„Aljas és dühöngő vádak Szent II. János Pál ellen” – Dziwisz bíboros válasza
Vertse Márta - Vatikán
„Szégyentelen gyanúsítgatások”, „dühöngő vádaskodások”, „irreális” és „nevetséges” állítások. Stanisław Dziwisz bíboros, aki több mint negyven éven át személyi titkáraként szolgálta Szent II. János Pált, ezekkel a szavakkal illette Pietro Orlandi megnyilatkozásait a lengyel pápa állítólagos helytelen viselkedéséről.
Emanuela 15 éves korában, egy Róma központjában tartott zeneórát követően tűnt el. Alessandro Diddi, a Szentszék igazságügyi megbízottja idén januárban a vizsgálat folytatásáról döntött. Ennek nyomán újból kinyitották a megoldatlan ügy lezárt aktáit, eleget téve az Orlandi család különböző fórumokon benyújtott kérelmeinek is. Vatikánváros Bíróságának Ügyészi Hivatala ezzel a döntésével megerősíti a Szentszéknek azt a szándékát, hogy fényt derítsen az ügyre, és minden lehetséges intézkedést megtegyen annak érdekében, hogy hatáskörének megfelelően pontos rekonstrukciót kapjon az eseményekről.
Pietro Orlandi nyilatkozatai
Múlt kedden, április 11-én, közvetlenül Húsvét után, Pietro Orlandit jogi képviselője, Laura Sgrò ügyvédnő kíséretében fogadta Alessandro Diddi ügyész, hogy az eltűnt leány fivére közölhesse a birtokában lévő információkat. Az ügyésszel folytatott megbeszélés csaknem nyolc órán át tartott. Ezt maga Pietro Orlandi is elmondta több interjúban, valamint még aznap este egy olasz TV műsorban beszámolt az Orlandi-ügyben kezdettől fogva említett bűnszervezet, az ún. „Banda della Magliana” egyik tagjának állításairól, amelyek Szent II. János Pál pápa úgynevezett „nem helyénvaló viselkedéséről” szóltak, többek között arról a szokásáról, hogy időnként este két lengyel főpásztor kíséretében titokban elhagyta Vatikánvárost. Ezeknek az állításoknak, amelyek a vatikáni ügyészséghez benyújtott hangfelvételen hallhatók, semmilyen bizonyítékuk sincs és a közvéleményben általános felháborodást váltottak ki.
Félrevezetések és krónikus hazudozók, mitománok
Elsőként Stanisław Dziwisz bíboros részéről, aki a nap folyamán kiadott jegyzékében azt írta, hogy Pietro Orlandi nyilatkozatai, amelyeket Wojtyła pápáról, húga, Emanuela „keserű és fájdalmas ügyével kapcsolatban tett”, „vakmerő állítások”, amelyeket „pontosabb lenne rögtön aljas gyanúsításoknak” nevezni. A fiatal lány történetét Stanisław Dziwisz, Krakkó nyugalmazott érseke „nyomasztónak” tartja, és kifejezte azt a reményét, hogy mielőbb kikerül „a félrevezetés, a krónikus hazudozások és a rágalmazások örvényéből”, amely az elmúlt négy évtizedben a hozzá fűződő állításokat jellemezte.
Bűncselekmény a nyerészkedés
„Ezek a fentemlített gyanúsítások, amelyekről azt mondják, hogy a római szervezett alvilág felszámolhatatlan köreiből erednek, és amelyeket most az elfogadhatóság látszatával ruháznak fel, valójában kósza vádak, elejétől a végéig hamisak, irreálisak, a komikum határáig nevetségesek lennének, ha nem lennének tragikusak, sőt önmagukban is bűncselekmények” - állítja Dziwisz bíboros. Elismeri, hogy „óriási bűntett”, amit Emanuelával és családjával tettek, de ugyanilyen „bűncselekmény az is, ha ebből hasznot húznak ellenőrizhetetlen delíriumokkal, félrebeszélésekkel, amelyek célja, hogy amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják, előzetesen lejárassanak mindenki által megbecsülésre méltó embereket és környezetüket.
A bíborosérsek osztozik a család gyászában
„Ez nem von le semmit abból a tényből”, írja Dziwisz bíboros, hogy „egy olyan család feldolgozhatatlan gyásza, amely 40 éve nem kapott hírt a lányáról, minden tiszteletet, minden figyelmet, minden közelséget megérdemel”. Egyes kijelentésekkel szemben, amelyek „visszhangra találtak a közösségi oldalakon és bizonyos médiumokban, különösen az olasz médiában”, a bíboros kötelességének érzi, hogy a pápa magántitkáraként, „az ellenvetésektől való félelem nélkül” tanúsítsa Szent II. János Pál pápáról, hogy „a Szentatya az első pillanattól kezdve kezébe vette az ügyet, lépéseket tett tisztázása érdekében és másokat is cselekedésre késztetett, hogy az ügynek boldog kimenetele legyen, továbbá soha sem bátorított semmiféle eltitkolásra, mindig, a legkülönbözőbb módokon, kinyilvánította szeretetét, közelségét és segítségét Emanuela családjának”.
Dziwisz bíboros azt kívánja, hogy az ügyben érintett „minden szereplő legyen korrekt”, és reméli, hogy „Olaszország, a jog egyetemes bölcsője, tudja majd, hogyan vigyázzon jogrendszerével azoknak a jó hírnévhez való jogára, akik ma már nincsenek közöttünk, de a magasból őrködnek és közbenjárnak”.
