A Szenttéavatási Kongregáció dekrétumai csoda, vértanúság, hősies erény elismeréséről

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán    

Az első dekrétum az olasz születésű Boldog Artemide Zatti, fogadalmas szalézi laikus testvér közbenjárásának tulajdonított csodát ismeri el. Boldog Artemide Zatti szalézi testvér az olaszországi Borettóban született 1880-ban és az argentínai Viedmában hunyt el 1951-ben.

A második dekrétum Giuseppe Bernardi és Mario Ghibaudo olasz egyházmegyés papok vértanúságát ismeri el, akiket hit elleni gyűlöletből 1943-ban öltek meg az olaszországi Bovesban.

Hét dekrétum pedig Isten Szolgái és Szolgálói hősies erényeit ismeri el, akik a közzététel sorendjében:

Isten Szolgája Martino Fulgenzio Elorza Legaristi, passzionista szerzetes, a Jézus Krisztus Szenvedése Kongregáció tagja, a Moyobamba-prelatúra első püspöke, aki 1899-ben Spanyolországban született és a perui Limában halt meg 1966-ban.

Isten Szolgája Francesco Costantino Mazzieri minorita szerzetes pap, Ndola püspöke, aki 1889-ben Olaszországban született és 1983-ban az afrikai Zambiában halt meg.

Isten Szolgája Lucia Noiret szerzetesnővér, a Jézus Szent Szíve Szolgálólányai Kongregáció alapítója, aki a franciaországi Chambéry-ben született 1832-ben és 1899-ben hunyt el az olaszországi Imolában.         

Isten Szolgálója, a lengyel Kazimiera Gruszczyńska szerzetesnővér, a Szomorúak Ferences Nővérei Kongregáció alapítója, aki 1848-ban született Kozienicében és ugyanott halt meg 1927-ben.      

Isten Szolgálója Aurora Calvo Hernández-Agero világi női hívő, aki a spanyolországi Béjar-ban született 1901-ben és ugyanott halt meg 1933-ban.

Isten Szolgálója Rozalia Celak lengyel világi női hívő, aki 1901-ben született Lengyelországban és 1944-ben Krakkóban halt meg.

Isten Szolgálója Maria Aristea Ceccarelli olasz világi hívő nő, aki 1883-ban született az olaszországi Anconában és 1971-ben Rómában halt meg.

Kasimira Gruszczyńska szerzetesnővér, aki mindvégig hűségesen szolgált   

Casimira Gruszczyńska 1848-ban született Kozienicében, mely ma Lengyelország területén fekszik, ahol egész életét töltötte 1927-ben bekövetkezett haláláig. Tíz éves kislányként tett magán szüzességi fogadalmat, amit 21 évesen újított meg plébánosa engedélyével a plébániatemplomban tartott szentmise során. A következő évben édesanyja meghalt és a leendő alapítónő a betegek látogatásának és a gyermekek katekézisének szentelte magát. 1875-ben belépett a Jézus Szíve Nővérek Kongregációjába, de amikor az orosz cári rezsim elrendelte a Lengyel Királyság területén működő vallási intézetek feloszlatását, a kongregáció tagjai elrejtőztek, de titokban és csendben tovább folytatták szerzetesi munkájukat. Casimira Gruszczyńska 1882-ben megalapította a Szenvedők Nővéreinek Kongregációját, amely a betegek és szenvedők gondozásával foglalkozik, a Ferences Harmadrend szabálya szerint, amelyet 45 éven át vezetett. 1922-ben XI. Pius pápa „Pro Ecclesia et Pontifice” kitüntetéssel tüntette ki.