Herranz bíboros: Ferenc és Benedek pápa erényei építőleg hatottak rám

Gedő Ágnes / Johan Pacheco - Vatikán  

A „Két pápa” Julián Herranz Casado bíboros emlékeit gyűjti egybe, amelyeket XVI. Benedek és Ferenc pápák szolgálatában töltött, az elmúlt évtizedek egyházi történéseinek tanúságtételeként. Ferenc pápa az előszóban köszönetet mond a mű elkészítéséért. „Csodálom emlékezetét és fiatal korát”. A közös élmények felidézésénél a bíborost egyházi emberként, egyházi szívű emberként jellemzi.

Hatvan év hatvan pápa szolgálatában

Ferenc pápa megemlít egy anekdotát: a konklávé után, amelyen megválasztották XVI. Benedeket, Herranz bíboros meghívta Hummes és Bergoglio bíborosokat. „Ezen a találkozón építőleg hatott ránk személyisége, mely az egyházi szívű emberé”. 21 fejezetből áll a könyv XVI. Benedek pápasáságtól Ferencéig, illetve szerepelnek más pápákhoz kötődő emlékek is, amelyek a szerző életére hatással voltak. Számos témát érint a kötetben, köztük problémásakat is, mint a Vatileaks, a pedofília, a reformok, egy pápa lemondása, sőt még a pápával szembeni ellenségeskedés is. „Minden nap hálás a szívem a Gondviselés simogatásáért, amiért olyan elképzelhetetlen szerencsében volt részem, hogy hat pápát szolgálhattam a Vatikánban 1960-tól napjainkig.” Nem kevesebb, mint hat évtized... és különösen az utóbbi kettő pápához fűződő élményei eddig még nem láttak napvilágot.

Két pápa: a názáreti Jézus arca

Herranz kifejti, hogy XVI. Benedek és Ferenc a maga módján elmélkednek, a II. Vatikáni zsinatot alkalmazva a názáreti Jézus barátságos arcáról és örömteli tanításáról, eltekintve az állítólagos tanításbeli különbözőségektől, melyeket egyesek felnagyítanak szembenálló vagy szélsőséges ideológiáktól vezérelve, vagy egyszerűen csak társadalmi-politikai természetű érdekből. „Személyesen 1977 júniusában ismertem meg Joseph Ratzinger müncheni érseket, amikor bíborossá nevezték ki. Barátságom Bergoglio bíborossal, Buenos Aires érsekével pedig akkor kezdődött, amikor a 2005-ös konklávén megválasztották Ratzinger bíborost XVI. Benedek pápának” – emlékszik vissza a szerző, majd aláhúzza: „Mindkét pápa építőleg hatott rám erényeivel, kitüntettek barátságukkal és személyes bizalmukkal, jobban, mint ahogy megérdemeltem volna és megható gesztusosokat tettek felém”.

XVI. Benedek egyházatya

Julián Herranz bíboros úgy írja le XVI. Benedeket, mint XXI. századi egyházatyát. Személyes vonásai intellektuális és lelkipásztori téren is az egyházatyákhoz teszik hasonlóvá, akik megélték a kereszténység első századainak egyházi és társadalmi eseményeit, különösen világos doktrinális érzékkel és mély lelkipásztori felelősségérzettel.”

A szerző XVI. Benedekben egyetemes pásztort is lát, aki határozottan szembenézett a kiskorúak elleni abúzusok súlyos vétkeivel. „Ratzinger vetette föl először a Szentszéknél, hogy vizsgálják újra a kánonjogi és pasztorális szabályozást ezeknél a súlyos bűncselekményeknél, hogy könnyebben alkalmazhatók legyenek és elkerüljék az addig folytatott hibás gyakorlatot.

Ő volt az első pápa továbbá – írja Herranz -, aki találkozni akart lelkipásztori utazásai során ezeknek a bűncselekményeknek az áldozataival, és meghallgatni őket. „Nagy szorgalommal és kitartással előbb bíborosként, aztán pápaként megőrizte lelkipásztori felelősségét, hogy feltárja és gyógyítsa ezt a szörnyű sebet az áldozatok lelkében és Isten egész népében.”

XVI. Benedek és Ferenc: két közelálló tanítás

A „Két pápa” – című könyvében Herranz Casado aláhúzza XVI. Benedek és Ferenc pápa tanításának folytonosságát. „Főként a Laudato si’ és a Fratelli tutti enciklikákban folytatja Benedek érzékenységét és aggodalmát. A teremtő Isten és Atya egyben az, aki teológiai méltósággal ruházza föl a teremtett környezetet és minket egymás testvéreivé tesz.

Herranz szól a mérhetetlen fájdalomról, amit Ferenc pápa az ukrajnai szentségtörő háború miatt érez, és a sok más konfliktus miatt, melyek ördögien megjelenítik a világban a káini ideológiát. Ferenc pápa nagy aggodalommal és odaadással keresi a békét.

Ferenc, a szegényekbe „szerelmes” pápa

Személyes találkozások Ferenc pápával, személyes levélváltások szerepelnek a könyvben, ahol a spanyol bíboros meghatottan idézi föl pápasága első napjait, amikor „szerelmes” aggódással utazott Lampedusa szigetére, hogy közel legyen a migráns hajótörés miatt szenvedőkhöz. „Személy szerint lelkesen dicsértem az ötletet, hogy első lelkipásztori látogatását – „szerelemből” – nem mint államfő tette, hanem mint Krisztus helytartója, aki az első helyre tette a szegények szolgálatát, elment, hogy osztozzon szenvedésükben, fájdalmukban, a béke és a munka hiányától sújtott sok Krisztusnak a szorongásában.” Herranz bíboros könyvében kiemeli még azt a buzgó imádságot, amelyet a Szent Péter-téren vezetett Ferenc pápa a pandémia idején, a világ valamennyi városában szenvedő betegekért.