni és segíteni egymást, még akkor is, ha erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, hogy nem látunk azonnali eredményeket. Gyakran ugyanis még közöttünk is, a látszaton túl, a csoda már folyamatban van, és a maga idejében bőséges gyümölcsöt fog teremni!

Szűz Mária segítsen bennünket az evangéliumi magvetésben

Ferenc pápa arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdéseket: hagyom-e, hogy az Úr elvesse bennem Igéjét? Ami pedig engem illet, vajon bizalommal vetem-e el Isten Igéjének magját abban a környezetben, amelyben élek? Türelmes vagyok-e a várakozásban, vagy elbátortalanodom, mert nem látok azonnali eredményeket? És képes vagyok-e mindent nyugodtan az Úrra bízni, miközben minden tőlem telhetőt megteszek az evangélium hirdetése érdekében? A Szentatya végül a Szűzanyához intézett fohásszal zárta az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét: „Szűz Mária, aki befogadta Isten Igéjének magját, és hagyta, hogy növekedjen lelkében, segítsen bennünket, hogy az evangélium nagylelkű és bizalommal teli magvetői legyünk.