Ferenc pápa Mindszenty bíboros „közismert nagyságáról és Egyház iránti szeretetéről”
Vertse Márta – Vatikán
Mint arról már beszámoltunk, a római Magyar Akadémián január 25-én mutatták be a „The Trial of Cardinal József Mindszenty from the perspective of seventy years” vagyis Mindszenty József bíboros pere hetven év távlatából című, a Közép- és Kelet-Európai egyházi vezetők sorsa alcímű angol nyelvű kötetet, amely a magyar hercegprímás 1949-ben lezajlott koncepciós peréből kiindulva tárja fel a kommunista rezsimek alatt szenvedő térség egyéb egyházi üldözöttjeinek tanúságtételét. A Vatikáni Könyvkiadó által közzétett kötet bemutatóján elsőnek Habsburg-Lotharingiai Eduárd, szentszéki nagykövet üdvözlete hangzott el, amelyet az est vendégeihez intézett, és amelyet Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora, a szentszéki nagykövetség tanácsosa olvasott fel. Ezt követően P. Bernard Ardura premontrei szerzetes, a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke mondott beszédet, amelyet most ismertetünk.
„Egy fontos mű bemutatása gyűjtött ma este egybe bennünket a római Magyar Akadémia csodálatos környezetében, egy könyv, amely számos tanulmányt foglal magába azzal a céllal, hogy bemutassa Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, a kommunista diktatúra jelképe és a kegyetlen ateista rezsim által üldözött többi vallási vezető történetét” – kezdte beszédét P. Ardura, majd felidézte Paul Hofmann újságírónak a New York Times-ban 1971. szeptember 29-én megjelent cikkét, amely a következőkről tudósított:
„A Vatikán és a magyar kommunista kormány közötti megállapodás, amelynek értelmében Mindszenty József bíboros tegnap elhagyta menedékhelyét és Rómába utazott, magába foglalta azt az ígéretet, hogy a Bíboros nem fog nyilvánosan beszélni sem saját ügyéről, sem a magyar politikai ügyekről, szögezik le ma itteni források. Azt is közölték, hogy Mindszenty bíboros, legalábbis egyelőre, nem teszi közzé emlékiratait. Ismeretes, hogy a 79 éves főpásztor, névlegesen még Magyarország katolikus prímása és Esztergom érseke, a börtönben kezdte el megírni emlékiratait, miután 1949-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték és azóta is dolgozik azokon. Az a hír járja, hogy a két bőrönd egyike, amelyeket Mindszenty bíboros tegnap magával hozott, ezt a kéziratot tartalmazza. Eközben tekintélyes vatikáni források sejtése szerint a Bíboros dönthet úgy, hogy egy rövid római tartózkodás után véglegesen Bécsben telepedik le. A források azt is hangsúlyozták, hogy Mindszenty bíboros szabadon utazhat a világ bármelyik részébe, kivéve szülőföldjét, Magyarországot”.
P. Ardura utalt egy Nixon elnöknek írt, 1969. április 5. keltezésű Memorandum-ra, amely hivatkozik Hartke szenátor Mindszenty bíborossal való találkozásaira. Ezeknek az volt a célja, hogy megoldást találjanak az Egyesült Államok budapesti nagykövetségébe 1956 óta bezárt Bíboros helyzetére. A Szenátor szerint a Bíborost át lehetett volna költöztetni Bécsbe, König bíboros, az osztrák főváros érsekének segítségével, mert a magyar kormány nagyon örült volna, ha Magyarország Prímása eltávozik az országból.
Mindszenty bíboros vállalta volna a vértanúságot, ha hirtelen távoznia kellett volna az USA követségéről
De, ahogy Hartke szenátor magyarázza: „Maga a Bíboros jelenti a problémát ahhoz, hogy Mindszentyt kiengedjük nagykövetségünkről. A Vatikán évek óta igyekszik őt kihozatni és a magyar hatóságok készen állnak, hogy elengedjék, azzal a fenntartással, hogy eleget tegyenek két feltételnek: először is mondjon le arról az igényéről, hogy Magyarország prímása és formális vezetője maradjon; másodszor pedig, miután kijutott az országból, ne folytasson a magyar állam érdekeivel ellenkező semmiféle tevékenységet. A Vatikán elfogadja; a Bíboros határozottan elutasítja ezeket a feltételeket. A kérdést megvitatták Martin Hillenbranddal, aki egészen a közelmúltig budapesti nagykövetünk volt. A Bíborossal folytatott számtalan beszélgetését követően az a véleménye, hogy Mindszenty soha nem fogja elfogadni ezeket a feltételeket. Ezért a magyar rezsim örömmel hagyja Mindszentyt követségünkön, mivel bármit is mond, mindenképpen csöndben marad. Minden elemzés azt mutatja, hogy ha azt mondjuk a Bíborosnak, hogy távoznia kell helyiségeinkből, akkor kisétál az utcára és hagyja, hogy ismét letartóztassák. Sőt, valóban szinte szívesebben lenne vértanú egy magyar börtönben, mint vendégünk a követségünkön. Kétlem, hogy Hartke szenátor megvalósítja azt, amit König bíborosnak nem sikerült elérnie a pápa nevében tett ismételt erőfeszítései során, hogy rábírja Mindszentyt a távozásra. A körülményeket látván azt hiszem, hogy nem tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk a status quo-t” – olvasható a Memorandumban.
A keresztre feszített Krisztus ítélkezik majd fölöttünk
P. Ardura O. Praem. beszédében ekkor Mindszenty bíboros történetével kapcsolatos személyes emlékét idézte fel: „Csak az immár szentté avatott VI. Pál pápa volt képes arra, hogy feloldja a csomókat az egyik ilyen koholt per által előidézett helyzetben, amelyek Közép-Kelet-Európában jellemezték a kommunista diktatúra nyomorúságos korszakát. Eszembe jut az a történet, amit Re bíboros, ma a bíborosi kollégium dékánja mondott el, amikor VI. Pál úgy döntött, hogy felkéri Mindszenty bíborost, mondjon le Magyarország Prímása tisztségéről. Tollal írta: „A keresztre feszített Krisztus előtt, aki egy napon ítélkezni fog felettem és ítélkezni fog Ön felett, kérem Önt, hogy nyújtsa be nekem lemondását az esztergomi érseki és Magyarország Prímása tisztségéről”.
Tisztelet a hit ismert és névtelen tanúinak, a harcos ateizmus üldözöttjeinek
„Kitértem Mindszenty bíboros ügyére, akinek ezt a kötetet szentelték, mert személyén és a vele kapcsolatos eseményeken keresztül a könyv, amelyet ma este az egyház jelenkori történetének két kiváló szakértője fog bemutatni, egy olyan mű, amely nyomon követi sok püspök, pap, szerzetes üldöztetését és megpróbáltatását, amelyet az úgynevezett „hidegháború” éveiben szenvedtek el” – folytatta beszédét Ardura atya. „Ezeket az oldalakat végig lapozva egyfajta litániaként sorakozik fel előttünk a hit olyan sok tanúja, akiknek rossz bánásmód jutott osztályrészül. Ezek az oldalak nagy számban ismertetik őket, de sokan vannak azok is, akik a legnagyobb névtelenségben szenvedtek” – mondta P. Ardura felidézve egy rendtársa, a csehországi Želiv apátja történetét, akivel jó ismeretségben volt élete utolsó tizenöt évében. Vitus Tajovsky csehszlovák apátot néhány évre bebörtönöztek, anélkül, hogy bármiféle kapcsolata lehetett volna a külvilággal. Vallomása szerint a legnehezebben elviselhető kínszenvedést az jelentette, hogy senki sem tudta rokonai, rendtársai vagy barátai közül, hogy életben van-e vagy meghalt és hogy hol tartózkodik.
XVI. Benedek: az Isten nélküli világ ellentétes az emberi méltósággal
P. Ardura elismeréssel adózott a könyv szerkesztőinek: „Mint ahogy a kötet előszavában írtam, valóban nagy örömmel iktattam be ezt a művet a Pápai Történettudományi Bizottság sorozatába, biztos voltam a tanulmányok minőségében, amelyeket Wirthné Diera Bernadett, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának kutatója és barátom, Fejérdy András gondozott. Biztos vagyok abban, hogy az egyes szerzők ezzel a kiadvánnyal tekintélyesen hozzájárulnak Mindszenty bíboros, valamint sok más személy ügye történelmi ismeretéhez, akiket egy harcos ateizmus nevében üldöztek és amely olyan sok szenvedés forrása volt. Mint ahogy XVI. Benedek mondta Szent Pál megtérésének ünnepe alkalmából, 2010. január 25-én: „Az emberek milyen sokszor megkísérelték egyedül, Isten nélkül, vagy Isten ellen építeni a világot! Az eredményt ideológiák drámája jellemzi, amelyek végül beigazolódtak, hogy ellentétesek az emberrel és mély méltóságával”.
Ferenc pápa köszönete és elismerése
P. Bernard Ardura beszéde végén Ferenc pápa köszönetét osztotta meg a római Magyar Akadémia hallgatóságával, aki Mindszenty József bíboros történelmi és hitbeli nagyságát és az egyházhoz való hűségét méltatja.
„Végül szeretném idézni Ferenc pápát, akinek eljuttattam ennek a kötetnek egy tiszteletpéldányát. Ő a következő szavakkal küldte válaszát (Edgar Peña Parra érsek, helyettes államtitkára révén): „Őszentsége elismerését fejezi ki ezért az érdekes kötetért, amely történelmileg újra olvasva a Magyarország Prímása elleni tárgyalást, megerősíti közismert nagyságát és közelebb hozza hozzánk, tanúskodva evangéliumi erejéről és az egyház iránti szeretetéről” – fejezte be a Mindszenty József bíboros pere hetven év távlatából című kötet bemutatását Bernard Ardura premontrei atya a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke.
