Az irgalmasság, mint az igazságosság alapja és ereje – Zimányi Ágnes teológusnő előadása

Vertse Márta – Vatikán

Az értékek megőrzéséhez elengedhetetlen a kötelességek tisztázása

A témát az előadók három irányból közelítették meg, először az európai értékek és normák felől, majd keresztény szempontból, végül történetileg. A konferencia főszervezője, Turgonyi Zoltán filozófus „Az európai értékek átértékelése” címmel arra mutatott rá, hogy a jelenleg uralkodó értelmezésben a Brüsszel által hazánkon minduntalan számon kért, úgynevezett „európai értékek” túlságosan is az egyénre és annak jogaira összpontosítanak. Ez a megközelítés nem garantálja a nyugati civilizáció, mint egész, folyamatos fennmaradását, holott enélkül maguk az értékek sem lehetségesek. A Turgonyi Zoltán által javasolt paradigmaváltás szerint először azokat a kötelességeket kell tisztázni, amelyek minden civilizáció létéhez és működéséhez elengedhetetlenek, és csak ezeknek függvényében, mintegy a fennmaradó mozgásteret kitöltve kerülhet sor az egyén jogainak és más értékeknek a meghatározására.

Európa válságára válaszoljunk a keresztény értékek felelevenítésével

A „Keresztény válaszok napjaink kihívásaira” című szekcióban többek között Kuminetz Géza atya, a PPKE rektora és Gájer László atya, a Hittudományi Kar tanszékvezetője adott elő. Ugyanebben a részben kapott helyett Zimányi Ágnes teológusnő „Irgalmasság, mint az igazságosság alapja és ereje” című előadása is, amelynek szerzője a kereszténységet és azon belül az irgalmasságot nevezte a legfőbb európai értéknek. Hangoztatta, hogy napjaink kihívásaira, az európai értékek válságára a keresztény értékek felelevenítése, mindennapjainkba való beemelése adhat választ. A súlyos bűnök és igazságtalanságok, a testi-lelki szenvedések, a sokszor abszurdnak tűnő létünk felsőbb értelem és irgalmasság után kiált. Ahogyan Szent II. János Pál pápa 1980. november 30-án közzétett, az Irgalomban gazdag Isten (Dives in Misericordia) kezdetű enciklikájában megfogalmazta: „Az igazi irgalom az igazságosság legmélyebb forrása” (85. pont).

Isten ad életünknek végső értelmet

Zimány Ágnes előadásában kifejtette, hogy a szent pápához hasonlóan gondolja Walter Kasper bíboros is, aki az Irgalmasság című könyvében így fogalmazott: „Isten nélkül nincs többé olyan fórum, amelyhez az ember fellebbezhet, és egyáltalán nincs többé remény arra, hogy van végső értelem és végső igazságosság”[1]. Így közelítette meg a kérdéskört Weissmahr Béla SJ (1929-2005), jezsuita bölcselő is, aki egy interjúban így fogalmazott: „aki felteszi a kérdést, hogy miért van a világban a rossz, és azon az alapon, hogy van, elutasítja Istent, az voltaképpen Istenhez fellebbez. Öntudatlanul is egy Istenre utaló gondolatmenet csücskébe kapaszkodik. Ha ugyanis nincs Isten, akkor teljesen értelmetlen kérdés, hogy miért van a rossz. Nincs magyarázata. Aki a rosszat értelmetlennek állítja, az megköveteli a világ értelmességét. Aki megköveteli a világ értelmességét, az Isten létét követeli meg, akkor is, ha nem reflektál rá.” Weissmahr Béla fejtegetése így folytatódik: „Ezt a belátást tükrözi Boethius két kérdése: si est Deus, unde malum, ha van Isten, honnan a rossz? És a másik: si non est Deus, unde bonum, ha nincs Isten, honnan a jó? A jó és a rossz közötti különbség érvénye Isten fogalmától függ, Isten valóságos léte nélkül teljesen megalapozatlan. Ha nincs Isten, miért nevezem az egyiket rossznak a másikat jónak?”[2] – hangsúlyozta a 2005-ben elhunyt Weissmahr Béla jezsuita szerzetes, filozófus, teológus.

Kevés szó esik napjainkban a keresztények üldözéséről

Zimányi Ágnes teológusnő a konferencián elhangzott előadásában kitért rá, hogy mi, európaiak, többnyire keresztények vagyunk, de számos embernek ez már vajmi keveset jelent. Sok mindenért és sok mindenkiért aggódunk, de keveseket zavar, ha a keresztényeket valahol a világban, vagy éppen Európában üldözik. Franciaország például büszke világi, laikus társadalmára, a franciák a vallással egyre kevesebbet törődnek. Ám, amikor 2019-ben, gyújtogatás miatt, föllángolt a párizsi Notre-Dame székesegyház, egész Franciaország megrendült. Úgy tűnik, a felszín alatt, úgymond, a maga módján, Franciaország valamiként, még a mai napig is keresztény.

A részigazságokat mérjük abszolút értékekhez

Jó lenne, ha Európa egyenesbe jönne – mondta előadásában a teológusnő. Ehhez azonban szilárd értékekre, szilárd alapra kell támaszkodnunk. Világos különbséget kell tennünk a jó és a rossz között. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha abszolút értékhez, abszolút valósághoz mérjük egész életünket és a résztudományok igazságait is. Ha Istenre alapozunk. Az európai értékek közül a legfontosabb a kereszténység, a megoldást, az erkölcsi, emberi felemelkedés lehetőségét főként a kereszténység nyújthatja – állapította meg Zimányi Ágnes, aki beszédében az évezredes keresztény értékrend védelmében kívánt fellépni, keresve a tágabb, a nagyobb összefüggést, a biztos alapot, szemben a pillanatnyi jó közérzettel.

„Isten minden művében jelen van irgalma”

Az előadás központi gondolatát a kereszténység és benne egy átfogó keresztény érték, az irgalmasság fontosságának összefüggése alkotta. Az irgalmasság napjainkban már kissé talán háttérbe szorult európai és egyben keresztény, sőt, alapvető isteni és emberi érték. Isten irgalmassága nem gyöngeség, amit szégyellni kell, hanem erő, ami nem áll szemben az igazságossággal, hanem annak beteljesülése, alapja és ereje. A szeretet és az igazságosság az isteni irgalmasságban nyer teljes értelmet. Szent II. János Pál pápa egy interjúkötetben úgy fogalmazott, hogy „a rossz elé állított végső korlát éppen az isteni irgalom”[3]. Aquinói Szent Tamás pedig azt írta, hogy „Isten minden művében megnyilvánul irgalma, mint azoknak legmélyebb gyökere”[4]. Vagyis, ha Isten irgalmasságáról beszélek, Istenről és az ő művéről beszélek.

A bajok és forrásuk

A világot és benne Európát is csapások sújtják, sok a viszály, számos ellentét feszül az európai országokon belül és az országok között is. Európát háború sújtja, ami Magyarországot is fenyegeti, ráadásul nyomasztó gazdasági, politikai és erkölcsi gondokkal, szociális problémával kell szembenéznünk, kibillent az anyag és a szellem közötti egyensúly, előtérbe került az anyag a lélekkel, az emberrel szemben (Vö. Irgalomban gazdag Isten, 1980. 63. pont), a fizikai és az erkölcsi rossz mellett terjed az agnoszticizmus, a közönyösség, a ’ne foglalkozzunk vele, hiszen az emberi értelem úgysem képes megismerni’ – elv és gyakorlat.

Amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, te se tedd mással

Szüleink, nagyszüleink nemzedéke sokat szenvedett a világháborúban, a hitleri és a sztálini diktatúrában, az ’56-os forradalom eltiprása miatt és az odáig elvezető, majd az azutáni kommunista rezsim alatt. Manapság jóléti társadalomról szoktak beszélni, de sok minden nem változott. Már Jézus beszélt arról, hogy akinek egy kis hatalma van az szereti éreztetni mások felett és figyelmeztetett, hogy a keresztények között ez ne így legyen (Mt 20,25-28)[5]. Pedig a mai napig is ezt tapasztaljuk. Aki csak teheti hatalomra, a másik kihasználására tör, a bibliai elv, amit aranyszabálynak is mondanak, mert a legtöbb emberi kultúra ismeri: ’amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, te se tedd mással, hanem ahogy akarod, hogy veled viselkedjenek, te is úgy viselkedj embertársaddal’ (vö. Mt 7,12) – mára már keveset jelent.

Isten helyett az ember önmagát tette az első helyre

Mindig is az volt a baj, hogy függetlenedni akartunk Istentől, ami meghasonláshoz vezetett Isten és a teremtménye között. Elindította az önistenítést, hiszen, ha nem Isten a legfőbb hatalom, az ember önmagát teszi az első helyre. Persze, hogy elterjedt a bálványimádás, a hatalom, a pénz, az érzékiség, a fejlett technológiák előtt hódolunk. Mindezek megváltást ígértek, de csak hanyatlás, szétesés, rombolás lett belőle. Gyakran azt érezzük, megőrült a világ, hogy magunk alatt vágjuk a fát, vagy ahogyan ma mondják, saját magunkat lőjük lábon. A globalizáció, a gender-elméletek, a szabados erkölcsök, a ’ma már ez nem bűn’ hazugsága, az elhibázott szankciók, a feléledő kommunista, marxista nézetek, az anya és apa helyett szülő 1 és szülő 2 megnevezés, annak kijelentése, hogy a férfiak is szülhetnek és sorolhatnánk a számos kifacsart elméletet és gyakorlatot.

Követve Jézust, mi is az irgalom eszközévé válhatunk

Szent II. János Pál pápa világgá kiáltotta: „Ne féljetek, nyissátok meg a kapukat Krisztus előtt!” Ez a megoldás. Ha Jézust beengedjük a családjainkba, a társadalmunkba, akkor elkezdi átalakítani az életünket és a történelmünket. Mi magunk is az irgalom eszközeivé válhatunk, bennünk és általunk is megtörhet a gonosz hatalma.

Irgalmasság az igazságosságban

Az irgalmasság (misericordia) napjainkban épphogy megközelíthető fogalom. Gyakran vonzóbbak, jobban tetszenek azok, akik képesek akaratukat keresztülvinni, az irgalmasság pedig a gyöngeség jelének tűnhet. A Magyar Katolikus Lexikon megfogalmazásában az irgalmasság Isten tulajdonságainak egyike. Erkölcsi erény, mely képessé tesz a segítségnyújtásra akkor is, amikor az igazságosság és a jog alapján az nem várható el. Az irgalmasság az erkölcsileg erősebb, nagyobb lehajlása a gyengébbhez, készség a megbocsátásra. Társerénye a szolidaritás, a másik szenvedése és baja iránti részvét. Sokan az igazságosságra helyezik a hangsúlyt és valóban, az igazságosság és az irgalmasság összetartozik, ámde az irgalom nélküli igazság puszta áltatás, üres szócséplés. Át kell, hogy járja a magasabb rendű erény, a szeretet.

Aquinói Szent Tamás szerint „Az igazságosság az a készség, amely állhatatos és kitartó akarattal elismeri mindenkinek a jogát.” (Summa theologiae, I-II. q. 58. art. 1). Arról, hogy az igazság irgalmasság nélkül kegyetlen és megsebző is lehet, már Szent II. János Pál pápa is írt a már többször is említett, Irgalomban gazdag Isten kezdetű enciklikájában. A végsőkig érvényesített jog a legnagyobb igazságtalanság (summum jus summa injuria) lehet (71. pont). A római jog ősi bizonysága ez.

Az irgalmasság a remény forrása, a keresztény élet kulcsa

Amikor az egyház tanúságot tesz Isten irgalmáról, akkor nemcsak Istenről hirdeti a legmélyebb igazságot, hanem az emberről is. A szeretetben megvallott és megcselekedett igazság tesz bennünket igazán emberré. Az igazságosságot tehát az irgalomnak kell kiegészítenie, amely Szent II. János Pál pápa megfogalmazásában: a reményforrás. Az irgalmasság gyógyszer – hangoztatta Szent XXIII. János pápa, a II. Vatikáni zsinatot megnyitó beszédében. Walter Kasper bíboros többszáz oldalas könyvet írt, Irgalmasság[6] címmel. Ebben az irgalmasságot az evangélium alapfogalmának, a keresztény élet kulcsának nevezte. Megfogalmazása szerint: „A megbocsátás és kiengesztelődés s ezáltal az irgalmasság utáni kiáltás az évszázadok és évezredek során mindenütt jelen volt a vallások világában, s egyetemes emberi jelenséget képvisel”[7].

Irgalmasság: gyöngeség vagy erő?

Mit jelent ma, napjainkban az irgalmasság? – tette fel a kérdést előadásában Zimányi Ágnes. Ha az egyik oldalon irgalmas vagyok valakihez, nem jelenti-e ez azt, hogy máshoz meg igazságtalan lettem? Hol a határ az irgalmasság és az igazságtalanság, a visszaélés között? „Irgalmasság nem létezik igazságosság nélkül, ezért tartozik hozzá némi szigor is” – írja Schönborn bíboros, bécsi érsek – hozzátéve, hogy a szeretet mindent eltűr, ám sokat is kíván[8].

Adam Smith (1723-1790) skót közgazdász, filozófus, liberális gondolkodó a szabadkereskedelemben hitt. Azt vallotta, hogy a ’láthatatlan kéz’ a nagy rendező, a kereslet és a kínálat a szabályozó elv, nincs szükség állami beavatkozásra. Abban hitt, hogy a gazdaságot az ember saját érdeke, önzése jól irányítja, nem kell irgalmas cselekedetekre hagyatkozni. Az önzés az emberi lét velejárója, biztosítja a társadalmi haladást, mindenki csak nyer általa.  Az önzés azonban nem hozta létre a Smith által is vágyott kiegyensúlyozott társadalmi rendet, hanem nyomort és kizsákmányolást szült. Walter Kasper bíboros az Irgalmasság című könyvében azt írja, hogy Smith a kapitalizmus individualista emberképéből indult ki, míg Karl Marx (1818-1883) és a marxizmus, a szintén egyoldalú, kollektivista emberképet helyezte előtérbe. Az együttérzés, az irgalom mindkettőből kimaradt, mert mindkettő téves emberképből indult ki.[9] A modern szociális államnak segítséget kell nyújtania a szegénység felszámolásában, a szociális piacgazdaság, a szociális gondoskodás nem ördögtől való. A kereszténység a kezdetektől fogva így gondolkodott és így cselekedett.

Ma – általában – harcolni, taposni, versenyezni tanítanak bennünket. Ma az önmagvalósítás, a mindenáron való győzni akarás tűnik elfogadottnak, az én-központúság a nyerő. Azután az is gond lehet, hogy vajon az irgalmasság nem valamiféle lehajlás-e a másik felé: én fölötted állok, de most kegyeskedem lehajolni hozzád … Valóban az irgalmasság lehet a nagyfokú önzés jele is. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy az irgalmasság csupán buzgó ájtatosság, ami azoknak való, akiknek sok az idejük imádkozni, elmélkedni.

Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei

Magától Jézustól tudjuk, hogy melyek az isteni irgalmasság cselekedetei. Az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni, a szállást kérőnek menedéket adni, a rászorulóknak ruhát adni, meglátogatni a betegeket és a foglyokat. Ehhez hetedik követelményként jön a holtak eltemetése. Az irgalmasság lelki cselekedeteit szintén Jézustól tanulhatjuk meg és követhetjük őt: jó tanácsot adni, tudatlanokat tanítani, bűnösöket figyelmeztetni, szomorúakat vigasztalni, bántásokat megbocsátani, kellemetlen embereket türelmesen elviselni, élőkért és holtakért imádkozni. Halálunk után Jézus nem azt nézi, hogy milyen pozíciónk volt életünk során, mennyi vagyonra tettünk szert – habár a talentumokkal is el kell számolnunk – de főleg arra figyel, amit Máté evangéliumában is olvashatunk, „éhes voltam és ennem adtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25,35-36) – vagyis az irgalmasság cselekedeteiről is számot kell majd adnunk.

Az irgalmasság Isten minden művében megnyilvánul

Ebben a világban soha nem számolható fel az igazságtalanság és soha nem teljesedik be egészen az irgalmasság és a szeretet. Ezzel szembesülve Isten irgalmasságához tudunk fordulni, csak ez tudja biztosítani, hogy a gyilkos végül nem fog diadalt ülni ártatlan áldozata felett és végül mindenkinek osztályrészül jut a jogosság és az igazságosság. Csakis eszkatológikus igazságosságra és a halottak feltámadásakor beteljesülő eszkatológikus kiengesztelődésre irányuló remény teszi az életet valóban élhetővé és megélésre méltóvá ebben a világban. Az európai értékek válságára gyógyír lehet a kereszténység és annak összefoglaló értéke az irgalmasság.

Miért a kereszténység? Mert Isten biztos alapot ad és soha nem csal meg.

Miért az irgalmasság? Mert „az irgalom Isten minden művében megnyilvánul, mint azoknak legmélyebb gyökere”[10]. És mert az irgalom magába foglalja az igazságosságot és más értékeket is. Éppen ezért tudatosan forduljunk az irgalmasság cselekedetei felé. „Az irgalmasság Isten dicsőségének visszfénye ebben a világban” (Kasper, Irgalmasság, 250.) és Jézus Krisztus üzenetének nagyszerű összegzése – foglalta össze előadásának végkövetkeztetését Zimányi Ágnes teológusnő a Pázmány Péter Katolikus Egyetem által szervezett, „Az európai értékek válsága” c. konferencián.

[1] Kasper, Walter, Irgalmasság. Az evangélium alapfogalma – a keresztény élet kulcsa, Új Ember, Budapest, 2015. 12. o.

[2] Zimányi Ágnes, A Vigilia beszélgetése Weissmahr Bélával, Vigilia, 4 (2002) 308. Lásd még: Boethius, A filozófia vigasztalása, Budapest, 1970. 16. o.

[3] Emlékezet és azonosság. Beszélgetések az ezredfordulón, Európa, Budapest, 2005. 61. o.

[4] Aquinói Szent Tamás, Summa theologiae, I. 21. 4. 1: „in quolibet opere Dei apparet misericordia, quantum ad primam radicem ejus”.

[5] „Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért” (Mt 20,25-28).

[6] Kasper, Walter, Irgalmasság. Az evangélium alapfogalma – a keresztény élet kulcsa, Új Ember, Budapest, 2015.

[7] Kasper, Irgalmasság, 46. o.

[8] Bizalom az irgalmas Istenben, IV. kötet (szerk. Zimányi Ágnes) Eger, 2012. 112. o.

[9] Vö. Kasper, Walter, Irgalmasság. Az evangélium alapfogalma – a keresztény élet kulcsa, Budapest, 2015. 212-216. o.

[10] Már idéztem Tamás gondolatát: Aquinói Szent Tamás, Summa theologiae, I. 21. 4. 1: „in quolibet opere Dei apparet misericordia, quantum ad primam radicem ejus”.