Jordánia királya és királynője a 2022-es „Út a békéhez” díj kitüntetettjei

Benedict Mayaki, SJ / Somogyi Viktória - Vatikán

A Jordán Hasimita Királyság uralkodóját II. Abdullah királyt és Rania királynőt tüntették ki a 2022-es „Út a békéhez” díjjal a vallások közötti harmónia és párbeszéd előmozdításában betöltött szerepükért, Jordániának a menekültek befogadására irányuló humanitárius erőfeszítéseiért, valamint a béke kilátásainak erősítése érdekében tett erőfeszítéseikért. A díj átadására a Path to Peace (Út a békéhez) Alapítvány 29. éves gáláján került sor, amelyet május 9-én, hétfőn rendeztek meg Manhattanben, New Yorkban. Az alkalmon jelen volt Gabriele Caccia érsek, a Szentszék ENSZ-missziójának állandó megfigyelője és a Path to Peace Alapítvány elnöke, aki köszöntötte a gála 370 vendégét.

A vallásközi harmónia és párbeszéd előmozdítói

Az ünnepségen Caccia érsek kiemelte a díjazottak munkáját „a Közel-Kelet és a világ békéjének és vallásközi harmóniájának szolgálatában”, és megjegyezte, hogy a jordán király és királynő kitüntetésére először 2015-ben tettek javaslatot. Az érsek elmondta, hogy az Út a békéhez Alapítvány gyökerei a feltámadt Krisztus köszöntésében rejlenek apostolainak: „Béke veletek!”, ami a közel-keleti kultúrákban közös béke kívánság kifejezése. Caccia érsek rámutatott Abdullah király elkötelezettségére a vallási tolerancia és a felekezetek közötti párbeszéd mellett, továbbá azokra az erőfeszítéseire, amelyekkel az iszlám és a keresztény szenthelyeket igyekszik hasemita gyámság alá vonni. Az érsek kiemelte még a jordán király 2004-es „Ammani üzenet” kezdeményezését is, amely megerősíti, hogy a terrorizmusnak nincs helye az iszlámban, valamint 2010-es javaslatát az éves „Vallásközi Harmónia Világhét” megteremtésére, amelyet az ENSZ Közgyűlése elfogadott.

Rania királynő tevékenysége

Méltatta Rania királynőnek az oktatásért, az összeköttetésért és a kultúrák közötti párbeszédért, valamint a fenntarthatóságért, a környezetért és a párbeszédért tett erőfeszítéseit is, amelyek „a fiatalokat helyezik a megoldások középpontjába, és amelyeket áthat a remény” – hangsúlyozta Caccia érsek.

A főpásztor üdvözölte, hogy a Jordán Királyság hajlandó befogadni a konfliktusok elől menekülőket és megismételte Ferenc pápa köszönetnyilvánítását, amelyet 2014-ben a Jordán Királyságban tett látogatása során fejezett ki, amikor a Szentatya elismerte Jordánia történelmi nyitottságát a palesztin, az iraki és szíriai menekültek befogadására.

Közös erőfeszítésekre van szükség a tartós béke érdekében

A díjátvételi ünnepségen a jordán uralkodó köszönetét fejezte ki az Út a békéhez Alapítványnak, és a díjat „a jordán férfiak és nők, fiatalok és idősek, muzulmánok és keresztények nevében” vette át. II. Abdullah király megjegyezte, hogy „a béke felé vezető utunknak Jeruzsálemen keresztül kell haladnia”. A Szent Város sok arab kereszténynek ad otthont, akik a világ legrégebbi keresztény közösségének tagjai, és mindenki számára létfontosságú, hogy megvédjük jelenlétüket a Szent Városban. „Jeruzsálem kulcsfontosságú a béke és a stabilitás jövője terén, amelyre mindannyian törekszünk” és „a béke és az együttélés horgonya kell legyen, nem pedig a félelemé és az erőszaké – hangsúlyozta a jordán király.

A két állam megteremtésének megoldása

II. Abdullah arra buzdította a nemzetközi közösséget, hogy törekedjen egy igazságos és tartós béke megteremtésére, egy kétállami megoldás révén, amely „egy független, szuverén és életképes Palesztin állam létrehozásához vezet, amelynek fővárosa Kelet-Jeruzsálem és amely egymás mellett él Izraellel békében és biztonságban.” Kiemelte továbbá a kölcsönös tisztelet, az együttműködés és a közös emberség értékét egy jobb világ kialakításában. Hangsúlyozta, hogy a legnehezebb kihívásainkat nem az anyagi javak oldják meg, hanem az, ha az „Istenbe vetett hitünkből, közös emberiségünkből és az akaratunkból merítünk, hogy közösen győzzük le a szegénységet és a kétségbeesést, és hogy véget vessünk a megszállásnak és az igazságtalanságnak, hogy segítsük mindenhol a menekülteket hazatérni és hogy készen álljunk a széthullott közösségek újjáépítésére, és hogy megújítsuk a reményt, amelyre a fiataloknak mindenütt égetően szüksége van.”