Milyen kulturális környezetben nevelkedett és élt Árpádházi Szent Erzsébet?

Somogyi Viktória - Vatikán

VR A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Közép-Európa Intézetében, a Modenai Egyetemmel összefogva egyik, a középkori német irodalommal kapcsolatos kutatási irányuk keretében Árpádházi Szent Erzsébet apósának családi hátterét és ennek érdekes következményeit vizsgálják. Megkértük az Intézet igazgatóját, Dr. Berzeviczy Klára germanista-történészt, aki műsorunknak már többször is vendége volt, hogy adjon egy rövid áttekintést erről az érdekes témáról.

BK A kérdés valóban egy roppant érdekes kutatási területünket érinti. Válaszomat talán azzal kezdeném, hogy Árpádházi Szent Erzsébetet, aki – mint ismeretes – II. András és a szerencsétlen véget ért Meráni Gertrudis királyné lánya volt, egyébként a későbbi magyar király IV. Béla húga, az akkori idők szokásai szerint már kisgyermek korában eljegyezték. Szülei a Németrómai Birodalom egyik fontos tartományának, Türingiának a várható örökösét nézték ki számára házastársul. Ugyancsak az akkori szokásoknak megfelelően, a menyasszony igen korán leendő férjének rezidenciájára költözött, így Erzsébet is, aki 1207-ben Sárospatakon született, már 1211-ben, 4 éves korában Türingiában, a fejedelmi, ottani elnevezés szerint „tartománygrófi” székhelyre, Eisenachba, illetve a mellette magasodó Wartburg várába költözött és rövid élete során csak egyszer tett látogatást addigra már férjével, IV. Lajos tartománygróffal, 1222-ben, szülőhazájában, Pozsonyban. Ennek az életútnak a következménye volt, hogy nyilvánvalóan élete fontosabb kulturális és szellemi benyomásait Türingiában szerezte, ahol az ő 10 éves koráig (1217-ig), apósa I. Hermann uralkodott. Az I. Hermann körül kialakult kulturális, elsősorban irodalmi légkör pedig az akkori Európa egyik legnívósabb szellemi környezetének számított. Mire Erzsébet Eisenachba került, addigra már működött Hermann tartománygróf híres „Költőiskolája” (Dichterschule), és udvarában olyan jeles személyiségek voltak a hangadók, mint Wolfram von Eschenbach, a Parsifal költője és több más kiválóság.

VR Igy hát Erzsébet kisgyermek korától Európa egyik vezető kulturális központjába került, ahol a jövendő fejedelem leendő feleségének nevelésére nyilván nagy gondot fordítottak. Vajon hogyan alakult ki ez a különlegesen érdekes atmoszféra?

BK Az akkori fejedelmek gyakran nemcsak a kutúra iránti érdeklődésből, hanem hatalmuk alátámasztása, uralmuk hitelesítése céljaira is használták a műpártolást. Úgy tűnik Hermannt ennél személyesebb indítékok is motiválták. Véleményünk szerint ez a családi hagyományhoz való ragaszkodás lehetett. Kutatásainkban ehhez a kulcsot Wolfgang von Eschenbach egy másik nevezetes költői elbeszélésében, a „Willehalm”-nak nevezett eposzban találjuk meg.

VR Ez érdekes szempontnak tűnik. Hogyan kapcsolódik ez az eposz Hermann családjához?

BK A „Willehalm” központi alakja egy tényleges történelmi személy Guillaume Toulouse grófja, aki részben Nagy Károly császár unokatestvére, részben sikeres hadvezére volt. Mai rezonanciákat is ébreszt az a tette, hogy mikor a szaracénok az Ibériai-félszigetről, a Pireneusokon átkelve, a mai Franciaország déli területeit is ellenőrzésük alá vonták, Guillaume seregei a Pireneusokon túlra szorították vissza a megszállókat, még Barcelonát és környékét is felszabadítva.

Ez a kiváló hadvezér élete delén egy kolostort építtetett, ahova egyszerű szerzetesként maga is bevonult és még számos évig szolgált, míg a szentség hírében 812/15-ben meghalt. Szentségét később az Egyház is elismerte és 1066-ban, II. Sándor pápa alatt a szentek sorába emelték. E férfiúnak személyes kiválósága mellett érdekessége volt, hogy az akkori idők meghatározó személyiségének, Nagy Károly császárnak közeli rokona volt, lévén hogy édesanyja Nagy Károly apjának testvére volt. Az említett „Willehalm” eposzban is komoly szerepet kap I. Károly császár rokonsága.

Kutatásaink során kiderült, hogy Hermann tartománygróf is számos vonalon Nagy Károly családjának, a Karolingoknak, leszármazottja volt: összesen 35 ilyen rokoni összefüggést tudtunk azonosítani, sőt az is kiderült, hogy egy vonalon az említett Szent Guillaume toulousi gróf is ősapja volt, a 16-ik generációban. E családi kapcsolatok a XII-XIII. században, amikor Hermann élt nagy súllyal estek a latba az emberek világképének kialakulásakor. Eredményeink alapján úgy véljük, hogy okkal feltételezhető, hogy mikor Wolfram von Eschenbach témaválasztása szóba került, akkor e családi kapcsolatok is indíthatták Türingiai Hermannt, hogy a Guillaume körüli mondakör költői feldolgozására buzdítsa udvari poétáját. Tekintettel arra, hogy a „Willehalm” eposzt a korai német irodalom egyik legfontosabb fennmaradt műveként értékelik, elméletünk a német irodalom egyik fontos kérdésére adott válaszként is értékelhető.

VR Ezek roppant érdekes összefüggések. Köszönjük a beszámolót és sok sikert kívánunk a további munkához.