A jeruzsálemi latin pátriákává kinevezett Pizzaballa érsek levele híveinek
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Október 28-án, közvetlenül a szerdai általános kihallgatás előtt a Szent Márta-ház kápolnájában Ferenc pápa palliumot helyezett Pizzaballa érsek, a jeruzsálemi latin pátriárkátus apostoli adminisztrátora nyakába, aki ezzel a beiktatással hivatalosan is a jeruzsálemi latin rítusú katolikusok pátriárkája lett. Az egyszerű és jelentőségteljes liturgia során a jelenlévők együtt imádkozták az Úr imáját és egy Üdvözlégy Máriát. A rövid szertartáson részt vett Flavio Pace prelátus, a Keleti Egyházak Kongregációjának helyettes titkára, a Jeruzsálemi Latin Pátriárkátus és a ferences rend néhány képviselője, hiszen Pizzaballa atya ferences szerzetes.
A pallium a köztetek végzett új szolgálatomnak a jele
„A pallium, melyet a legünnepélyesebb pillanatokban viselek, a köztetek végzett új szolgálatomnak a jele, ami arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztségben magunkra öltöttük Krisztus igáját, a kereszt súlyát és dicsőségét, ami pedig a halálig, sőt még azon túl is tartó szeretet” – üzente a híveinek írt levelében rögtön az esemény után az új pátriárka.
A Szentatya a Jeruzsálemi Latin Pátriárkátus apostoli adminisztrátorává nevezte ki Pizzaballa érseket
„Négy évvel ezelőtt, a szentföldi kusztos mandátumom lejártakor a Szentatya a Jeruzsálemi Latin Pátriárkátus apostoli adminisztrátorává nevezett ki – emlékezik Pizzaballa érsek a levelében -, és akkor ezt a kinevezést úgy értelmeztem, ami azóta sem szűnt meg meglepő és zavarba ejtő lenni, mint az emmauszi tanítványok „visszatérését”. Én is úgy éreztem magam, mint akit erre a „visszatérésre” hívnak Jeruzsálembe, hogy újrakezdjem az utat, megtaláljam a közösséget és megerősítsem elkötelezettségemet. Amikor éppen azt éreztem, hogy a megbízatásom befejeződött volna, érkezett meg Ferenc pápa újabb hívása, aki engem akart pátriárkának. Most ez alkalommal azt kérik tőlem, hogy „maradjak”. Maradni, ez az érett türelem, a virrasztó várakozás, a mindennapi, komoly és nem átmeneti, nem érzelgős jellegű hűség igéje. Mindenekelőtt az Úr felhívása ez az apostolokhoz a mennybemenetele előtt, akik még irányvesztettek, megzavarodottak és arra hajlanak, hogy ki-ki a maga útján menjen tovább, vagy mindent azonnal megoldjon, mintegy erőt véve az Isten idején. Ekkor szól nekik Jézus: „Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt!” (Lk 24, 49). Én is maradok, hogy köztetek és veletek járjak, hitben és reményben”.
Nagyon sok a belső és a külső probléma
Régi és új problémák csapásai sújtanak bennünket – folytatja a levél –, rövid távú politika, mely képtelen a látásra és a bátorságra, egy mindjobban megosztott és széttöredezett társadalmi élet, olyan gazdaság, mely mind többeket tesz szegénnyé. Végül pedig a világjárvány, mely lassú és az élettel ellentétes ritmusokat kényszerít ránk, szemben azzal, amihez korábban hozzá voltunk szokva. Ugyanakkor az iskoláink és templomi közösségeink is, melyek sokszor nagyon törékenyek, mind nagyobb nehézségben vannak. Összességében nagyon sok a belső és a külső probléma is egyaránt. Mindez pedig fájdalmasan, de azt remélem, hogy hatékonyan megtanítja nekünk, hogy most más lépésekkel kell haladnunk, mégpedig az ember lépteivel, ha meg akarja menteni magát és a világot” – üzeni levelében a jeruzsálemi latin pátriárkátus híveinek a most pátriárájukká kinevezett Pierbattista Pizzaballa érsek.
A Jeruzsálemi latin patriarchátus a katolikus egyház jeruzsálemi székhelyű latin rítusú főegyházmegyéje
A Jeruzsálemi latin patriarchátus a katolikus egyház jeruzsálemi székhelyű latin rítusú főegyházmegyéje, melynek joghatósága kiterjed Izrael, a Palesztin Hatóság, Jordánia és Ciprus területére. A pátriárkai szék Fouad Boutros Twal 2016-os lemondása óta üres, feladatát 2016-os kinevezése apostoli adminisztrátorként Pierbattista Pizzaballa érsek irányította.
A Jeruzsálemi latin pátriárchátust 1099-ben alapították
A Jeruzsálemi latin pátriárchátust az 1054-es nagy egyházszakadás és az első keresztes háború után, 1099-ben alapították. A keresztesek felfogása szerint nem volt Jeruzsálemben lakó pátriárka, amikor bejutottak a városba, a görög pátriárkát koruk szempontjából szakadárnak tekintették, ezért kineveztek egy latin pátriárkát, hogy kormányozza a keresztényeket. Amikor Jeruzsálemet Szaladin 1187-ben elfoglalta, a patriarchátus székhelye Tírusz, majd Akko városába került. 1261-ben egyesítették az Akkói püspökséggel. Akko 1291-es elestét követően Ciprusra, végül pedig Rómába kellett áthelyezni és ezzel címzetes patriarchátussá vált. A keresztesek elvonulását követően csak a karmeliták és a ferencesek maradtak Jeruzsálemben, mint a Szent Sír őrei. VI. Kelemen pápa 1342-ben a ferenceseket nevezte ki a Szentföld szent helyeinek őreivé, akik felállították a Szentföldi Ferences Kusztódiát. A kusztosz egyben pápai vikárius és delegátus volt. Végül több mint hat évszázad után, 1847-ben állította helyre IX. Piusz pápa a jeruzsálemi székhelyű patriarchátust. Első helyben lakó pátriárkája Giuseppe Valerga lett. Az ő feladata lett a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend újjászervezése is, hogy világszerte támogassa az új egyházmegye működését. Ezt követően számos további szerzetesrend tért vissza vagy telepedett le a Szentföldön.
