Keresés

Vatican News
Tóth Tamás egyháztörténész, a MKPK titkára Tóth Tamás egyháztörténész, a MKPK titkára 

Hungaria Rómából: Tóth Tamás tanulmánykötete a Vatikán és Magyarország kapcsolatáról

Hungaria Rómából – Tanulmányok az új- és jelenkori magyar egyháztörténelemből. Hogyan tekintettek Magyarországra az elmúlt 500 évben a Vatikánból? Interjú Tóth Tamás egyháztörténésszel, a MKPK titkárával.
Hallgassák meg Tóth Tamás atyával készült interjúnkat!

Gedő Ágnes - Vatikán

Tóth Tamás a MKPK titkára, egyháztörténész, a Kultúra Pápai Tanácsának konzultora. A Vatikáni Rádió hallgatói jól ismerik, hiszen sokszor beszámolt a Pápai Magyar Intézet rektoraként az intézet eseményeiről, illetve a Vatikáni Levéltárban végzett kutatásairól. A Szent István Társulatnál megjelent legújabb kötetében 20 tanulmányát adja közre, részben ismert, részben eddig még nem publikált anyagokat. A mintegy 500 évet átfogó időszak (a 15 háborútól napjainkig) közös nevezője a „római fókusz”, vagyis arra a kérdésre próbál választ adni, miként tekintettek a Magyar Királyságra, Magyarországra Rómából, a Vatikánból.

Mária országa mindig is kiemelt szerepet játszott a szentszéki dokumentumok tanúsága szerint Róma szempontjából. A reformáció és a törökkori hódoltság ideje, az azt követő katolikus újjáéledés mellett olyan érdekes és aktuális témákkal is foglalkozik, mint a járványok a történelemben. A mai generáció számára új tapasztalat a pandémia, amivel tavaly szembesült a világ. A múltban azonban többek között a pestisjárványok valamennyi nemzedék életében jelen voltak, ezért testileg-lelkileg az embereknek fel kellett rá készülniük. Az egyház is meghozta a maga óvintézkedéseit, a mai online misék előfutára már évszázadokkal ezelőtt megjelent. Amikor a hívek nem hagyhatták el otthonaikat a karentén miatt, saját kertjükből követték a dombokon, magaslatokon bemutatott szabadtéri szentmiséket. Abból a korból sok ima, fohász maradt ránk, kedveltek voltak az úgynevezett pestis-szentek, amint erről a számos magyarországi Rókus-templom is tanúskodik.

Tóth Tamás könyvében megemlékezik Boldog Romzsa Tódor és Boldog Meszlényi Zoltán alakjáról is, akikhez római tanulmányai kötik, hiszen valamennyien a Germanicum et Hungaricum Pápai Kollégium növendékei voltak. Kevésbé ismert, és a történettudomány számára feltárandó kort is vizsgál tanulmánykötetében: A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye mártír papjai 1944–1945-ben – címmel.

Jelenleg az egyháztörténész a Vatikáni Levéltárban gyűjtött anyagait dolgozza föl, a XVIII. századi magyar püspöki kinevezési eljárásokról, III. Károly és Mária Terézia idején. Ez az időszak azért jelentős, mert ekkor újult meg az Oszmán Birodalom kivonulása után Magyarország egyházi szempontból is. A Róma által akkor kinevezett püspökök pedig ennek a megújulásnak voltak a kulcsfigurái. 

Hungaria Rómából - a kötet borítója
Hungaria Rómából - a kötet borítója

A kötet előszavában Tóth Tamás így ír:

"Az Urbs és Hungaria kapcsolata több mint ezeréves múltra tekint vissza. Előbbi nem pusztán egy város, egy hihetetlenül gazdag történelmi és kulturális örökség hordozója, de bizonyos értelemben ma is caput mundi, a világ fővárosa, hiszen itt van a pápa székhelye, aki Róma püspökének a címét viseli. Ennek megfelelően államiságunk kezdeteitől fogva folyamatos volt a magyar, különösen az egyházi jelenlét Rómában. A rómaiság, a romanitas azonban nemcsak a város gazdag örökségének elsajátítását jelentette, ahogy jelenti ma is, hanem ehhez szervesen kapcsolódóan mindazt, amit a pápaság ma már két évezredes jelenléte adott és ad Rómának. Míg azonban a középkori Rómában az egyes natiók által létesített zarándokházak, templomok, valamint ispotályok kaptak kiemelkedő figyelmet, addig a reformációt követően az itt működő nemzeti papnevelő intézetek kerültek előtérbe, és így a hazatérők révén a római hatás még markánsabban jelenhetett meg az egyes országokban, így Hungariában is.

A közelmúltban több olyan kötet látott napvilágot, amely e kettő, Róma és a történelmi Magyar Királyság kapcsolatát kutatta. Több szerző kutatási eredményei az itt közölt tanulmányokban is visszaköszönnek. E helyütt – a cím választása miatt – érdemes külön említeni Bitskey István művét: a Hungariából Rómába (Budapest, 1996) a római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés kapcsolatát vizsgálta. A Rómából Hungáriába (szerk. Véghseő Tamás, Nyíregyháza, 2008) konferenciakötet pedig egy Rómában tanult misszionárius szerzetes, De Camillis János József munkácsi püspök (1689–1706) életén keresztül igyekezett feltárni ezt a kapcsolatot.

Jelen kötet a Hungaria Rómából címet kapta. Az új- és jelenkori magyar egyháztörténelmi tanulmányokat tartalmazó gyűjtemény címválasztása nem véletlen, hiszen azt tűztem ki célul, hogy több aspektusból felvillantsam azt a kapcsolatot, amely összeköti ezt a nagy múltú várost a történelmi Magyarországgal.

A kötet az elmúlt majd két évtizedből több kutatási eredményemet szedi csokorba a tizenöt éves háború idejétől kezdődően egészen napjainkig, kronologikus elrendezésben. Számos tanulmány egy korábbi változata már megjelent valahol magyar nyelven, de több olyan közlemény is megtalálható a könyvben, amely eddig csak idegen nyelven látott napvilágot, vagy egyáltalán nem jelent még meg ebben a formában. Közös vezérfonalként jelentkezik a Rómával, mint a Katolikus Egyház központjával való kapcsolat: a feldolgozott római, illetve vatikáni forrásokból jól látható, hogy egy adott időszakban Rómából hogyan látták, ami éppen a történelmi Magyarországon történt, vagy hogyan értékelték egy-egy konkrét személy – legyen az egyházi vagy világi – tevékenységét. Arra a lehetetlen feladatra természetesen nem vállalkozhat ez a kötet, hogy mindent megmutasson, de arra igen, hogy felhívja a figyelmet annak a Magyarországra vonatkozó forrásanyagnak a gazdagságára, amely a különböző római, vatikáni levéltárakban, könyvtárakban fellelhető és tanulmányozható. A válogatásban emellett megtalálhatóak olyan tanulmányok, amelyeknek nem a római források adják az igazi súlypontját, hanem azoknak a Rómát megjárt egyháziaknak a tevékenysége, akik ottani tapasztalataikat itthon kamatoztatták, vagy éppen a kapcsot jelentették a két színtér között.

A címválasztás végül utal a szerző személyes múltjára is, hiszen a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként, majd ezt követően később a Pápai Magyar Intézet rektoraként több mint egy évtizedet, tizenhárom évet tölthettem az Örök Városban, így elöljáróim bizalmából arra is volt lehetőségem, hogy Rómából láthassam Hungariát."

Tóth Tamás atya
Tóth Tamás atya
29 március 2021, 14:15