Keresés

Vatican News
A 2019-es Szent Péter-téri betlehem Mária-alakja A 2019-es Szent Péter-téri betlehem Mária-alakja 

Elkészült a Szent Péter-téren felállított betlehemi jászol: idén trentinói hagyomány szerint

Csütörtökön délután leplezik le a várva várt betlehemi jászlat a Vatikán bejáratának számító Szent Péter-téren. Idén az Észak-olaszországi Trentino tartomány egy kis faluja, Scurelle embernagyságú faszobrai keltik életre a Kisjézus születését felidéző jelenetet. A fenyőfán is ekkor gyúlnak ki a fények, mely a Vicenza közeli Rotzo ajándéka.

Gedő Ágnes / Alessandro Di Bussolo – Vatikán

Minden készen áll a Szent Péter-téren a hivatalos megnyitásra: csütörtökön délután fél ötkor leplezik le a jászlat és gyújtják meg a karácsonyfa izzóit, a trentinói és venetói karácsonyi hagyomány énekeivel és táncaival kísérve. Giuseppe Bertello bíboros és Fernando Vérgez Alzaga, Vatikán Városállam Kormányzóságának elnöke illetve titkára vezeti az ünnepséget. Délelőtt Ferenc pápa a VI. Pál-teremben találkozik a scurellei és rotzói küldöttséggel. Idén ugyanis ez a két apró település kapta a kitüntetést, hogy a pápának ajándékozhatta az ünnepkör két fő szimbólumát.

A trentinói hegyek közül érkezett a jászol

A betlehemi jászlat ajándékozó Scurelle egy 1411 lelket számláló kis település a festői Valsugana-völgyben fekszik, az autonóm régió, Trentino-Alto Adige székvárosa, Trento közelében. A krónikák tanúsága szerint ebbe a völgybe jutott el Trentinóban először az evangéliumi jó hír. Az első biztos forrás 1312-ből említ Scurellében működő templomot, amelyet valószínűleg a mai Szent Mária Magdolna-templom helyén emeltek. A trentói zsinat idején kibővítették, 1822-ben lebontották, majd újjáépítették, de megőrizte gótikus harangtornyát egészen az első világháborús bombázásokig. Helyreállítását követően 1922-től működik a plébánia, amelynek ma is aktív a közössége.

Önkéntesek állítják a jászlat

A falu polgármestere, Fulvio Ropelato a Vatikáni Rádiónak megerősítette, hogy megtiszteltetés számukra a 100 évvel ezelőtti népszokásokat idéző jelenet elkészítése. 23 embernagyságú, fából faragott szobor alkotja a betlehemi jászlat, amelyet immár 21. éve önkéntesek alkotnak meg. Kulturális, művészeti és társadalmi értéket is hordoz, hiszen évről évre 50-70 ember dolgozik azon, hogy december 8-ra, Szeplőtelen Fogantatás ünnepére felállítsák a születés-jelenetet. Ezt mindig a plébániával együtt szervezik, és a plébános megáldja a jászlat. A tavalyi szélvihar pusztításait is megjelenítették a Szent Péter-téren látható betlehemi jászolban. Az ítéletidő óriási károkat okozott az erdőkben, és lesújtott Valsuganára is. A betlehemi jászol az újjászületés jelképe, mintegy jókívánság azért, hogy az észak-olasz erdők is megújulhassanak a pusztítás után – magyarázta a polgármester.

Hit nélkül a jászol probléma forrása

A jászol ötletgazdája, Ivo Tomaselli a helyi hagyományőrző egyesület elnöke is. A Vatikáni Rádió arról kérdezte, hogyan született az idei alkotás és miért a XX. század eleji valsuganai élet bemutatását választották témául. Tomaselli elkészített egy 1:5 modellt, mire az alpesi katonák azt mondták neki, hogy nem ismernek lehetetlent. Így vágtak bele vidáman a munkába, lelkesen. A szobrok fejét Felix Deflorian művész tervezte, aki megtanította Tomasellinek a bábuk elkészítését. Az egyesület elnöke meghatottan idézte föl, hogy egy alkalommal egy elhunyt barátja fényképét vitte el a művésznek, aki az egyik pásztor arcát róla formázta meg. Nagyon szép, hogy egy balesetben elhunyt személyt mintáz meg a szobor, a térdeplő, imádkozó pásztorét. Kevéssé látszik, mert a Gyermek Jézus felé fordul, de az egyik legszebb – mondta el Tomaselli. Eredetileg Trentinóban mozgó bábukat állítanak ki, amit a Szent Péter-téren nem lehetett, ezért át kellett alakítania a szobrokat. A mosónő, a vaj- és a sajtkészítő, az erdész, vagyis minden olyan foglalkozás látható a jelenetben, ami a térség száz évvel ezelőtti mindennapjait idézi föl.

Bárcsak havazna Rómában is!

És hogy miért éppen a XX. század elejét választották? Mégsem választhattak ma divatos márkájú ruhákat: minden öltözék személyes, régi mellények, kabátok, amelyeket az önkéntesek felmenői viseltek régen. Tomaselli magáénak érzi a jászlat, minden este a faluban leleplez egy újabb szobrot a jászolból. Amikor eső vagy hó készülődik odafönt, ernyőt tesz a szobrok fölé, és három-négy óránként lesöpri róluk a havat. Megvallja, itt Rómában is örülne egy kisebb havazásnak, milyen szép is lenne úgy a jászol! Elég lenne csupán 5 centiméternyi hó, nem is kellene több! A szobrok feje ellenáll a hónak, nem menne tönkre. Ott fönt, a hegyekben azért kell az ernyő, mert este tíz-tizenegy óra felé dér lepi el őket, reggelre megfagynak az ernyők.

A jászol a hit üzenete

Ezek után nem meglepő, hogy Ivo Tomasellinek élete legszebb ajándéka, hogy idén a Szent Péter-térre hozhatta el betlehemi jászlát. Annál is inkább, mert ehhez mindenki összefogása kellett. A jászol csak akkor szép, ha az egész falu együtt készíti, akárcsak otthon. Ha az egész család munkálkodik rajta, akkor sokkal inkább magukénak érzik. Mi meg olyan szerencsések vagyunk, hogy elhozhattuk ide! 1999-ben kezdtem a jászlakat építeni, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szintre jutok… és mégis, évről évre, mindig egy-egy apró részletet kidolgozva, hozzáadva, bevontuk a tűzoltókat, akik sokat dolgoztak, és eljutottunk ide. Reméljük, hogy a pápa örül majd neki, mi mindent beleadtunk – mondja meghatottan Tomaselli, majd hozzáteszi: ha nincs hitünk, akkor a jászol készítése problémává válik. Belülről kell érezni, mert akkor értékes és egyetértést hoz az emberek között.

Műanyagmentes, természetes anyagokból

Moha- és fenyőkéregillat lengi körül a műveletet irányító építészt, Lanfranco Fiettát, aki a scurellei lakosok természetközeliségéről beszél. A kompozíció a mostoha természetet is ábrázolja, amelyik elpusztítja az erdőt, ugyanakkor figyelmeztet is arra, hogy a természetet tisztelni kell, ezért sincs semmi műanyagból a jászolban. A hegyi emberek valóságát hozták le Rómába, az egyszerűség, a természettel való szoros kapcsolat, a mindennapok fáradalmai tárulnak föl a jelenetben. A XX. század elejének emberalakjaival, élethelyzeteivel, gyakran ínséges körülményeivel találkozhatunk. Ma egészen más képet mutat Scurelle, az élet a turizmuson alapszik. De maradt még valami a hagyományból? Az építész egyértelműen igennel felel. Azok a művészek, akik az installáción dolgoztak, mindezt természetesen, oldottan, őszintén tették, hiszen ezt az életmódot örökölték nagyszüleiktől, szüleiktől. Számukra a mai napig őrizendő kincset jelentenek, amit meg kell mutatni a fiataloknak.

Photogallery

A jászol képei
04 december 2019, 15:35