Hungaria Rómából: Tóth Tamás tanulmánykötete a Vatikán és Magyarország kapcsolatáról
Gedő Ágnes - Vatikán
Tóth Tamás a MKPK titkára, egyháztörténész, a Kultúra Pápai Tanácsának konzultora. A Vatikáni Rádió hallgatói jól ismerik, hiszen sokszor beszámolt a Pápai Magyar Intézet rektoraként az intézet eseményeiről, illetve a Vatikáni Levéltárban végzett kutatásairól. A Szent István Társulatnál megjelent legújabb kötetében 20 tanulmányát adja közre, részben ismert, részben eddig még nem publikált anyagokat. A mintegy 500 évet átfogó időszak (a 15 háborútól napjainkig) közös nevezője a „római fókusz”, vagyis arra a kérdésre próbál választ adni, miként tekintettek a Magyar Királyságra, Magyarországra Rómából, a Vatikánból.
Mária országa mindig is kiemelt szerepet játszott a szentszéki dokumentumok tanúsága szerint Róma szempontjából. A reformáció és a törökkori hódoltság ideje, az azt követő katolikus újjáéledés mellett olyan érdekes és aktuális témákkal is foglalkozik, mint a járványok a történelemben. A mai generáció számára új tapasztalat a pandémia, amivel tavaly szembesült a világ. A múltban azonban többek között a pestisjárványok valamennyi nemzedék életében jelen voltak, ezért testileg-lelkileg az embereknek fel kellett rá készülniük. Az egyház is meghozta a maga óvintézkedéseit, a mai online misék előfutára már évszázadokkal ezelőtt megjelent. Amikor a hívek nem hagyhatták el otthonaikat a karentén miatt, saját kertjükből követték a dombokon, magaslatokon bemutatott szabadtéri szentmiséket. Abból a korból sok ima, fohász maradt ránk, kedveltek voltak az úgynevezett pestis-szentek, amint erről a számos magyarországi Rókus-templom is tanúskodik.
Tóth Tamás könyvében megemlékezik Boldog Romzsa Tódor és Boldog Meszlényi Zoltán alakjáról is, akikhez római tanulmányai kötik, hiszen valamennyien a Germanicum et Hungaricum Pápai Kollégium növendékei voltak. Kevésbé ismert, és a történettudomány számára feltárandó kort is vizsgál tanulmánykötetében: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye mártír papjai 1944–1945-ben – címmel.
Jelenleg az egyháztörténész a Vatikáni Levéltárban gyűjtött anyagait dolgozza föl, a XVIII. századi magyar püspöki kinevezési eljárásokról, III. Károly és Mária Terézia idején. Ez az időszak azért jelentős, mert ekkor újult meg az Oszmán Birodalom kivonulása után Magyarország egyházi szempontból is. A Róma által akkor kinevezett püspökök pedig ennek a megújulásnak voltak a kulcsfigurái.
A kötet előszavában Tóth Tamás így ír:
"Az Urbs és Hungaria kapcsolata több mint ezeréves múltra tekint vissza. Előbbi nem pusztán egy város, egy hihetetlenül gazdag történelmi és kulturális örökség hordozója, de bizonyos értelemben ma is caput mundi, a világ fővárosa, hiszen itt van a pápa székhelye, aki Róma püspökének a címét viseli. Ennek megfelelően államiságunk kezdeteitől fogva folyamatos volt a magyar, különösen az egyházi jelenlét Rómában. A rómaiság, a romanitas azonban nemcsak a város gazdag örökségének elsajátítását jelentette, ahogy jelenti ma is, hanem ehhez szervesen kapcsolódóan mindazt, amit a pápaság ma már két évezredes jelenléte adott és ad Rómának. Míg azonban a középkori Rómában az egyes natiók által létesített zarándokházak, templomok, valamint ispotályok kaptak kiemelkedő figyelmet, addig a reformációt követően az itt működő nemzeti papnevelő intézetek kerültek előtérbe, és így a hazatérők révén a római hatás még markánsabban jelenhetett meg az egyes országokban, így Hungariában is.
A közelmúltban több olyan kötet látott napvilágot, amely e kettő, Róma és a történelmi Magyar Királyság kapcsolatát kutatta. Több szerző kutatási eredményei az itt közölt tanulmányokban is visszaköszönnek. E helyütt – a cím választása miatt – érdemes külön említeni Bitskey István művét: a Hungariából Rómába (Budapest, 1996) a római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés kapcsolatát vizsgálta. A Rómából Hungáriába (szerk. Véghseő Tamás, Nyíregyháza, 2008) konferenciakötet pedig egy Rómában tanult misszionárius szerzetes, De Camillis János József munkácsi püspök (1689–1706) életén keresztül igyekezett feltárni ezt a kapcsolatot.
Jelen kötet a Hungaria Rómából címet kapta. Az új- és jelenkori magyar egyháztörténelmi tanulmányokat tartalmazó gyűjtemény címválasztása nem véletlen, hiszen azt tűztem ki célul, hogy több aspektusból felvillantsam azt a kapcsolatot, amely összeköti ezt a nagy múltú várost a történelmi Magyarországgal.
A kötet az elmúlt majd két évtizedből több kutatási eredményemet szedi csokorba a tizenöt éves háború idejétől kezdődően egészen napjainkig, kronologikus elrendezésben. Számos tanulmány egy korábbi változata már megjelent valahol magyar nyelven, de több olyan közlemény is megtalálható a könyvben, amely eddig csak idegen nyelven látott napvilágot, vagy egyáltalán nem jelent még meg ebben a formában. Közös vezérfonalként jelentkezik a Rómával, mint a Katolikus Egyház központjával való kapcsolat: a feldolgozott római, illetve vatikáni forrásokból jól látható, hogy egy adott időszakban Rómából hogyan látták, ami éppen a történelmi Magyarországon történt, vagy hogyan értékelték egy-egy konkrét személy – legyen az egyházi vagy világi – tevékenységét. Arra a lehetetlen feladatra természetesen nem vállalkozhat ez a kötet, hogy mindent megmutasson, de arra igen, hogy felhívja a figyelmet annak a Magyarországra vonatkozó forrásanyagnak a gazdagságára, amely a különböző római, vatikáni levéltárakban, könyvtárakban fellelhető és tanulmányozható. A válogatásban emellett megtalálhatóak olyan tanulmányok, amelyeknek nem a római források adják az igazi súlypontját, hanem azoknak a Rómát megjárt egyháziaknak a tevékenysége, akik ottani tapasztalataikat itthon kamatoztatták, vagy éppen a kapcsot jelentették a két színtér között.
A címválasztás végül utal a szerző személyes múltjára is, hiszen a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként, majd ezt követően később a Pápai Magyar Intézet rektoraként több mint egy évtizedet, tizenhárom évet tölthettem az Örök Városban, így elöljáróim bizalmából arra is volt lehetőségem, hogy Rómából láthassam Hungariát."
