A Katedra-oltár a Baldachinnal a Szent Péter-bazilika vizuális és spirituális középpontja
Vertse Márta / Johana Bronková – Vatikán
A Katedra-oltár művészi alkotása egyesíti az eget és a földet
Kilenc hónapi restaurálás után október 27-én, a Püspöki Szinódus 16. Rendes Közgyűlésének záró szentmiséjén került sor a Szent Péter sírja feletti Baldachin ünnepélyes átadására. A barokk korszakot bizonyos szempontból kifejezetten hasonlíthatnánk a mi korunkhoz, modern nyelven multimediálisnak nevezhetnénk azt a törekvését, hogy a különböző művészeti technikákat értékesítve hasson az ember minden érzékszervére. Mintha az lett volna az egyik célja, hogy a műalkotást szemlélőt bevonja világába, lebontva a szubjektív és az objektív közötti határokat, és egy új valóság részesévé tegye, hogy élő alkotóeleme legyen egy „gyönyörű összetételnek”, a világegyetem olyan látomásának, amelyet Isten Lelke éltet.
„Bernini mester a 17. század Michelangelója”
A Szent Péter-bazilika apszisa példája, mondhatnánk prototípusa ennek az átlényegült valóságnak, amely, tudatában az isteni jelenlétnek, beáramlik létterünkbe, egyesítve az eget és a földet. A Szent Péter-bazilika hátsó fala teljes egészében egy valóságos szcenográfia, díszlet, amelyben Bernini egy csodálatos látomást tár elénk. Kortársai már a Péter apostol sírja feletti Baldachin munkálatai idején „századunk Michelangelójának” nevezték az építészt, szobrászművészt és ő VII. Sándor pápa (1655-1677) megbízásából valóban bebizonyította, hogy ez a jelző nem pusztán egyfajta hízelgés volt.
A Bazilika apszisa egy nyitott égbolt látomása, közepén a Szentlélek galambjával
Michelangelo felfogása szerint az új vatikáni bazilika apszisában alapvető szerepet játszott a fény, mint a faltömeg egyenrangú megfelelője, ellenpontja. Bernini ezt a szobrászati alapelvet fejlesztette tovább, egészen a tökéletességig, megalkotva egy nyitott égbolt látomását, amelyből ragyogó fényözönben kiemelkedik a Szentlélek galambja, felhőkben lebegő angyaloktól körülvéve. Ebből a látomásból ereszkedik alá egy hatalmas bronztrónus, egy másik, sokkal kisebb trónust rejtve magában, amelyen a hagyomány szerint Szent Péter apostol prédikált. A Herkules fáradozásait ábrázoló elefántcsont frízekkel díszített ősi trón a IX. században érkezett Rómába II. Kopasz Károly frank király ajándékaként az akkor uralkodó VIII. János pápának, de egyes elemei, mint például az elefántcsont csempék, valószínűleg korábbi időszakra vezethetők vissza.
A Lélek elvezet bennünket a teljes igazságra
Bernini kompozícióját egyfajta hatalmas ereklyetartónak tekinthetnénk, valójában azonban az 1657 és 1666 között készült monumentális jelenet Péter utódainak változatlan feladatára emlékeztet: ami nem más, mint Krisztus hirdetése, Isten Igéjének értelmezése és tanítása.
Ezért lebeg a Szentlélek szimbóluma Péter széke fölött, a Léleké, amely elvezet bennünket a teljes igazságra („De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” Jn 16,13), aki Vigasztaló és Közbenjáró („Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad” Jn 14,16), (A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26), de a válságos pillanatokban a megfelelő szavakat is sugallja („A Szentlélek abban az órában megtanítja nektek, mit kell mondanotok” (vö. Lk 12,12).
A Katedra jelképezi a pápai tanítóhivatalt, amely az egyházatyák tanítására épül
A trón két oldalán négy kiemelkedő teológus, Szent Ambrus és Szent Ágoston, a Nyugati egyház atyái, valamint Szent Atanáz és Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent János, a Keleti egyház atyái állnak, akik egy enyhe kézmozdulattal, szinte ujjhegyeikkel, mintha felemelnék a trónt.
A bronztrónust három evangéliumi perikópa, szentírási részlet domborművei díszítik, amelyek szemléltetik a pápa, Krisztus földi képviselője feladatát: „Legeltesd juhaimat” (Jn 21,17), vagyis az emberi nyáj Péterre bízása, A lábmosás, amely a pápai szolgálat jellegét fejezi ki („Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát” (Jn 13,14), végül A mennyek országa kulcsainak átadása. („Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz” Mt 16,19).
A hatalmas trón, amely túl nagy bármely emberi személy számára, azt mutatja, hogy nem az ember dönti el, hogy ki üljön rajta...
