PÁPA

Ferenc pápa nyitó felszólalása a szinóduson: Lábujjhegyen közelítsük meg Amazónia őslakosait

A püspöki szinódus hétfő reggeli kezdése során, a tervbe vett főtitkári és főrelátori jelentések előtt Ferenc pápa szólt a közgyűlés tagjaihoz és spanyol nyelven szabadon fogalmazott beszédében a szinódusi összejövetel célját tisztázta. Elsősorban pasztorális jellegű a megközelítés, amihez utólag társul kulturális, szociális és ökológiai szempont. Nagy tisztelettel és megbecsüléssel kell fogadni az őslakosság hagyományát, kultúráját. Védekezni kell a gyarmatosító ideológiák ellen, kerülni kell a kategorikus gondolkodást, figyelemmel el kell kerülni a kicsik, a mások megvetését. A szinódus elsősorban imádságot vár tőlünk, a valóság szemlését, őszinte beszédet, mely belép egy folyamatba. Végül arra intett, hogy kerüljük a felszínes információk terjesztését, mert ezekkel megosztást teremtünk egy belső és egy külső szinódusra, melyben az utóbbi nem az Anya Egyház modelljét követi, hanem könnyelműen és oktalan módon informál.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A szinódus pasztorális dimenziója a lényeges, amely mindent magába foglal

Négy dimenziójú az Amazónia püspöki szinódus: pasztorális, kulturális, szociális és ökológiai – kezdte bevezető felszólalását a pápa. Ezekből a pasztorális dimenzió a lényeges, amely mindent magába foglal. Mi keresztény szívvel tekintünk Amazónia valóságára, mint a tanítványok, akik érteni és értelmezni akarnak. A mi előzetes választásunk az értelmezés szempontjából a „tanítványok misszionárius szeme”, hiszen a Lélektől kapott szeretet sürget az evangélium hirdetésére. Mint tudjuk, ez nem lehet prozelitizmus, ellenben mi lábujjhegyen közelítjük meg az amazóniai népeket, tisztelve a történetüket, kultúrájukat életmódjukat.

Legyenek a bennszülött népek a főszereplői a saját történelmüknek

A bennszülött népeknek megvan a saját bölcsessége, öntudatossága, akik a maguk különleges módján látják a világot, a történelmet. Legyenek ők a főszereplői a saját történelmüknek, ezekkel a sajátosságaikkal. A pápa kitért a napjainkban nagyon elterjedt gyarmatosító ideológiákra. Mi vállalkozói optikával közeledünk a bennszülöttekhez, hogy rájuk kényszerítsük előre gyártott programjainkat, hogy megfegyelmezzük az amazóniai népeket, történelmüket, kultúrájukat és meg akarjuk szelídíteni az őslakosokat. Amikor az egyház erről megfeledkezett, akkor végül lebecsülte ezeket a népeket. Ma sírnunk kell e tévedések miatt. A homogenizáló központosítás nem hagyta kiemelkedni a népek kultúrájának a hitelességét.

Veszélyes fegyver az ideológia

Veszélyes fegyvernek nevezte a pápa az ideológiákat. Ezek a támadó jellegű ideológiák lefokozó jellegűek, eltúlozzák az értelmi megértést, elfogadás és csodálkozás nélkül. Végül a valósághoz kategóriákon keresztül jut el, melyekből lesznek az „izmusok” a felvilágosultak laboratóriumában. Nem mennek az őslakosok közelébe, nem kérdezik meg őket, és valódi kiút helyett „fejlődésről” beszélnek nekik.

Civilizáltság és barbárság torz szembeállítása

Szlogenekkel közelítik meg a bennszülötteket – mondta a pápa. „A mi országunkban egy ilyen szlogen volt a „civilizáltság és barbárság”, mely megosztott és pusztított. A nyolcvanas években jutott csúcspontjára és megsemmisítette az őslakos népek nagyobb részét, mert „barbárok” voltak, míg a „civilizáltság” máshonnét jött. „A népek megvetése volt ez – és a pápa saját földjének a tapasztalatára utalt –, ahol az említett szlogen a népek megsemmisítésére szolgált és továbbra is ezt teszi az én hazámban, támadó szavakkal. Ez a bizonyos civilizáltság beszél egy másodrangú barbárságról, mint amilyenek a paraguayiak, a fekete fejűek… Ez az én országom tapasztalata”.

Óvakodjunk a gúnyolódástól!

Ebből a tapasztalatból születik a megvetés – hangoztatta a pápa és utalt arra a gúnyos megjegyzésre, amit az egyik indián tolldíszére tettek. „Vajon mi a különbség az indián fejdísz és egy birétum között, amit a dikasztériumaink néhány tisztviselője hord a fején?” – kérdezte Ferenc pápa, amire taps csattant a szinódusi atyák között. Vagy csak egyszerűen pragmatikus mértékkel mérünk – folytatta –, amikor inkább a népeket szemlélni és csodálni kellene. Azokért, akik pragmatikus szempontból közelednek, azokért imádkozni kell, hogy térjenek meg és hogy nyissák meg a szívüket. Mi nem azért jöttünk egybe, hogy a szociális fejlődés, a kultúra megőrzés vagy muzeális típus programjait találjuk fel vagy olyan pasztorális tevékenységet, mely szemlélődés nélkül az ellenkezőjét cselekszi: erdőirtást, uniformizálást, kizsákmányolást, olyan programokat, melyek nem tisztelik a népek költészetét és valóságát.

A szinódus együtt haladás a Szentlélek vezetése alatt

Mi azért jöttünk egybe – folytatta beszédét szabadon a pápa –, hogy szemléljük, megértsük és szolgáljuk a népeket. Ezt itt nem kerekasztal konferenciával és vitákkal tesszük, mert a szinódus nem egy parlament, nem annak a helye, hogy kimutassa a hatalmát a médiumok fölött. Nem, mert ez egy „kongregacionalista”, „szenzációhajhász” egyház lenne, távol attól, amit Szent Ignác oly szívesen hívott a „mi hierarchikus anyaszentegyházunknak”. A szinódus együtt haladás a Szentlélek vezetése alatt. Ő a főszereplő, de ne engedjük kimenni az aulából - kérte a pápa. Utalt a szinódust előkészítő munkára és annak gyümölcsére, az Instrumentum Laboris, a szinódus munkadokumentumának vértanú szövegére, mely arra hívatott, hogy elpusztuljon, mert csak kiinduló pont ahhoz, amit a Szentlélek művel bennünk.

Kerüljük, hogy felszínes információkkal megosszuk a szinódust

Miben is áll a mi munkánk? - tette fel a kérdést végül a pápa. Mindenekelőtt az imádság, aztán a párbeszéd, az alázattal hallgatás. Majd a bátor megszólalás, mindig megőrizve a testvériséget. Minden három felszólalás után négy perc szünetet tartunk, hogy el ne aludjunk! A szinódus egy folyamat elindítását jelenti, nem pedig az aula elfoglalását. Ezeknek a folyamatoknak szüksége van az egyház melegére, mert ebben növekednek. Befejezésül arra intett a pápa, nehogy felszínes információk terjesztésével megosszuk az egészet egy „belső” és egy „külső szinódusra”, melyben az utóbbi nem az Anya Egyház modelljét követi, hanem könnyelműen és oktalan módon informál.