Ferenc pápa katekézise: A türelem szeret, megbocsát, elviseli a rosszat
Gedő Ágnes – Vatikán
A türelem Szent Pál szeretethimnuszában
„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet (...) nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (...) Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel”. (1 Cor 13,4a-5b.7)
Eredetileg a Szent Péter-téren tartották volna az audienciát, de az eső miatt a VI. Pál-terembe kellett bezsúfolódnia a híveknek, akiknek a pápa megköszönte a türelmüket. Múlt vasárnap az Úr szenvedéstörténetéről hallottunk – kezdte katekézisét Ferenc pápa. A szenvedésre Jézus egy kevésbé hagyományosnak tartott, de fontos erénnyel válaszol: a türelem erényével. Ez azt jelenti, hogy elviseli a szenvedést, nem véletlenül ez a két szó: türelem – pazienza és szenvedés - passione (az olaszban – a szerk.) ugyanarról a tőről fakad. Éppen a passióban mutatkozik meg Krisztus türelme, aki szelíden és engedelmesen hagyja, hogy letartóztassák, megüssék és igazságtalanul elítéljék. Pilátus előtt nem siránkozik; eltűri a sértéseket, elviseli, hogy leköpjék és megostorozzák a katonák; hordozza a kereszt súlyát. Megbocsát azoknak, akik a fához szögezik, és nem válaszol a provokációra, irgalmat nyújt. Ez Jézus türelmessége, ami nem a szenvedés sztoikus kiállásában merül ki, hanem egy nagyobb szeretet gyümölcse – állapította meg a pápa.
Türelmes keresztények a mindennapokban
Pál apostol a szeretethimnuszában szorosan összekapcsolja a szeretetet a türelemmel. A szeretet nála először is nagylelkű, türelmes. Ez a meglepő gondolat többször visszatér a Bibliában: Isten hűtlenségeink láttán nem gerjed haragra, hanem mindig kész elölről kezdeni, végtelen türelemmel, megbocsát nekünk. Minden nagy szeretet első jellemvonása az, hogy képes jóval viszonozni a rosszat, hogy nem zárkózik a haragba és a csüggedésbe, hanem kitart és új lendületet ad. A türelem újrakezd. Gyökerében tehát a szeretet áll. Vagyis elmondhatjuk, hogy a legjobb tanúságtételt Jézus szeretetéről a türelmes keresztény adja. Gondoljunk arra a sok anyukára és apukára, dolgozóra, orvosokra és ápolókra, betegekre, akik nap mint nap, rejtve maradva teszik szebbé a világot szent türelmükkel! Nem véletlenül fogalmaz úgy a Szentírás, hogy „többet ér a türelmes ember a hősnél” (vö. Péld 16,32). Olyan ez, mint egy életadó vitamin, amire szükségünk van az életben, mégis bennünk van a késztetés, hogy elveszítsük a türelmünket és rosszal feleljünk a rosszra. Nehéz nyugodtnak maradni, kordában tartani az ösztöneinket, visszafojtani a csúnya válaszokat, elvenni a viták és konfliktusok élét a családban, a munkahelyen, vagy a keresztény közösségben. Egyből ott a nyelvünkön a válasz, nem tudunk türelmesek lenni.
A sietség, türelmetlenség a lelki élet ellensége
Ne felejtsük azonban, hogy a türelem nemcsak egy szükséges igény, hanem egy hivatás is: ha Krisztus türelmes, akkor a keresztény is arra hivatott, hogy türelmes legyen. Ehhez az kell, hogy szembe ússzunk az árral, a ma elterjedt mindent azonnal - mentalitás ellenében, ami nem hagyja beérni az adott szituációkat, kipréseli az emberekből, hogy azonnal változzanak. Ne feledjük, hogy a sietség és a türelmetlenség a lelki élet ellenségei. Miért? Isten szeretet, aki pedig szeret, az nem fárad el, nem gerjed haragra, nem ad ultimátumot, tud várni. Gondoljunk az irgalmas apa elbeszélésére, aki várja haza fiát. Türelemmel szenved, alig várja, hogy átölelje őt, amint hazatér. Vagy gondoljunk a búza és a konkoly példabeszédére, amikor az Úr nem siet, hogy idő előtt kiirtsa a rosszat, hogy semmi ne vesszen el. A türelem révén mindent megmenthetünk – állapította meg katekézisében a pápa, aki ezután arról beszélt, hogyan lehetünk türelmesebbek.
Viseljük el a bosszantó embereket
Szent Pál azt tanítja nekünk, hogy a türelem a Szentlélek ajándéka, ezért hozzá kell folyamodnunk érte. A Lélek adja meg a türelem szelíd erejét, mely nemcsak a jót cselekszi, de képes elviselni a rosszat is. Ezekben a napokban jót tesz nekünk, ha szemléljük a megfeszített Krisztust, hogy elsajátítsuk a türelmet. Jó gyakorlat az is, ha elé visszük a legbosszantóbb embereket, és kérjük a kegyelmet, hogy türelemmel elviseljük őket, akkor is, ha idegesítenek. Ez nem könnyű... először is együttérzéssel, Isten tekintetével kell néznünk rájuk, különválasztva arcukat a hibáiktól. Hajlamosak vagyunk beskatulyázni az embereket a hibáik alapján, de ez nem helyes. Az arcuk, a szívük szerint keressük őket, ne a hibáik alapján! – buzdított a pápa.
A türelem ápolásához ki kell tágítani nézőpontunkat. Ne csak saját bajainkkal foglalkozzunk, vegyük észre, hogy másoknak még nehezebb, mint nekünk, és tanuljuk meg elviselni a rosszat – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.
