Keresés

Vatican News
Az időskor Isten ajándéka Az időskor Isten ajándéka 

Az időskor Isten ajándéka: Az Életvédő Pápai Akadémia dokumentuma

„Az öregség a mi jövőnk. Az idősek helyzete a pandémia után” – ez a címe a dokumentumnak, melyet az Életvédő Pápai akadémia az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériummal közösen adott ki. Levonja a tanulságokat a Covid-19 fertőzés tragikus következményeiből társadalmaink jelene és jövője számára.

Gedő Ágnes / Davide Dionisi – Vatikán

Újra kell gondolni a fejlődési modellt. A járvány kettős üzenete az, hogy egyrészt kölcsönös függésben vagyunk egymástól, másrészt pedig erős egyenlőtlenségek vannak közöttünk. Ugyanabban a viharban hánykolódunk, de más hajóban evezünk: a gyengébbek minden nap elsüllyednek. Mindenképpen újra kell tervezni bolygónk egészére nézve a fejlődés modelljét – amint azt már a tavaly március 30-án, majd július 22-én és december 28-án kiadott jegyzékek megállapították a járvány, a testvériség és az oltás témakörében. A cél az, hogy az egyház, mint az emberiség tanítómesterének útját javasoljuk a pandémia utáni világnak, azoknak az embereknek, akim értelmet és reményt keresnek életük számára.

A Covid-19 járvány és az idősek

A pandémia első hullámakor a fertőzésben elhunytak jelentős része az idősotthonokból került ki, holott ezeknek az intézményeknek kellett volna megóvniuk a társadalom legtörékenyebb részét. A halál mégis sokkal több áldozatot szedett körükben, mint a családi környezetben. Nem intézhetjük el a történteket azzal, hogy felelősöket, bűnbakokat keresünk, vagy azoknak a kórusát hallgatjuk, akik sikeresen elkerülték a fertőzést az idősotthonokban. Új látásmódra van szükségünk, egy új paradigmára, ami lehetővé teszi, hogy a társadalom gondoskodjon az idősekről.

2050-re kétmilliárd hatvan éven felüli ember lesz

A Pápai Életvédő Akadémia dokumentuma kiemeli, hogy statisztikai és szociológiai szempontból nézve ma a férfiak és a nők várható átlagélettartama megnövekedett. Ez a nagy demográfiai átalakulás kihívás elé állít minket kulturális, antropológiai és gazdasági téren egyaránt. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2050-ben több, mint kétmilliárd hatvan éven felüli ember lesz, vagyis minden ötödik személy időskorú les. Ezért inkluzívvá és befogadóvá kell tennünk városainkat az idősek, és minden emberi törékenységi forma számára.

Az időskor Isten ajándéka

Társadalmainkban gyakran úgy tekintünk az öregségre, mint egy boldogtalan időszakra, amikor ellátásra, orvosi kezelésre szorulunk. Idősnek lenni Isten ajándéka, és óriási erőforrás, olyan eredmény, ami gondosan meg kell őriznünk akkor is, ha egy betegség fogyatékossá tesz, és átfogó, emelt minőségű ellátás igénye merül föl. Tagadhatatlan, hogy a pandémia mindannyiunkban tudatosította, hogy az évek gazdagsága olyan kincs, amit érvényre kell juttatnunk és meg kell óvnunk. Láttuk, mi történt az idősekkel a világ egyes részein a koronavírus miatt. Nem szabadott volna úgy meghalniuk. De az az igazság, hogy valami hasonló történt már a meleghullámok és más körülmények hatására is, amikor kegyetlenül kiselejtezték őket. Nem fogjuk föl, hogy ha elszigeteljük az idős embereket és másokra bízzuk őket anélkül, hogy a család megfelelő és szerető gondoskodását megkapnák, azzal maga a család lesz szegényebb. Ezen túlmenően a fiatalokat is megfosztjuk attól a szükséges kapcsolattól, ami gyökereikhez fűzi őket és megadná azt a bölcsességet, amit az ifjúság magától nem érhet el.

Új modell a gyengébb rétegek számára

A Pápai Életvédő Akadémia új modellt javasol a kiszolgáltatottabb rétegek ellátására, amelyben a családi környezet és a szociális intézmények szorosan együttműködnek és kiegészítik egymást az idősek gondozásában. Egy olyan szolidáris hálózatra van szükség, ami tágabb értelemben működik a kizárólagos vérségi kapcsolaton túl, a barátok, a közösségi érzés, az összetartozás és a kölcsönös segítés mentén.

Generációk találkozása

A fiatalok találkozása az idősekkel, az unokák kapcsolata a nagyszülőkkel emberségesebbé és szolidárisabbá teheti a társadalmat. Ferenc pápa sokszor buzdítja a fiatalokat, hogy töltsenek sok időt nagyszüleikkel. Az öregedő ember nem a véghez közeledik, hanem az örökkévalóság misztériumához. Ahhoz, hogy ezt megértsük, közelednünk kell Istenhez és kapcsolatban élni vele. Gondjainkba kell vennünk az időseket, Krisztusra való igényüket és a hitben osztozni, ami az egyház karitatív feladati közé tartozik. Csak az időseknek köszönhetően tudnak a fiatalok újra rálelni gyökereikre. Az idősek pedig csak a fiataloknak köszönhetően nyerik vissza képességüket az álmodásra.

Az emberi törékenységből tanulhatunk

Értékes tanúságtételt adnak nekünk az idősek az emberi törékenységről. Az életről tanítanak, mert az öregség lelki távlatot is jelent, amikor ráhagyatkozunk Istenre. Míg a testünk gyöngül, a szellemi erő, az emlékezet és az elme képességei csökkennek, egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy az emberi személy függ Istentől.

Kulturális váltás

A Pápai Életvédő Akadémia dokumentuma egy felhívással zárul. Az egész civil társadalom, az egyház és a különböző vallási hagyományok, a kultúra, az iskola, az önkéntesek, a színház, a gazdaság és a média világ egyaránt érezze át felelősségét, hogy új és hatékony intézkedéseket támogasson, melyekkel az időseket a családban, az otthoni környezetben úgy lássák el, hogy az otthonos legyen, és ne hasonlítson a kórházi közegre. Kulturális szemléletváltást kell végrehajtanunk – zárul a vatikáni dokumentum.

10 február 2021, 15:28