Rimini Meeting: Pápaságának öt éve – Bergoglio gondolkodásmódjának felfedezése

Varga János atya - Rimini

Köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves hallgatóit Riminiből, a Meeting 2. napja után!

Pápaságának öt éve – Bergoglio gondolkodásmódjának felfedezése. Ezen az előadáson Guzmán Carriquiry professzor, a Pápai Latin-Amerika Bizottság főtitkára részéről elhangzott: „a II. Vatikáni Zsinat óta nagyon különböző, de egyaránt nagy formátumú, időközben boldoggá illetve szenté avatott pápák álltak az egyház élén, akiknek a sorában igazi újdonságot jelentett Jorge Mario Bergoglio megválasztása. A Kísértő nehezen viseli el, hogy egység van a legfőbb pásztorok között, hogy a folyamatosság a jellemző ezekre a kiemelkedő személyiségekre, akik Szent XXIII. János pápától egészen Benedek pápa emeritusig és Ferenc pápáig Szent Péter székében ültek” – mondta Carriquiry. 

„Egy olyan világban, amikor a perifériák is a kereszténység részévé váltak, a jelenlegi pápa, aki nagyon argentin, nagyon dél-amerikai, nagyon jezsuita, egy egyedi utat képvisel, amely kihívást intéz a terméketlenné vált európai katolicizmus felé. Ferenc pápa elmélyedt az irgalom titkában és meghajol a szegények előtt. Egész pápasága felhívás a megtérésre, a nagy megtisztulásra.”

Tabuk nélkül beszéltek arról is, hogy mennyi kritika éri Ferenc pápa pontifikátusát, ám az is elhangzott, hogy a Pápa ellenzői, de hívei között is nagyon kevesen vették figyelembe gondolkodásmódjának kialakulását, sokan még lelkes hívei közül is azt gondolják, hogy nem intellektuális, hanem lelkipásztori egyéniség. Egy jó pásztor, de nem több. Nem lehet kritizálni vagy érteni Ferenc pápa tevékenységét anélkül, hogy ismernénk korábbi szellemi munkásságát, annak gyökereit – mondta Massimo Borghesi a Bergoglio pápa intellektuális életrajza című könyv szerzője. Ha ismernénk, értenénk Ferenc pápát.

Ferenc pápának van egy mindent átölelő látásmódja, az a katolikum, amelyben mindenkinek helye van, senkit nem szabad kizárni.

Megfigyelhető tanításában Don Giussani és Romano Guardini hatása is.

Gondolkodásmódja ellentétekben nyilvánul meg

Gondolkodásmódja ellentétekben nyilvánul meg, amely egyesíti a teljességet és a korlátokat, az ideált és a valóságot, a globális és lokális látásmódot, az időt és a pillanatot. Ezeket a szélsőséges kategóriákat alkalmazza a társadalomra, az Egyházra, a világra.

Még fiatal korában Gaston Fessard francia jezsuita nagy hatással volt rá, általa értette meg, hogy a keresztény ember élete nem passzív és nyugalmas, hanem dinamikus, a két nagy polaritás Isten kegyelme és az ember szabadsága között zajlik.

A keresztény tanúságtétel dráma, ellentétek között feszül, az ellentétpárokon keresztül valósul meg: konzervatívok és progresszívok, hagyományok és megújulás, prófécia és intézmény.

Egy ilyen poláris gondolkodásmód misztikus, nyitott, mert az ember elkezdi a folyamatokat és Isten beteljesíti azokat.

Ez egy feszültségekkel teli gondolkodásmód, minden klerikalizmussal szemben. Az Egyház legnagyobb ellenség ma a klerikalizmus, amely a csodálkozás leértékeléséből fakad – mondta egy interjúban Ferenc pápa.

Ebben a statikus gondolkodásban nincs helye a gyönyörködésnek, nincs helye a csodálkozásnak, mert a kegyelemmel ellentétes irányból fakad. A farizeus statikusan gondolkodik, önelégült, a vámos dinamikusan gondolkodik, amely nyitott a kegyelem ajándékára, tudatában van, hogy nem elegendő, azért koldus. A keresztény koldus – fejezte be előadását Borghesi professzor.

A demokrácia perspektívái

A demokrácia perspektívái kerekasztal-beszélgetésben elhangzott: a képviseleti demokrácia hibáinak és korlátainak komoly elemzése nélkül nem fogjuk megérteni a populista áramlatokat és főként nehezen fogjuk megtalálni a helyes válaszokat.

’68 és ami utána következett: Ideológia és realitás között. Ebben a témában beszélt Franco Bonisoli a Vörös Brigádok volt tagja, aki 40 éve részt vett Aldo Moro testőreinek meggyilkolásában.

Amint elmondta: teljesen fegyvertelenül jött a Meetingre, mára megváltozott, az áldozatok családtagjaival is kiengesztelődött. A kérdésre, hogy őt milyen erő mozgatta a merénylet idején, azt válaszolt: az ideológia. A világ megváltoztatásának vágya vak ideológiává vált és az erőszak látszott a megvalósítás eszközének.

Tagle bíboros a Meetingen

Az Egyház a korszakváltás idején - Luis Antonio Gokim Tagle bíboros, Manila metropolitája és a Caritas Internationalis elnöke beszélt az Egyház és a kereszténység megújításáról.

„A megújult egyháznak olyannak kell lennie, mint az ajtó, amely összeköti, egyesíti a kint és a bent lévő valóságot – mondta. A mai világban adjuk tovább Krisztus örömhírét, miközben jézusi együttérzéssel meghallgatjuk a világban élők történeteit, gondjait.

A megújult egyháznak olyannak kell lennie, mint az ünnepi asztal ahol van hely mindenkinek és ahol a javak meg vannak osztva a szegényekkel. Az Evangélium, a jó hír, a közösség közös öröme”.

Az érsek személyes példákat is mondott: egy árva fiúnak aláírta a trikóját, aki egy év múlva mesélte, hogy azóta is a párnája alatt tartja azt, mert így érzi, hogy van egy családja, és van egy püspök, aki számára atya. Hány fiatal keres családot, apai, anyai szeretet – tette fel a költői kérdést a főpap – és azt a megújult Egyháztól kaphatja meg.

Egy kérdésre válaszolva elmondta: azt, hogy az Egyház Európában öreg és fáradt, lehet, hogy csak bebeszéljük magunknak. Vigyázni kell, mert valósággá válik… - Látni kell a fiatalság jeleit. Az Egyház nem fáradt és öreg, él, és ezért változásban van, miközben a világ is változik. Meg kell találnunk a megfelelő válaszokat - hangsúlyozta végül Tagle bíboros.

Kiállítás Jóbról

Jób alakjáról kiállítás is látható a Meetingen. A szenvedés és annak jelentése most a genovai katasztrófa után különösen is időszerű az olasz nép számára.

Ebben a témában beszélt a nagy előadóban Don Julian Carrón, a Comunione e Liberazione mozgalom (CL) jelenlegi vezetője, valamint Monica Maggioni újságíró, Mario Melazzini, kutató orvos és Salvatore Natoli filozófus.

Jób könyve a nagy miért-ek könyve – hangzott el. Az avval való szembesülés, hogy milyen nehéz kimondani: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” (1, 21), és „Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” (2,10)

Az ószövetségi Jób élete mellett a XX. század nagy tragédiáját a holocaust-ot is felidézték a beszélgetésben. A hozzászólások közben versek és szír fiatalok által előadott az emberi fájdalmat nagyon kifejezően megmutató népzene is elhangzott.

Minél erősebb a fájdalom, annál élesebben jön elő a kérdés: miért? - akiben meg van a személyes hit, az képes kérdést feltenni – mondta Don Julian.

„Isten azért nem avatkozik közbe, mert nem akarja elvenni, a már megadott szabadságot. A rossz misztériuma a szabadság misztériuma. Felelősek vagyunk az okozott rosszért” – érvelt Natoli.

Mario Melazzini, aki 2003 óta amiotrófiás laterális szklerózisban szenved elmondta: feladatának tekinti a XXI. században megélt Jób-tapasztalatáról tanúságot tenni. Rájött, hogy a betegség az élet része, nem mint egy büntetés, hanem mint egy ’hozzáadott érték’. „Minden lehetséges, ezt Jób könyve által értettem meg, eddig hírből ismertelek, most találkoztam Veled, Uram.” – mondta a kerekesszékhez kötött tudós.

Majd így folytatta mindannyiunkban ott van Jób, fel kell tenni a kérdéseket, de meg kell hallgatni a csendben adott válaszokat is annak részéről, Aki mindenben segíteni tud.”

Isten nem válaszolt Jóbnak, az emberi logika elvárásai szerint. Az Istenről való tapasztalata változott meg. Megértette, hogy Istent önmagáért kell szeretni, nem azért a jóétért, amit ad. A szövetség Istene helyett a teremtő Istennel találkozik, Aki nem magyarázatot ad Jóbnak, hanem jelenlétét. Az a jelenlét, amit Jób felismert, Krisztusban testesült meg.

Jézus emberré lett, nem azért jött, hogy megszüntesse a szenvedést, hanem hogy velünk szenvedjen…ezért tud elkísérni bennünket utunkon.

A rossz mindig fáj, de létrejön egy kapcsolat, amely olyan erős, hogy a rossz nem győzhet. Jézus az Atyával való kapcsolatba hív meg: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd” (Mk 14,36). Az elhagyatottság érzésével együtt: „kezedbe ajánlom lelkemet! (Lk 23,46)”.

„Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? … Semmi nem szakíthat el bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” – idézte végül Don Carrón a rómaiakhoz írt levelet (Róm 8, 35, 39).

Kulturális programok

Ninive csodája a népirtás után – a dokumentumfilm vetítése kapcsán az alkotó, a spanyol Fernando De Haro elmondta, hogy a csoda az iraki keresztények hivatásuk iránti hűségének köszönhető.

Az utolsó fehér lepedő - Farhad Bitani azonos című önéletrajzi könyve alapján készült színházi előadásra került sor hétfő este. Bitani 2005 óta Rómában élő afgán származású író, aki 2012 óta a békének, a vallás- és kultúrák közötti párbeszédnek szenteli életét. Mint mondja Olaszországban a találkozások, az új barátok örökre megváltoztatták életét. Életútja jelképezi az igazság és Isten keresés folyamatát. Mindenki számára nyitva a lehetőség, mindenki megváltozhat, ha akar és megváltoztathatja a világot.

Varga Jánost hallották Riminiből. Dicsértessék a Jézus Krisztus!