A Világiak, Család és Élet dikasztériumának dekrétuma a világi társulatok vezetéséről
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A Világiak, a Család és az Élet dikasztériuma január 3-i keltezéssel pénteken közzétette azt a dekrétumát, mely a világi hívek társulati küldetésének időtartamát és számát szabályozza a világi hívek magán és nyilvános nemzetközi társulatai élén. A három hónapon belül érvénybe lépő dokumentum rögzíti, hogy maximum tíz évig terjedhet egy mandátum és előírja a vezetésben a tagok megfelelő arányszámú képviseletét. A dekrétum a dikasztérium hatáskörébe tartozó összes intézmény működésére vonatkozik. „Egészséges váltást” irányoz elő a dokumentum az intézmények élén álló irányításban, hogy a vezetőség hiteles szolgálatként töltse be a feladatát az egyházi közösségben.
A rossz vezetés óhatatlanul konfliktusokat és feszültséget teremt
A dikasztérium a dekrétumot „magyarázó jegyzettel” látta el, mely Ferenc pápára hivatkozik, aki „elődei vonalában ajánlja, hogy a világi hívek társulatai az „egyházi érettség útját járják a missziós megtérés szemléletével”. A prioritások között felsorolja a személyi szabadság tiszteletét, az autoreferencialitás, az egyoldalúság és abszolutizálás túlhaladását, egy mind szélesebb szinodalitás előmozdítását és a közösség értékes javának a szolgálatát”. A magyarázó jegyzet továbbá megállapítja, hogy „gyakorta a vezetés korlátok hiányában kedvez a karizma kisajátításának, a személyeskedésnek, a szerepek koncentrálásának, az autoreferencialitásnak, melyek könnyen okozzák az emberi méltóság és szabadságok súlyos megsértését, sőt vezetnek valódi és súlyos visszaélésekhez. A rossz vezetés óhatatlanul konfliktusokat és feszültséget teremt, melyek megsebzik a közösséget és meggyengítik a missziós lendületet”.
A vezetői feladatok körforgása nagy előnyökkel jár
A tapasztalatok ehelyett azt mutatják, hogy „az irányító testületek nemzedékek szerinti váltása a vezetői feladatok körforgása révén nagy előnyökkel jár az egyesület életképessége szempontjából: lehetőséget kínál a kreatív növekedésre és ösztönzést jelent a képzési beruházásokra. Felélénkíti a hűséget az eredeti karizmához, hatékonnyá teszi az idők jeleinek a magyarázatát, tovább a missziós tevékenység új és jelenlegi módjaira ösztönöz. Ugyanakkor a dikasztérium „tisztában van az alapítók kulcsszerepével”, ezért fenntartja a jogot arra, hogy mentesítse őket a megbízások által megállapított korlátok alól, ha azt a fejlesztés és az egyesület vagy a testület stabilitása szempontjából helyénvalónak tartja, illetve, ha ez a kivétel megfelel a központi kormányzati szerv egyértelmű akaratának. A moderátor szerepére vonatkozóan is lehet kivételt tenni.
Neokatekumenátus, Cursillo, Karizmatikus Megújulás…
Az Osservatore Romano vatikáni napilap számára írt cikkében Ulrich Rhode jezsuita atya, a Pápai Gergely Egyetem kánonjogi karának dékánja és a dikasztérium tanácsadója pontosítja, hogy a dekrétum a dikasztérium által elismert vagy felállított 109 világi intézmény mellett a Világiak, a Család és az Élet dikasztériumának fennhatósága alá tartozó más testületekre is vonatkozik, ideértve többek között a Neokatekumenális Utat, a Cursillót és a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálatát, a CHARIS-t is. Rhode atya ezért megerősíti: „Számítani lehet arra, hogy sok egyesületnek közgyűlést kell összehívnia, hogy döntsön a szükséges jóváhagyás céljából a dikasztériumhoz benyújtandó alapszabály módosításairól. Különös sürgősség áll fenn azon társulatok esetében, melyek a rendelet által meghatározott határértékeket a jelenlegi megbízatás időtartama alatt már túllépték. Végül a cikk annak a lehetőségét hangsúlyozza, hogy az egyházmegyei és nemzeti társulatok, még ha nem is kötelesek betartani a rendeletet, de mégis figyelembe vehetik azt a normák jövőbeni kiterjesztése esetén, vagy egyszerűen csak az észszerűség jegyében.
