Keresés

Vatican News
2020.09.22 Eutanasia assistenza vita 2020.09.22 Eutanasia assistenza vita 

Hittani Kongregáció: Az eutanázia bűntett az emberi élet ellen

„Samaritanus bonus”, magyarul „Irgalmas szamaritánus” címmel jelent meg kedden a „Hittani Kongregáció levele az emberek ápolásáról az élet kritikus helyzeteiben és végső stádiumában”. A Ferenc pápa által jóváhagyott, közel harmincoldalas dokumentum határozottan elítéli az eutanázia és a segített öngyilkosság minden formáját, szem előtt tartva az utóbbi évek eseteit is. A dokumentum hasznos segítség a lelkipásztoroknak, a családoknak és főként az egészségügyi dolgozóknak.

P. Vértesaljai László SJ - Vatikán

„A gyógyíthatatlan állapot nem azonos a kezelhetetlen helyzettel”: aki egy betegség végső állapotában szenved, miként akinek korlátozott esélye van a túlélésre, joggal számíthat az elfogadásra, az ápolásra és az őt körülvevő szeretetteljes légkörre. Az egyház ellenzi a terápiás megátalkodottságot, ám „definitív, végleges tanításként leszögezi, hogy az eutanázia minden formája bűntett (crimen) az emberi élet ellen. Az „ebben való bármiféle formai vagy közvetlen anyagi jellegű közreműködés súlyos bűn (peccatum gravis), amit semmiféle hatóság sem rendelhet el vagy engedélyezhet”.

A „Samaritanus bonus” dokumentum időszerűsége

A kongregáció levele „megerősíti az egyház már sokszor kifejtett tanítását” a témáról, ami „szükségessé vált a sajtó eutanáziát támogató hangjának erősödése és mind több ország hatóságainak eutanáziát és segített öngyilkosságot törvényesítő eljárása miatt, súlyosan beteg személyek esetében, mentális problémákkal vagy anélkül”. A levél célja, hogy konkrét eligazítással segítse az irgalmas szamaritánus bibliai üzenetének megvalósítását, még akkor is, amikor maga a gyógyítás lehetetlen vagy valószínűtlen, de az orvosi-ápolói, pszichológiai és spirituális kísérés kikerülhetetlen kötelesség, minthogy ellenkező esetben a beteget embertelenül magára hagynák.

Gyógyíthatatlan, de ápolható

„Gyógyítani, ha lehetséges, egyébként mindig ápolni” – tanította Szent II. János Pál pápa: a gyógyíthatatlan beteget mindig lehet ápolni. Végsőkig gondoskodni róla, a beteggel együtt lenni, mellette állni, figyelemmel és meghallgatással kísérni, azzal a szándékkal, hogy mindig érezze a törődő szeretetet. Így kerülheti el a magányt és enyhülhet a félelme a szenvedéstől, a haláltól. Ezek a szempontok indítják mindazokat, akik az élet mellett döntenek és elutasítják az eutanáziát.

Személyesen tanúsítani a szenvedő ember egyedüli és megismételhetetlen értékét    

A levél megállapítja, hogy „gyakoriak az esetek, amikor maguk az orvosok tesznek bejelentést olyan visszaélésekről, melyek során olyan betegek életét függesztették fel, akik soha nem kívánták maguknak az eutanáziát”. Az egész dokumentum figyelme a fájdalom és a szenvedés értelmére összpontosít az evangélium és Jézus életáldozata fényénél: „A fájdalom lényegileg csak ott elviselhető, ahol van reménység. Ez a reménységet pedig Krisztus személyes jelenléte adja meg a betegnek”. „A palliatív ellátás, mely enyhíti a tüneteket, nem elegendő, ha nincs valaki, aki a beteg mellett áll és tanúsítja a szenvedő ember egyedüli és megismételhetetlen értékét”.  

Az emberi élet szent és sérthetetlen   

„Az emberi élet sérthetetlensége a természetes erkölcsi törvény alapvető igazsága és a jogrend alapvető fundamentuma” - állapítja meg a kongregáció levele. „Nem lehet az emberi személy életére törni, még akkor sem, ha valaki azt kifejezetten kéri, miként senki nem lehet a másik rabszolgája, még ha ezt kéri is”. „Az abortusz, az eutanázia és az önkéntes öngyilkosság az emberi civilizáció ellen van és súlyosan megsérti a Teremtő becsületét”. Megsemmisíteni az életét egy betegnek, aki eutanáziát kér, nem azt jelenti, hogy elismerjük az önállóságát és értékeljük azt, hanem éppen ellenkezőleg, félreismerjük szabadságának az értékét, amit erősen befolyásol a betegsége, fájdalma és szorongása.

Akadályok, melyek elhomályosítják az élet szent értékét

A dokumentum idéz néhány olyan tényezőt, melyek „lehatárolják annak a képességét, hogy az életet a maga értékében tekintsük, mely méltónak csak bizonyos fizikai és pszichikai vonások mellett tekinthető”. Egy ilyen „akadály” a compassió, az együtt-szenvedés, együtt-érzés téves értelmezése. Az igazi együtt-szenvedés ugyanis nem abban áll, hogy halált provokál, hanem elfogadja és támogatja a beteget szeretettel és olyan eszközökkel, melyek enyhítik a szenvedését. Másik akadály a növekvő individualizmus, mely magányba sodor.

Az egyházi tanítóhivatal álláspontja

A Hittani Kongregáció levelében „definitív, végleges tanításnak nevezi az eutanázia értelmezését, mely bűntett az emberi élet ellen, ténylegesen gonosz cselekedet bármiféle körülmények között”. Az „ebben való bármiféle formai vagy közvetlen anyagi jellegű közreműködés súlyos bűn, amit semmiféle hatóság sem rendelhet el vagy engedélyezhet”. „Akik jóváhagyják az eutanáziáról szóló törvényt, azok ennélfogva bűnrészessé válnak, és a botrány vétkesei lesznek, mert ezek a törvények hozzájárulnak a tudat-torzításhoz. Az eutanázia gyakorlata „akkor is elfogadhatatlan, ha a reménytelenség és a félelem csökkenti vagy egészen nem létezővé teszi a személyes felelősséget”.

Nem a mindenáron való terápiákra!

A dokumentum magyarázza, hogy „a meghalás méltóságának a védelme kizárja a mindenáron való terápiák alkalmazását”. Pontosít és kifejti, hogy „az elkerülhetetlen halál közelében megengedett olyan döntést hozni, mely lemond az olyan eljárásokról, mely csak az élet bizonytalan és kínos meghosszabbítását jelenti, anélkül, hogy lemondana a betegnek kijáró normális ápolásról”. „Orvosi kötelesség ugyanis a táplálkozás és a hidratálás a kiszáradás megakadályozására”. „A terminális palliatív kezelés ugyanis nagyon értékes és nélkülözhetetlen eszköz a beteg számára”.

A család segítése  

A beteg gondozásának lényeges része, hogy „ne tekintse magát tehernek, hanem érezze a családtagok megbecsülését”. A család ebben a küldetésben „segítségre és megfelelő eszközökre szorul”. Az „állam kötelessége, hogy elismerje a család elsődleges és alapvető társadalmi feladatát és azt a helyettesíthetetlen szerepet”, amit betölt ebben a szerepében, amit „megfelelő forrásokkal és struktúrákkal támogatnia is kell”.   

Gyógyítás a terhesség során és gyermekkorban

„A fogantatástól kezdve védelmezni kell a fejlődési rendellenességet hordozó magzatot és kisgyermeket, tisztességes életkörülményeket biztosítva számukra”. Semmiféle körülmények között „nem lehet őket megfelelő és lehetséges ellátás nélkül hagyni, el kell kísérni őket életük természetes végéig, a táplálkozás és vízbevitel biztosításával”. A dokumentum „elítéli a fogyatékosság iránt ellenséges magatartást, mely megátalkodottan kényszeríti az anyát az abortuszra, mely sohasem megengedett megoldás”.

Nyugtatószerek

A dokumentum kitér „az erős nyugtatószerek használatára, melyek akár a tudatállapot felfüggesztését is okozhatják”. „Az egyház megengedi a nyugatók használatát, azért, hogy az élet vége a lehetséges legnagyobb békében érkezzék el, mint amilyen a terminális palliatív nyugtatás”. Ugyanakkor leszögezi, hogy „a nyugtatás soha nem elfogadható, ha azzal a szándékkal alkalmazzák, hogy közvetlenül és szándékosan a beteg halálát okozzák”.

A vegetatív állapot

„Még a tudati állapot hiánya esetében is biztosítani kell a betegnek a személyi méltóságát és értékét, valamint a megfelelő gyógymódot, a táplálkozás és vízbevitel biztosításával”. Adódhatnak azonban olyan „esetek, melyekben az ilyen eljárások mértéke aránytalanná válik, mert nem hatékonyak már, illetve kirívó módon költségesek”.

Lelkiismereti ellenvetés

A Hittani Kongregáció levelének utolsó pontja a „lelkiismereti ellenvetés” kérdését tárgyalja és „arra kéri a helyi egyházakat és egészségügyi intézményeket, hogy tegyenek tanúságot. Az eutanáziát jóváhagyó törvények ugyanis súlyos és pontos kötelességet rónak a hívő emberre, hogy tegyen lelkiismereti ellenvetést”. Fontos „az orvosok és egészségügyi dolgozók keresztény szellemű felkészítése a haldoklók ápolásában”. Azoknak a kísérésében, akik eutanáziát kérnek, nagyon fontos „egy olyan közelség, mely a beteget a megtérésre hívja”. Ugyanakkor nem elfogadott semmiféle olyan külső gesztus alkalmazása, melyet mintegy az eutanázia „jóváhagyásaként” lehetne értelmezni.    

22 szeptember 2020, 13:58