Aki a Szentlelket követi, szelíd, türelmes és imádkozik testvéréért: a pápa katekézise

Gedő Ágnes – Vatikán

Éljünk és viselkedjünk a Léleknek megfelelően

„Kérlek tehát benneteket, hogy Lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. (…) Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.” (Gal 5,16-17.25)

Kedves testvérek! – fordult a VI. Pál-teremben összegyűlt hívekhez a pápa. A Galatáknak írt levél e szakaszában Szent Pál arra buzdítja a keresztényeket, hogy éljenek a Szentlélek szerint. Ez egy életstílus: a Lélek szerint viselkedni. Aki hisz Jézusban, az követi őt az úton, amint az első tanítványok tették. Ha hiszünk Jézusban, igyekszünk elkerülni az ellenkező irányt, vagyis az önzést, a saját érdekeink keresését, amit az apostol a „test kívánságainak” hív. A Lélek vezet minket Krisztus útján, ami csodálatos, de egyben fárasztó út: a keresztséggel kezdődik és egész életünkön át tart.

Az erő felülről érkezik és támogat minket

A pápa egy magashegyi túra hasonlatával élt: lenyűgöző, csábít minket a csúcs, de sok erőt és kitartást igényel meghódítani. Ez a kép segít megérteni Pál apostol gondolatát, hogyan éljünk a Lélek szerint, hagyjuk, hogy ő vezessen minket. Ne álljunk meg az első akadálynál, bizakodjunk a felülről érkező erőben. A keresztény ember ezen az úton pozitív életszemléletre tesz szert. Ez nem azt jelenti, hogy a gonosz eltűnik a világból, vagy hogy ne éreznénk késztetést az önzésre vagy a büszkeségre. Inkább azt, hogy hisszük: Isten mindig erősebb a mi ellenállásunknál és nagyobb bűneinknél. És ez fontos! – fűzte hozzá a pápa.

Az apostol ugyanakkor nem kívülről ad utasításokat a galatáknak, hanem azonosul velük és többesszám első személyben beszél: viselkedjünk a Lélek szerint! Pál buzdít, és önmagára is vonatkoztatja a buzdítást. Bár tudja, hogy Krisztus benne lakozik, tisztában van azzal is, hogy még nem érte el a célt, nem ért fel a hegy csúcsára. Nem helyezi magát a közösség elé, nem főnökösködik, hanem velük együtt halad és példát mutat. Milyen szép, amikor egy lelkipásztor a népével együtt halad és nem szakad el tőle, ezt jó látni, jót tesz a léleknek!

Adjunk helyet a kegyelemnek és a szeretetnek

Ferenc pápa ezután a kísértésekről beszélt, amelyeknek ellen kell állnunk. A test vágyai az irigység, az előítéletek, a képmutatás, a harag és a merev szabálykövetés könnyen megkísérthet minket. Ha azonban engedünk neki, akkor letérünk a szabadság ösvényéről, és ahelyett, hogy a csúcs felé tartanánk, visszalépünk a mélybe. Ha a Lélek szerint akarunk élni, akkor először is helyet kell adnunk a kegyelemnek és a szeretetnek. Készítsünk helyet Isten kegyelmének, ne féljünk! – biztatott a Szentatya. Pál, miután keményen hallatja hangját, arra szólítja a galatákat, hogy segítsenek egymásnak a bajban. Ha pedig társuk hibát követ el, szelíden, kedvesen javítsák ki.

Ne mondjunk rosszat hibázó testvérünkről

„Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal, 6,1-2)

Nézzünk magunkba és ne ítélkezzünk!

Merőben más ez a viselkedés, mint a másik ember kibeszélése. Az bizony nem a Lélek szerint való! – figyelmeztetett a pápa. Az a Lélek szerint való, ha szelíden helyreigazítjuk testvérünket, mi pedig vigyázunk magunkra alázatosan, hogy ne essünk abba a bűnbe. Amikor ugyanis gyakorta kísértést érzünk arra, hogy negatívan ítéljük meg a másik embert, először saját esendőségünket kellene végiggondolnunk. Milyen könnyű kritizálni a másikat! Úgy látszik, van, aki rossz nyelvekből kapott diplomát. Minden nap kritizálják a többieket. Inkább nézz magadba! – folytatta Ferenc pápa. Vajon miért érzünk késztetést fivérünk vagy nővérünk kijavítására? Esetleg mi is felelősek vagyunk azért a hibáért, amit elkövetett?

Hordozzuk egymás terheit

A Szentlélek szolidaritásra hív minket, hogy hordozzuk egymás terheit. Milyen sok teher adódhat egy ember életében: betegség, munkanélküliség, magány, fájdalom...! És milyen sok megpróbáltatás, amik miatt szükség van a testvérek odafigyelésére és szeretetére! Segítségünkre sietnek Szent Ágoston szavai, aki azt mondja: „Ha valakit tévedésen érsz, szelíden javítsd ki. És ha föl is emeled a hangod, szeresd belülről. Ha bátorítod, ha atyai módon viselkedsz vele, vagy ha megrovod és szigorú vagy, szeresd!” Mindig szeresd. A testvéri korrekció legelső törvénye a szeretet. El kell viselni a másik problémáit, hibáit csöndben, imádsággal, aztán megtalálni a helyes utat, hogy segítsük kijavítani a tévedést. Ez bizony nem könnyű. Sokkal egyszerűbb kibeszélni a másikat. Lenyúzni róla a bőrt, mintha én tökéletes volnék. Ezt pedig nem szabad. Szelídség. Türelem. Imádság. Közelség. Haladjunk előre örömmel és türelmesen ezen az úton, hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen minket – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

Halottak napja és az örök élet

A német zarándokokat köszöntve a pápa szólt arról, hogy az egyházba nemcsak a most élő testvérek tartoznak bele, hanem azok a szeretett testvéreink is, akik már elhunytak. A Lélek szerint élve tehát végezzünk lelki jócselekedetet és imádkozzunk értük, hogy mielőbb elnyerjék a végső célt és eljussanak Isten örök látására.

A lengyel hívekhez fordulva a Szentatya Halottak napja ünnepével kapcsolatban elmondta: Isten irgalmába ajánlottuk a számunkra kedves személyeket, főként pedig azokat, akik imáinkra várnak, hogy beléphessenek az örök élet örömébe. A halottakért végzett ima, ha azt a feltámadt Krisztusba vetett remény támogatja, nem a halál kultúrájának ünneplése, hanem jócselekedet testvéreink irányába, és egymás terheinek hordozása.

Ferenc pápa november 2-án, Halottak napján a római francia katonai temetőben mutatott be szentmisét, majd a Szent Péter-bazilikában imádkozott elhunyt pápaelődei sírjánál.