Kerekasztal beszélgetés hitről, tudományról, társadalomról a NEK jegyében

Zsuffa Tünde / Vértesaljai László – Vatikán 

Eredetileg egy konferenciát terveztek a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából, amelyen a tudományos élet hazai- és külföldi kiválóságai hitről, tudományról és ezek társadalmi hatásairól osztották volna meg gondolataikat. A rendezvény a világjárvány miatt elmaradt. A felkért előadók azonban írásban elküldték gondolataikat, amelyből egy nagyszerű könyv született Hit, tudomány, társadalom címmel. Ennek kapcsán ült le először ilyen körben a nyilvánosság előtt beszélgetni a Kossuth Rádióban: Erdő Péter bíboros, érsek Balog Zoltán református püspök, Köves Slomó vezető rabbi és Vizi E. Szilveszter agykutató. 

Egy a sokféleségben

Az emberek, ha sorscsapással találkoznak, megfogalmazzák a kérdést: miért engedi a „jóisten”, hogy rossz dolgok történjenek? Milyennek gondoljuk őt? Balog Zoltán református püspök a kötet egyik szerzője a következőt írta tanulmányában: „A transzcendens szó elemi jelentése az érzékelhető világon túli világ – valami, ami nem mi vagyunk. A legtöbben – különösen is a zsidó-keresztény kultúrkörben – úgy képzelik el istent, mint aki a felhők fölött trónol, szakálla egyre hosszabb és fehérebb, és ma már egyre kevésbé tudja az emberek sorsát irányítani.”

Hol van és hogyan képzelik el Istent? – szegezte a kérdést vendégeinek Pásztor Zoltán, a Kossuth Rádió riportere.

„A természet örök könyvét forgatni ne szünjél: Benne az istennek képe leírva vagyon.” – Vörösmarty Mihály gondolatát idézte válaszában Erdő Péter. A bíboros, prímás hozzáfűzte, hogy számára sokáig istenélmény volt az is, amikor a tengerparton ült és a vizet nézte. Ott és amikor nem látható az emberi alkotás a természetben – vélekedett - számára megtapasztalható vált az a harmónia, az az erő, ami kifejezi isten jóságát és mindenhatóságát. 

Vizi E. Szilveszter agykutató ugyancsak egy költőt hívott segítségül, hogy megjelenítse istenképét. József Attilának azt a gondolatát idézte, ami szerint: isten minden dologban tetten érhető. Megjegyezte, a természettudós számára is ez a nagy meglepetés. Minél jobban elmélyed egy kutató a környezetének, a teremtett világnak a tanulmányozásában, annál inkább észreveszi, realizálja, annak fantasztikus rendezettségét.

Ő és én

Balog Zoltán mély, vallásos neveltetése révén az anyatejjel együtt szívta magába -megfogalmazása szerint -, hogy az Istennel lehet beszélni: ő személy, ő személyes. Így folytatta, megszólítható az imádságban, kérdezhetünk tőle és a Biblián keresztül szólni fog, megköszönhetünk neki dolgokat, kérhetünk tőle. A református püspök elmesélte azt is, hogy kamaszkorában volt egy időszak, amikor azt mondta, hogy szabadságra menne a jóistentől, hogy kipróbálja mindazt, amit nem illik, de jól esne. Ez mégsem jelentett egy ateista korszakot az életében, hanem annyit volt – jegyezte meg – „hagyjon békén!” Milyen jó, hogy nem tette! - fűzte hozzá.

„Nekem olyan korszakom volt 12 évesen, hogy: „Na jó, hagyjuk ezt az ateizmust!” – idézte fel saját életének ezt a fejezetét Köves Slomó. A rabbi kifejezetten ateista neveltetést kapott. Gyermekkorától központi kérdésként tekint arra, amiről a Hit, tudomány, társadalom című kötetben is írt, hogyan lehet istent a legjobban megközelíteni? Lehetséges ez racionális módon vagy a személyes istenélmény ebben a meghatározó? A rabbi tudománytörténeti példán át rávilágított arra, a görög filozófusok is eljutottak oda racionálisan, hogy van egy felsőbb erő, egy örök mozgató, hiszen lehetetlen, hogy egy ilyen komplex létezés önmagától legyen. Miben hozott ehhez képest újdonságot a Bibilia? – folytatta gondolatmenetét Köves Slomó – szerinte abban, hogy a Biblia a személyes szálat jelenti, azt, hogy Isten megszólal és megszólítja az embert és erkölcsi elvárásokat támaszt irányába. Jelzi, hogy mindenkinek van személyes szerepe, jelentősége ebben a hatalmas rendszerben.

A világ egységének záloga

A hit és a tudomány viszonya régóta foglalkoztatja a gondolkodó embert. Erdő Péter felidézte azt az időszakot, amikor rögtön a rendszerváltás rögtön elkezdtek dolgozni a katolikus egyetem létrehozásán. Számos külföldön élő magyar tudóssal beszélgettek erről a kérdésről. Lámfalussy Sándor közgazdász is e körbe tartozott, aki felvetette, hogy jó egyházi gimnáziumok kellenek, de miért akarnak egyetemet is? Voltak olyan évtizedek, amikor a vallást butaságnak, a tudománnyal ellenkezőnek bélyegezték. Másrészről az egyháznak sem volt érintkezése a profán tudományok világával. Közben meggyőződéssel állítjuk, hogy a valóság az egy. Ugyanazt igyekszik tehát a kutató is minden képességével megközelíteni a maga szempontjai szerint, mint a hívő hite által. Erdő Péter úgy vélekedett: „a hitnek világosságánál művelt tudomány egy nagyon különleges érték, mert egységbe fogja a világunkat.”

A hit és tudomány kapcsolatára Vizi E. Szilveszter a Tízparancsolatból hét kiemelésével világított rá, azokat hozta példaként, amelyek a társadalomban a kis- és nagyobb közösségek egymással való kapcsolatát jelenítik meg. Ezekben – vélekedett az agykutató – az emberi gondolkodás fejlődésének eredményeképpen, akarva-akaratlanul is, de megjelenik a tudomány, mint alkotó-, a világot megváltoztató erő, ami befolyásolja az egyént. Vizi E. Szilveszter szerint a tudós is eljuthat oda, hogy felismeri, hogy a világban van egy fantasztikus rendezettség, ami maga az Isten.

A teljesség felé

„A hit keresi az értelmet” – idézte Balog Zoltán Canterbury Anzelmet a kérdés kapcsán és hozzáfűzte, hogy a hit megértésre törekszik. Rávilágított arra, ha megnézzük a zsidó-keresztény gondolkodás történetét az a hit, amely elzárkózott az autonóm megismerés vágyától, abból vak hit lett és nem tett jót az emberi közösségnek. A folyamat fordítva is igaz – figyelmeztetett a püspök – és megjegyezte: „ma inkább ennek a veszélye leselkedik ránk, hogy az a tudomány, amely úgy gondolja, hogy a hit az nem más, mint hiszékenység.” Hozzáfűzte, hogy azokon a szent nyelveken, amelyen a Bibliát írták, a hit szó jelentése közel áll a bizalomhoz. A tudománynak is szüksége van a bizalomra – vélekedett -, amelyből alázat és felelősség következik. Balog Zoltán hozzáfűzte: „Az a fajta bizalom, amit hitnek nevezek vagy az a fajta hit, amelyet bizalomnak nevezek, arra kötelez, hogy ne valamiféle határtalan gőggel gondoljam, miután én tudós vagyok, hogy én vagyok arra hivatva, hogy uraljam ezt a világot.”

Köves Slomó egy Arisztotelészhez kötődő anekdotát idézett fel. A nagy elmét egyszer kéjnők társaságában találták. Megkérdezték, hogy egy hozzá hasonló gondolkodó miért cselekedett így, erre ő azt mondta: „Most nem vagyok Arisztotelész”. A rabbi szerint ez kifejezi azt a kettőséget, hogy egy dolognak tekintette a tudományt, egy másiknak azt, hogy a gyakorlatban mit tesz és mit nem. Köves Slomó a példa kapcsán arra figyelmeztetett, hogy a hit nem létezik tudomány nélkül és a tudomány sem hit nélkül. Ha a kettő nem jár párban az veszélyessé válhat. A rabbi szerint manapság elhitettük magunkkal, egyfajta „hitként”, hogy a tudomány pótolni tudja a hitet. Köves Slomó hozzátette, egy teljes emberi lét mindkettőt igényli.

Hit és/vagy tudomány?

Vizi E. Szilveszter hasonló gondolattal folytatta a beszélgetést, Szent II. János Pál pápa Fides et ratio című enciklikáját említette példaként, amely egyértelművé teszi, hogy az igazság megtalálásának útjához két segítség van: az ész és a hit. Mi az igazság? – fűzte tovább a gondolatmenetet Erdő Péter. A bíboros szerint ez az, amire törekszik mind a hit és mind a tudomány is. Megemlítette, hogy sokat foglalkozott ezzel a témakörrel Jáki Szaniszló bencés szerzetes is, akinek több tanulmányt szenteltek a most megjelent kötetben. Jáki téma iránti alázatát jól jellemezte, hogy Amerikában elvégezte a kísérleti fizika szakot és együtt dolgozott a Nobel-díjas atomfizikussal, Hessellel. Jáki a hit kérdését a tudomány felől próbálta megközelíteni ezáltal új dimenzióba helyezte ezt az egész kérdéskört. Vizi E. Szilveszter személyesen is ismerte a tudós szerzetest, aki a mérhető mellett felhívta a figyelmet a mérhetetlennek a fontosságára, munkássága tekinthető a már említett pápai enciklika előfutárának. Jáki számos írásában bírálta azt a szemléletet, ha valaki a világ megismerését, értelmezését csak és kizárólag a hit vagy éppen csak a tudomány útján kísérli meg.

Távcsővel kutatott érzelem

Érdekes fejezete volt a beszélgetésnek, amely a Biblia és a tudományos gondolkodás viszonyáról szólt. Értelmezhető-e szó szerint a Biblia? Köves Slomó szerint alapvetően ott van félreértés, hogy ha valaki tudósként, tudományos leíró szövegként olvassa és értelmezi a Bibliát és nem olyan elbeszélésként, amelyek az ember és ember, ember és Isten közötti működés szabályaira vonatkozóan meséli el a történetet. Példaként egy gázolás esetét hozta, amelyet elmondhatunk tudományos szempontok szerint, kihangsúlyozva, számszerűsítve a gázoló vérében lévő alkohol szintjét, a sebességet, amellyel a jármű haladt. De ugyanez az eset megközelíthető lelki oldalról is, mi vezetett oda, hogy ittasan üljön autóba a balesetet okozó sofőr, ki volt, akit elütött, milyen életszakaszt szakított meg az eset. Ugyanazt a történetet halljuk más megközelítésben, más hangsúlyokkal. Amikor a Biblia a Teremtés történetét mondja el, - folytatta gondolatmenetét a rabbi - nem azon van a fókusz, hogy az események hat nap vagy 6 milliárd év alatt történtek, hanem azon, mi a mondanivalója számomra, a személyes életemre milyen hatással van.

Köves Slomó szerint, ha arról szól a diskurzus, hogy szó szerint vagy nem úgy kell értelmezni a bibliai történeteket, akkor olyasmit teszünk, mintha az érzelmet távcsővel szeretnénk meglátni.

Balog Zoltán szerint bibliakritika – a Szentírás irodalmi, természettudományos és egyéb szempontú értelmezése - kapcsán érdemes inkább azt felismerni, hogy a tudomány a hogyan?-ra keresi a választ, de azt nem mondja meg, hogy mi célból? Erre ugyanis szerinte a hit ad választ.

Járvány: büntetés vagy tanítás?

A beszélgetés záró szakaszában szó esett a járványról is. Vajon Isten büntetése ez? Ha a 14. században élnénk, hogyan viszonyulna ehhez az egyház?

Erdő Péter elmondta, hogy gazdag irodalma van a középkorban tomboló járványoknak, részben isteni büntetést láttak a történésekben. A kollektív bűnösség, a megújulás lehetősége mindenképpen benne volt az értelmezésekben. A bíboros hozzátette azt is, hogy a középkori ember tanulni akart ezekből az eseményekből. Járványkönyvek születtek, amelyekben gyűjtötték a tapasztalatokat: hol, hogyan terjedt a járvány. A maszkviselésnek elég komoly irodalma van, amely fél évezredre nyúlik vissza. Már a 14. században viselték az orvosok, a papok, akik a betegek között szolgáltak. Megörökítették a korabeli könyvek a társadalom reakcióját is, a pszichológiai hatásokat a felelősök keresését, ki az oka a járványnak? Ez volt az egyik vonulata a történéseknek, a másik viszont azt emelte ki, hogy a gondviselő isten kezében vagyunk – emlékeztetett a bíboros -  fontos a rendszeres ima a gyógyulásért, a járvány elmúlásáért. Mindez egészen a 20. századig benne volt a katolikus litániákban: a dögvésztől, járványtól, égi háborútól való szabadulás kérése.

A zsidó hagyományban ez a mostani a húsvét és pünkösd közötti hét hét egy gyászidőszak – mondta el Köves Slomó. Annak állít emléket, hogy a Talmud szerint i.u. I. században élt Rabbi Akiva 24 ezer tanítványa pár hét alatt meghalt. Egy járvány miatt, amely azért pusztított közöttük, mert nem tartották be mesterük utasításai alapján a Tóra legfontosabb tanítását, a felebaráti szeretet. Kétségtelen, hogy a járványoknak vannak természettudományos, de lelki okai is – hangsúlyozta Köves Slomó és a rabbik feladata, ez utóbbi kezelése.

Isteni pedagógia

A bábeli torony bibliai története kapcsán írt a járványról és annak tanulságairól tanulmányt a kötetbe Balog Zoltán. A református püspök úgy fogalmazott, ha az elmúlt egy év eseményeiből annyit szűrünk le, hogy térjünk vissza a régi életünkhöz – amit a politikusok a maguk szempontjából érhető módon hangsúlyoznak - , akkor nagyon nagy a baj. Abban bízik, hogy a gondolkodó hívők kisebbsége úgy gondolja majd, hogy amivel itt találkoztunk az az „isteni pedagógia”, ebből tanulnunk kell. A Bábel tornyára is így tekint a püspök azzal, hogy isten összezavarta a menny felé törekvő emberek nyelvét, így egy nagyobb bajtól óvta meg, vagyis megmentette őket. Bábel és a járvány közötti párhuzam, hogy mindkettő globális hatású. Balog Zoltán azt mondta: „Azt a figyelmeztetést látom, hogy az ember nem tartotta tiszteletben a teremtési rend által kijelölt határokat. Gyógyító ítélet ez, isteni figyelmeztetés, segítség, hogy álljunk meg, nézzük meg a határainkat!”

Bábel vagy antiBábel?

Erdő Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy járványok kultúrtörténeti vízválasztók is voltak. Az 1348-50-as pestisjárvány a virágzó és a kései középkort határolta el. A bíboros szerint ezek a mérföldkövek nem abból keletkeztek, hogy az emberek levonták a tanulságot, hanem megváltozott a helyzet, ami sok látható és azonnal nem látható következménnyel járt. Erdő Péter most is hasonlóra számít. A járványhelyzet szerinte értékelésre tanít. Kiderült, hogy mi értékes, alapvető az emberek számára? A vallás létkérdés? - ez a vita például lezajlott Olaszországban a templomok bezárása kapcsán. Ez az időszak lehetőséget teremt például annak a felülvizsgálatára is a bíboros szerint, hogy biztosan szükséges-e a globalizált világban költséges, környezetterhelő utazásokat bonyolítani vagy megtarthatóak-e a most használt videókonferenciák bizonyos esetekben?

Vizi E. Szilveszter egy „antiBábel” reakcióban bízik, a járvány megtaníthat arra a közös, láthatatlan ellenség kapcsán, hogy együtt cselekedjenek az emberek a globális közös jóért. Hasonlóan vélekedett Balog Zoltán is, aki ebben a közös küzdelemben azt reméli, hogy sokan felfedezik a hit erejét.

Köves Slomó a láthatatlan veszély kapcsán a kiszolgáltatottságra és a hamis biztonságérzetre helyezte a hangsúlyt. Úgy vélte, a legfontosabbnak tartott biztonságot, saját magunk akartuk megteremteni. Az emberiség ismét elbízta magát, mint a bábeli torony építői. Falakat húzunk, amelyek végesek, miközben az igazi biztonságot a transzcendens végtelen tudja megadni.