Keresés

Az aricciai lelkigyakorlaton a pápa és a Római Kúria tagjai a bencés apát elmélkedéseit hallgatják Az aricciai lelkigyakorlaton a pápa és a Római Kúria tagjai a bencés apát elmélkedéseit hallgatják 

3. nagyböjti elmélkedés Aricciában: Istent szeretve visszanyerjük szépségünket

El kell gondolkodnunk a városokat uraló közönyön, a másik ember előtt való bezárkózáson, mert az ellentétes az evangélium üzenetével. A fiatalokat a szépségen keresztül tudjuk megszólítani. Ne feledjük, hogy Isten agyagból teremtett minket, ezért hagyjuk a beképzeltséget és teljes szívünkből szeressük az Urat, hogy így visszanyerjük szépségünket. Erről prédikált harmadik nagyböjti elmélkedésében a bencés szónok.

Gedő Ágnes/Alessandro Di Bussolo – Vatikán

Telnek a napok, délelőtt és délután egy-egy elmélkedést hallgat meg Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai Aricciában a vasárnap kezdődött, és péntekig tartó lelkigyakorlaton. Most a szónok, Bernardo Francesco Maria Gianni, a firenzei San Miniato al Monte bencés kolostor apátjának kedd délelőtti gondolatait foglaljuk össze.

Vegyük le a védőréteget, amivel kiszűrjük a másik embert és lerázzuk magunkról a felelősséget. Keressük a szépséget és a mértéket, amit az Istennel való kölcsönös szeretetkapcsolatban találunk meg. A lelkigyakorlat vezérfonalául szolgáló és Firenze városáról szóló vers Mario Luzi tollából 1997-ben íródott, melynek idevágó része: „A gyalázat, a vér és a közöny uralta jelen”.  

A közöny és a bezárkózás

Ahogyan azt a bencés szónok aláhúzta, Luzinak a négy évvel korábban elkövetett maffia vérengzés lebegett a szeme előtt, mikor e sorokat írta. A támadásnak öt ártatlan áldozata volt és a firenzei történelmi városközpont egy része is megsérült. Ebből a drámai eseményből kiindulva tekintsünk a világ összes városának sebeire, az igazságtalanságokra, és ezt tegyük reálisan, nem elméleti síkon. A gonosz három jele közül az egyik a közöny, mely oly gyakran megbénítja a szívünket, tekintetünket ködösíti és egyfajta védőréteget von magunk elé. Ezzel védekezünk a többiek elől, a ránk háruló felelősség elől, amit az evangéliumi szenvedély kíván meg tőlünk.

A szépség és a mérték

Az a dolgunk, hogy egy jobb világot hagyjunk a következő nemzedékre, és hogy engedelmesen és szenvedélyesen kövessük Jézus életevangéliumát. Fontos segítségünkre vannak a szentek, akik a hagyományt képviselik, és akiknek parazsát lángra kell lobbantanunk városaink sötét éjszakáiban, hogy így meggyújtsuk a remény világosságát. Az aránytalanság és a mértéktelenség is bajok okozója, mert elszakad az emberi léptéktől. Ezt a válságot pedig egy mélyebb, személyes kötődéssel lehet orvosolni. Ellen kell állnunk tehát a közöny kísértésének, a gyökérvesztésnek, ami az egyházon belül is jelentkezik. Amikor kívülállónak érezzük magunkat, amikor nem érint meg minket a város élete a maga nehézségeivel, gondjaival, ellentmondásaival, holott nekünk oda mindenáron el kell vinnünk Isten szavát. Erre a gyógyír a szépség és a mérték.

Nem mi vagyunk a középpont, hanem Krisztus

Fel kell nyílni a szemünknek, hogy meglássuk a valóságot és meghalljuk a valódi csöndet. Így nemcsak a San Miniato magaslatára, hanem egyenesen a Tábor hegyére is eljuthatunk – fejtette ki a bencés szónok. A szépség sugara volt az ugyanis, amelyik fölébresztette az álomba szenderült tanítványokat. Ehhez azonban le kell mondanunk az illúzióról, hogy mi vagyunk a középpontban. Ezt a helyet meg kell hagyni Krisztusnak, nem feledve, hogy Isten agyagból gyúrt minket. S bár lelket lehelt belénk, de minden önhittségünk dacára továbbra is agyagból valók vagyunk, törékenyek és szegények. Isten a teremtő, az ember a teremtett lény. Ha rábízzuk mindenünket, hiszünk benne és alávetjük magunkat akaratának, akkor Isten tökéletes műveivé válunk. Isten elsőként szeretett minket és megajándékozott a szeretni tudás képességével. Azáltal, hogy szeretjük Istent, szépek leszünk.

A szépség az egyetlen mérce

Egy olyan világban, amelyik nagyon sokat ad a látszatra, szinte a szépség az egyetlen mérce, amellyel a fiatalok egymást mérik és elfogadják. A mi lelkünk, melyet elcsúfít a bűn, széppé változik, ha szeretjük Istent. Amikor növekszik bennünk a szeretet, szebb lesz a lelkünk is – mondta még harmadik nagyböjti elmélkedésében Bernardo Francesco Maria Gianni, a firenzei San Miniato al Monte bencés kolostor apátja.

13 március 2019, 17:56