Keresés

Vatican News
II. János Pál pápa a Vatikáni Rádióban a 80-as években II. János Pál pápa a Vatikáni Rádióban a 80-as években 

A Vatikáni Rádió 90 éve. P. Lombardi: az inkulturáció ma is alapvetően fontos

P. Federico Lombardi jezsuita, a Vatikáni Rádió egykori főigazgatója interjújában felidézte a műsorszolgáltató történetének néhány jelentős állomását.

Luca Collodi / Somogyi Viktória – Vatikán

A Vatikáni Rádió 90. születésnapját ünnepli. E közel száz év során a szentszéki műsorszolgáltató megélte és kommentálta a világtörténelem meghatározó pillanatait, mint például a vasfüggöny lehullását. Éppen azokban az években érkezett a Vatikáni Rádióhoz Federico Lombardi jezsuita atya: először programigazgatóként, majd főigazgatóként végezte szolgálatát. Most a 90. évforduló alkalmából adott interjújában ismertette, hogy ezek az események miként változtatták meg a helyi egyházak felé irányuló kommunikációt, amelyek éppen felszabadultak az elnémítottság csendjéből.

Új lehetőségek a vasfüggöny lebomlása után

„Ezek meghatározó évek voltak” – hangsúlyozta P. Lombardi. Amikor leomlott a fal, II. János Pál pápasága teljében jártunk, aki már sokat tett utazásaival a helyzet megváltoztatásáért. Teljesen új lehetőség nyílt a függönyön túli, a kelet-európai szerkesztőségek és országaik kapcsolatában. Lehetővé vált az interjúkészítés, a helyi tudósítások, az utazások, a kapcsolattartás, amelyek korábban rendkívül ritkák és korlátozottak voltak. Számomra nagyon fontos volt világossá tenni, hogy bár a falak leomlottak, a kommunizmus megdőlt, az ellenség vereséget szenvedett, még mindig szükség van ezekre a keleti programokra. Olyan egyházat, társadalmat és népeket szolgálatunk, amelyek az átmenet időszakát élték meg. Ezért nekünk is meg kellett újítanunk hozzájárulásunkat az új kommunikációs lehetőségek kihasználásával, az új problémák és a hallgatók új helyzetének kezelésével. Szemléletformáló beszédeket lehetett közvetíteni az egyház nézeteiről, a társadalom problémáiról, arról, hogy mit jelent demokráciában élni és szembenézni egy nyugati kultúrával, amely meglehetősen lendületesen hatolt be ebbe az eltérő világba. Ezek voltak azok a meglehetősen fontos problémák, amelyeket a programoknak új módon kellett megoldaniuk. Más helyzet alakult ki, amelyben továbbra is biztosítani kellett a műsorszórás folytonosságát egy megváltozott helyzetben.

A Vatikáni Rádiót a sok nyelvűség jellemzi elindulásától kezdve

A Vatikáni Rádiót a sok nyelvűség jellemzi elindulásától kezdve. P. Lombardi ezzel kapcsolatban kifejtette: „Természetesen a kezdetektől fogva szükséges volt, hogy a Rádió számos nyelven sugározzon a különböző népek elérése érdekében, először elsősorban Európában, majd más kontinenseken is. De ez nem annyit jelentett, hogy egy beszédet ugyanúgy megfogalmazva közvetítsen a különböző nyelveken, hanem mindenekelőtt az egyház és a pápa nézetét kifejező közös üzenet sugárzásáról volt szó a hallgatók számára, akik különböző kultúrákban és körülmények között éltek. Ez a Vatikáni Rádió történelme során folyamatosan fejlődött. Továbbra is örömmel beszélek az inkulturáció témájáról, vagyis arról, hogy nem csak fordításról volt szó, hanem arról, hogy egy adott világhoz és kultúrához szóljanak a rádió munkatársai, akik ismerték ezt a kultúrát, annak képviselői voltak annak ellenére, hogy itt éltek Rómában.”

A Vatikáni Rádió a találkozás és a párbeszéd helye

A Vatikáni Rádió, és kiváltképpen az olasz szerkesztőség, mindig a találkozás és a párbeszéd helye volt. Mi volt a társadalmi szerepe a laikus és nem katolikus világ tekintetében? – hangzott az utolsó kérdés P. Lombardihoz, az intézmény korábbi főigazgatójához.

„Az idő múlásával növekedtek azok a lehetőségek, hogy a rádió a találkozás és párbeszéd helyévé váljon, és ne csak egy mikrofon legyen, amelyen keresztül üzenetet küldtek a központból a perifériára. Ez különösen a II. Vatikáni Zsinat óta eltelt évtizedekben növekszik, mint megélt hozzáállás is. Itt tehát a párbeszédet folytató egyház üzeneteiről van szó, amely dialógushoz már VI. Pál is annyira ragaszkodott, és amely aztán az ökumenizmus, majd a különböző vallásokkal folytatott párbeszéd irányába is fejlődött. Gondoljunk csak II. János Pálra Assisiben, majd a további fejleményekre most Ferenc pápával. Tehát a rádió egy olyan hely, amely egy kicsit „szabadabb” megnyilatkozásoknak is teret biztosított, vagy akár a vendégek élő párbeszédére is lehetőség nyílt - mint mindenekelőtt az olasz műsor esetében -, amelyek tükrözték a világgal párbeszédet folytató egyház valóságát” – hangsúlyozta P. Lombardi.

A szerkesztőségekben nem katolikus keresztények is jelen vannak

„Mindig teret adtunk a más keresztény felekezetekkel folytatott ökumenizmusnak. Mindig is büszkék voltunk arra, hogy szerkesztőségeinkben nem katolikus keresztények is jelen voltak, akikkel tökéletes és teljes együttműködést folytattunk. Más vallásokkal kapcsolatban is mindig nagyon örültünk annak, ha interjúkat készíthettünk, találkozhattunk, párbeszédet folytathattunk képviselőikkel. Természetesen Róma sajátos helyszín, mert számtalan ember megfordul az Örök Városban, nemcsak az egyház képviselői, akik találkoznak a pápával és a katolikus egyház szívével, hanem más felekezetű és más vallású emberek is, akik találkozni jönnek a katolikus egyházzal vagy nemzetközi kapcsolatok miatt járnak itt. Tehát Róma mindig is a párbeszéd, az interjúk és a találkozók helye volt és folyamatosan bővült a megfelelő tér, hogy más vallási, társadalmi, politikai nézőpontot képviselő személyeket, ismert embereket is tudjon fogadni. Mivel sok nyelvi programmal rendelkezünk, interjúkat készítettünk számos ország különböző személyiségeivel, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy a nemzetközi kérdéseket is nagyon gazdag és nagyon széles körben elmélyítsük” – zárta interjúját P. Federico Lombardi, a Vatikáni Rádió korábbi főigazgatója.

12 február 2021, 17:23