A pápa vértanúságot és hősies erényeket elismerő dekrétumokat hagyott jóvá
Somogyi Viktória – Vatikán
Ferenc pápa elismerte Isten szolgája Giovanni Fornasini atya, egyházmegyés pap vértanúságát, aki 1915-ben született Olaszországban és a hit elleni gyűlöletből ölték meg 1944-ben.
A pápa továbbá elismerte a következő hét személy hősies erényeit:
Isten szolgája Michele Arcangelo Maria Antonio Vinti, egyházmegyés pap, aki 1893-ban született Olaszországban és 1943-ban halt meg;
Isten szolgája Ruggero Maria Caputo, egyházmegyés pap, aki 1907-ben született Olaszországban és 1980-ban halt meg;
Isten szolgálója Mary Joseph of Jesus nővér, világi nevén Elisabeth Prout, aki a Mi Urunk Jézus Krisztus Szentséges Keresztje és Szenvedése Nővérei Kongregáció alapítója, aki 1820-ban született az angliai Shrewsbury-ben és Suttonban halt meg 1864-ben;
Isten szolgája Giacomo Masarnau Fernández, világi hívő, aki 1805-ben született Madridban és 1882-ben halt meg;
Isten szolgája Pasquale Canzii szeminarista, aki 1914-ben született Olaszországban és 1930-ban halt meg;
Isten szolgája Jérôme Lejeune, világi hívő, aki 1926-ban született a franciaországi Montrouge-ban és Párizsban hunyt el 1994-ben;
Isten szolgálója Adele Bonolis, világi hívő, a Segítségnyújtás és a társadalmi megváltás műveinek alapítója, aki 1909-ben született Milánóban és 1980-ban hunyt el ugyanitt.
Tiszteletreméltó Jérôme Lejeune: egy szív, amely az életért dobog
Sokan emlékeznek nyugodt hangvételére, derűs tekintetére és arra a képességére, amellyel vígaszt és bátorítást tudott adni az embereknek. Jérôme Lejeune, aki 1926-ban született Párizs közelében, és akit Ferenc pápa dekrétumának köszönhetően mostmár „Tiszteletreméltó” címmel illetünk, világhírű genetikus volt, aki szívében csak orvos akart lenni. Ehelyett a története elválaszthatatlanul összekapcsolódik 9 ezer páciensével, akik a világ minden tájáról felkeresték, hogy megvizsgálja őket. 1958-ban felfedezte a Down-szindrómát, felfedve az azt meghatározó kromoszóma-rendellenességeket, ezáltal tudományos bizonyítékokkal elsöpörve azokat az előítéleteket, amelyek a gyermekeket sújtották, akiket fertőzőnek tekintettek a szülőkkel együtt, akiket nem megfelelő viselkedésükért (alkoholizmus és fertőző nemi betegségek) hibáztattak. Lejeune tanulmányaiban már nem lenéző és megkülönböztető szavakkal illette őket, amelynek hála sokan visszanyerték méltóságot és erejüket.
Határozottan abortuszellenes volt
Katolikus volt, határozottan abortuszellenes, aki képes volt tudományos elméletekkel megvédeni saját gondolatait, ezzel is bizonyítva, hogy a hit és a tudomány kiegészítik egymást, és nem ütköznek egymással. „Az orvostudomány a kezdetektől fogva mindig is küzdött az egészségért és az életért, a betegségek és a halál ellen: nem változtathat oldalt.” Szavai miatt sokat szenvedett. A tudományos világ hátat fordított neki, megvonták a kutatásainak a finanszírozását, egyes tanácskozásokon nem kapta meg a jogot a válaszadásra. A sebek nem karcolták meg gondolkodását és hitét, folytatta azt az utat, amelyet választott és amelyet az élet iránti szeretet világosított meg és az Evangélium táplált. VI. Pál pápa 1974-ben létrehozta a Pápai Tudományos Akadémiát, és azt akarta, hogy Lejeune is részt vegyen benne. II. János Pál annyira becsülte, hogy a Pápai Tudományos Akadémia első tagjának és az Egészségügy Pápai Tanácsának konzultorává nevezte ki, majd 1994-ben őt választotta az újonnan létrehozott Pápai Életvédő Akadémia első elnökének. Ezt a tisztet csak két hónapig tudta betölteni, mert nem sokkal később meghalt. 5 gyermek édesapja volt, felesége Birthe, aki tavaly májusban hunyt el, minden küzdelmében elkísérte és népszerűsítette tanúságtételét.
A tudományt, az erkölcsi elkötelezettséget az élet szeretete felé irányította
„Olyan ember volt, aki össze tudta egyeztetni a tudományt, az orvostudományt, a keresztény hitet és az erkölcsi elkötelezettséget, amelyet az élet szeretete felé irányított. Átalakította ezt elsősorban a betegség vagy fogyatékosság miatt szenvedő élet iránti figyelemmé és gondoskodássá, amelyeket mindig szeretni és segíteni kell.” Így nyilatkozott Renzo Pegoraro atya, a Pápai Életvédő Akadémia kancellárja Jérôme Lejeune-ről. „Szenvedélyes és irgalmas emberként emlékszik rá, aki bátran szembe nézett a nehéz pillanatokkal is a nyilvánosság előtt. Egy olyan személyről van szó, aki napjainkban a terhesség megszakításának számos lehetősége láttán is, sokat mondhatna az élet értékéről és védelméről.
