Ferenc pápa nyitó felszólalása a szinóduson: Lábujjhegyen közelítsük meg Amazónia őslakosait
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A szinódus pasztorális dimenziója a lényeges, amely mindent magába foglal
Négy dimenziójú az Amazónia püspöki szinódus: pasztorális, kulturális, szociális és ökológiai – kezdte bevezető felszólalását a pápa. Ezekből a pasztorális dimenzió a lényeges, amely mindent magába foglal. Mi keresztény szívvel tekintünk Amazónia valóságára, mint a tanítványok, akik érteni és értelmezni akarnak. A mi előzetes választásunk az értelmezés szempontjából a „tanítványok misszionárius szeme”, hiszen a Lélektől kapott szeretet sürget az evangélium hirdetésére. Mint tudjuk, ez nem lehet prozelitizmus, ellenben mi lábujjhegyen közelítjük meg az amazóniai népeket, tisztelve a történetüket, kultúrájukat életmódjukat.
Legyenek a bennszülött népek a főszereplői a saját történelmüknek
A bennszülött népeknek megvan a saját bölcsessége, öntudatossága, akik a maguk különleges módján látják a világot, a történelmet. Legyenek ők a főszereplői a saját történelmüknek, ezekkel a sajátosságaikkal. A pápa kitért a napjainkban nagyon elterjedt gyarmatosító ideológiákra. Mi vállalkozói optikával közeledünk a bennszülöttekhez, hogy rájuk kényszerítsük előre gyártott programjainkat, hogy megfegyelmezzük az amazóniai népeket, történelmüket, kultúrájukat és meg akarjuk szelídíteni az őslakosokat. Amikor az egyház erről megfeledkezett, akkor végül lebecsülte ezeket a népeket. Ma sírnunk kell e tévedések miatt. A homogenizáló központosítás nem hagyta kiemelkedni a népek kultúrájának a hitelességét.
Veszélyes fegyver az ideológia
Veszélyes fegyvernek nevezte a pápa az ideológiákat. Ezek a támadó jellegű ideológiák lefokozó jellegűek, eltúlozzák az értelmi megértést, elfogadás és csodálkozás nélkül. Végül a valósághoz kategóriákon keresztül jut el, melyekből lesznek az „izmusok” a felvilágosultak laboratóriumában. Nem mennek az őslakosok közelébe, nem kérdezik meg őket, és valódi kiút helyett „fejlődésről” beszélnek nekik.
Civilizáltság és barbárság torz szembeállítása
Szlogenekkel közelítik meg a bennszülötteket – mondta a pápa. „A mi országunkban egy ilyen szlogen volt a „civilizáltság és barbárság”, mely megosztott és pusztított. A nyolcvanas években jutott csúcspontjára és megsemmisítette az őslakos népek nagyobb részét, mert „barbárok” voltak, míg a „civilizáltság” máshonnét jött. „A népek megvetése volt ez – és a pápa saját földjének a tapasztalatára utalt –, ahol az említett szlogen a népek megsemmisítésére szolgált és továbbra is ezt teszi az én hazámban, támadó szavakkal. Ez a bizonyos civilizáltság beszél egy másodrangú barbárságról, mint amilyenek a paraguayiak, a fekete fejűek… Ez az én országom tapasztalata”.
Óvakodjunk a gúnyolódástól!
Ebből a tapasztalatból születik a megvetés – hangoztatta a pápa és utalt arra a gúnyos megjegyzésre, amit az egyik indián tolldíszére tettek. „Vajon mi a különbség az indián fejdísz és egy birétum között, amit a dikasztériumaink néhány tisztviselője hord a fején?” – kérdezte Ferenc pápa, amire taps csattant a szinódusi atyák között. Vagy csak egyszerűen pragmatikus mértékkel mérünk – folytatta –, amikor inkább a népeket szemlélni és csodálni kellene. Azokért, akik pragmatikus szempontból közelednek, azokért imádkozni kell, hogy térjenek meg és hogy nyissák meg a szívüket. Mi nem azért jöttünk egybe, hogy a szociális fejlődés, a kultúra megőrzés vagy muzeális típus programjait találjuk fel vagy olyan pasztorális tevékenységet, mely szemlélődés nélkül az ellenkezőjét cselekszi: erdőirtást, uniformizálást, kizsákmányolást, olyan programokat, melyek nem tisztelik a népek költészetét és valóságát.
A szinódus együtt haladás a Szentlélek vezetése alatt
Mi azért jöttünk egybe – folytatta beszédét szabadon a pápa –, hogy szemléljük, megértsük és szolgáljuk a népeket. Ezt itt nem kerekasztal konferenciával és vitákkal tesszük, mert a szinódus nem egy parlament, nem annak a helye, hogy kimutassa a hatalmát a médiumok fölött. Nem, mert ez egy „kongregacionalista”, „szenzációhajhász” egyház lenne, távol attól, amit Szent Ignác oly szívesen hívott a „mi hierarchikus anyaszentegyházunknak”. A szinódus együtt haladás a Szentlélek vezetése alatt. Ő a főszereplő, de ne engedjük kimenni az aulából - kérte a pápa. Utalt a szinódust előkészítő munkára és annak gyümölcsére, az Instrumentum Laboris, a szinódus munkadokumentumának vértanú szövegére, mely arra hívatott, hogy elpusztuljon, mert csak kiinduló pont ahhoz, amit a Szentlélek művel bennünk.
Kerüljük, hogy felszínes információkkal megosszuk a szinódust
Miben is áll a mi munkánk? - tette fel a kérdést végül a pápa. Mindenekelőtt az imádság, aztán a párbeszéd, az alázattal hallgatás. Majd a bátor megszólalás, mindig megőrizve a testvériséget. Minden három felszólalás után négy perc szünetet tartunk, hogy el ne aludjunk! A szinódus egy folyamat elindítását jelenti, nem pedig az aula elfoglalását. Ezeknek a folyamatoknak szüksége van az egyház melegére, mert ebben növekednek. Befejezésül arra intett a pápa, nehogy felszínes információk terjesztésével megosszuk az egészet egy „belső” és egy „külső szinódusra”, melyben az utóbbi nem az Anya Egyház modelljét követi, hanem könnyelműen és oktalan módon informál.