Keresés

Vatican News
2019.10.09 nota di P. Vértesaljai sulla cura del creato del Card. Czerny 2019.10.09 nota di P. Vértesaljai sulla cura del creato del Card. Czerny 

Gyökeres transzplantáció, leveles áthallásokkal – P. Vértesaljai László jegyzete

Október 4-én pénteken, emlékszem, éppen Szent Ferenc Tranzitusza napján, későn este a rádióból jövet, valamiféle csomagot látok a rendházunkban az ajtóm előtt. Közelebb kerülve, látom: kicsi virág, műanyag dobozkában. Alatta kézírásos üzenet olaszul: „Carissimo, gondodba tudnád venni ezt a virágot, amíg visszajövök a szinódusról?! Köszönöm, Michael”.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán  

Rendtársam a házban, a cseh-kanadai Michael Czerny (Fekete Mihály) kérte ezt tőlem, azon a napon, amikor a Szent Péter bazilikában Ferenc pápa püspökké szentelte. Korábban az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma Migránsokért felelős osztályának titkárhelyettese volt.

Íróasztalomra tettem a kis virágot és megszemléltem. Hét centis műanyag dobozkában egy fél literes ásványvíz flakonka levágott alsó része. Féltenyérnyi földben ázik a kis zöld palánta, s a doboz felragasztott felirata hirdeti: „Pervinca del Madagascar (Catharanthus)”.

Amikor először megláttam, gondoltam: Olyan, mint a mi vinkánk! Csak éppen nem „per”. Aludtam rá egyet, s reggel átültettem. Tudtam, hogy mire este megjövök, a gazdája már bíboros püspök lesz.

„Átfogó” módon fogtam hozzá a művelethez. Mindenekelőtt szentignáci alapon megkülönböztettem, hogy ha a pervinca így marad, műanyag flakonka liktalan vizes földjében, nem éri meg a szinódus végét!

Át kell tehát ültetni!

Mi sem könnyebb annál! Kerestem egy rendes cserépvázát és lazán megtöltöttem rendes virágfölddel, amiből mindig van pár zsák tartalékom. S most jött a transzplantáció. A flakonkából kicsorgattam a fölös vizet, majd – mivel magától nem jött ki – erős ollóval fölülről négyfelé vágtam a le nem bomló műanyag pixist, s óvatosan a kezembe vettem a csuromvizes kicsi pervincát, mint egy igazi élőlényt, meg is cirógattam „No, ne félj, majd vigyázok Rád!” és belehelyeztem a Gregorio Settimo melletti Greenfield Vivaioban (faiskola) vásárolt olasz terriccióba. A terriccio rendesen „mindenféle nutritiv-tápláló jóban dúskáló virágföld kompozíció” – mondják hivatalosan, de még inkább írják.  

Olasz humuszba helyeztem a pervincát. Miközben a kezem magától mozgott, a gondolataim is ugyanezt tették: maguktól mozogtak. Laci, csak óvatosan! Azt az eredeti pervincás földet, melyben a kicsi élet gyökerezik, úgy ültesd el, mint egy kicsi babát. Istenfélelem (tisztelet) kell ám ehhez, ahogy a földmíves parasztok tették ezt a föld teremtése óta! Belehelyezem az olasz termőföld „ölnyi” mélyedésébe az eredeti gyökérzetet. No, Isten hozott, Pervinca! Gyökereid verjenek gyökeret az itteni földbe, idd fel annak minden javát. S ha közben Madagaszkárról álmodsz, per caso (véletlenül), hát tedd csak, jót tesz az neked!   

Az ablakomba tettem és másnap reggel ijedten láttam, hogy a kicsi pervinca összeesett és jaj!!! Te jó Ég! Mit csináltam rosszul, talán nem kellett volna átültetni! – jön a kísértő gondolat. De menni kellett a rádióba és a „szinódus” ünnepélyes megnyitásán – képernyőn nézve – az elsők között ott láttam a pervinca gazdáját, Ferenc pápa mellett. Este, hazajövet, azonnal a pervincához sietek. Ugyanolyan kornyadtka! Leültem és néztem. Ahogy az anyák nézik lázas kis babájukat. Csak ülnek és nézik a kicsijüket szótlanul. Nem mozdulnak, ottmaradnak, nem mozdulnak és csak nézik a kis lázas testet. A kisbabák érzik ezt. Meglehet, csak ezt érzik! Maradtam tehát a pervincám mellett a hűvösödő, kobaltkék éjben. Így aludtam el, tágra nyitott ablakszárnyak mellett.

Ma szerda reggel van, mindjárt indulnom kell a rádióba. S a pervinca? Naná, naná, hogy él! De még hogy! Emelt fővel, kitárt leveles karokkal virágos köszöntést mond a Teremtőnek! Megint lódulnak a gondolataim, s a gyökereik közé bújnak: Finom hajszálgyökereiket látom átnőni az olasz televénybe…                  

09 október 2019, 18:57