Cerca

Vatican News
2019.02.14 Plenaria Congregazione Culto Divino Ferenc pápa az Istentiszteleti Kongregáció közgyűlésén, Erdő Péter bíboros jobbra az első   (Vatican Media)

Erdő Péter bíboros nyilatkozata az Istentiszteleti Kongregáció plenáris üléséről

Múlt héten szerdától péntekig háromnapos plenáris tanácskozást tartott az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció, melyen részt vett Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek. A tanácskozást követően a következő nyilatkozatot adta a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A központi téma „Isten Népének a képzése a liturgiára”

A központi téma, amit már előre kiadtak tanulmányozásra, a liturgikus képzés volt, egészen pontosan: „Isten Népének a képzése a liturgiára”. Ebben a tekintetben az első és legfontosabb tény, amit mi már elszögeztünk, hogy a II. Vatikáni Zsinat Sacrosantum Concilium kezdetű dokumentumát is jobban meg kellene ismerni. Fontos az, hogy ebben a szellemben és a liturgikus reform során kialakult a liturgikus könyveknek egy teljes sorozata, amelyeket már lefordítottak nemzeti nyelvekre is, sőt azoknak már a második és harmadik kiadása is közkézen forog, és ezzel tökéletesítették is őket. Ilyen módon egy teljesség alakult ki, tehát egy kicsit hasonlóan, mint az elmúlt zsinat után, mint amikor megjelent a misekönyv, majd a szentségek szertartásainak a hivatalos szövege. Ezentúl kiadásra került a Neovulgata, tehát a Bibliának egy olyan latin szövege, mely a mai bibliatudományos kutatások alapján is megállja a helyét, megfelel a héber és görög eredeti szövegeknek, ugyanakkor pedig a liturgikus bibliai szövegek fordításához ez a kötelező alapszöveg. Biztos lelkiismerettel hagyatkozhatunk rá a liturgiában megjelenő szövegek tekintetében.

További teendőink vannak a liturgikus ünneplés tekintetében

A liturgikus ünneplés tekintetében további teendők is vannak, az ünnepnek az Isten iránti tiszteletet és hódolatot kell sugároznia, ugyanakkor olyannak kell lenni, hogy az a mai embert megragadja. Ennélfogva nem lehet unalmas, nem lehet érthetetlen, és a kulturális távolság miatt nem mutatkozhat meg úgy, mint egy rejtvény a résztvevők előtt, aminek valóságába ők eleve nem tudnak belekapcsolódni.

El kell sajátítani a liturgia méltó ünneplésének a művészetét   

Miközben a liturgikus szövegkönyvek alapvetően gazdagok és erőteljesek, ezeknek a használatával azért sok a tennivalónk. Ezért is beszélnek ma olyan sokat a liturgikus ünneplés művészetéről, az ars celebrandi-ról. Ezt tanítani, ezt elsajátítani, ennek a lelkiségét és valódi mélységét fölfedezni nagyon is aktuális feladat. Ebben persze földrészenként más és más nehézségek jelentkeznek,. Például Afrikában, ahol a helyi hagyományok gazdagságát legitim módon a Szentszék engedélyezi külön instrukció alapján, ott ahol erre szükség lenne. Afrikában az a nagy kísértés, hogy profi táncosok, énekesek és zenészek szereplési lehetőségnek tekintik a liturgiát és úgy gondolják, hogy a saját produkciójuk körül forog az ünneplés. Ehhez képest nyilván meg kell teremteni az összhangot, hogy minden a lényegre és Krisztusra irányuljon. Ekkor nyilván ott a helye az ilyen művészetnek is, de nem a művész van a középpontban, hanem az, akit a liturgiában tisztelünk.

A prédikáció Isten Igéjéből indul ki és a közösségre tekintettel értelmezi azt   

Hasonlóképpen áll a dolog a személyességgel, a prédikációval. Két alappillére van minden liturgikus igehirdetésnek. Az egyik az Isten Igéje, a valódi Üzenet, és ne legyen ennek ürügyén valami más. Másrészt ott van az Ige hallgatója, az a Közösség, amihez szólunk. Nekik megvannak a maguk problémái, melyek általában alapvető emberi problémák, mint például az örömhír, a szenvedés, család, házasság, haláleset vagy betegség. De lehetnek ezek a problémák összefüggésben a nagyobb közösséggel, amiket szintén az evangélium jóhírével lehet megvilágítani. Kétségtelen azonban, hogy a két igénynek egyszerre kell megfelelni és ekkor jó az igehirdetés. Tehát ha csak a közösség problémáira szorítkozik, akkor nem adja tovább Isten üzenetét. Ha pedig csak az Igét mondja el, de függetlenül a jelenlévőktől, a személyes kontextustól, akkor nem talál célba, nem jut el a hallgatóság szívéhez. Tehát nagyon fontos ez a két pillér.

Liturgikus alapképzés szerves formában a szemináriumban  

A mostani vatikáni közgyűlés többféle formát ajánl a liturgikus képzésre. Először is nagyszemináriumi képzés során, elméleti és gyakorlati síkon is. Ebben nálunk is megvannak az alapok, hiszen a székesegyházi liturgiában általában a szeminaristák adják az asszisztenciát és a szent időkkel és a teljes liturgiával is gyakorlatilag megismerkednek. Ugyanakkor az is fontos, hogy a liturgiából kiindulva és a liturgia fényében magyarázzák a többi teológiai tárgyat. Mert valóban a hitnek és annak, amit a liturgiában ünneplünk, szerves és megbonthatatlan összefüggése van. A szemináriumi neveléssel kapcsolatban a Szentszék hangsúlyt fektetett arra, hogy a különböző tárgyak oktatói egymással is tartsák a kapcsolatot, vagyis a képzés ne egymás mellett fusson párhuzamosan, hanem legyen egy integráló szerepkör. A liturgiának a személyes lelki élettel is szoros kapcsolatban kell lennie, tehát az nemcsak egy szabályos és esztétikus szereplés, hanem egyúttal imádság is, annak a szívbeli imádsága is, aki a liturgiát vezeti.

A templom küszöbén túlmutató liturgia: szeretet-szolgálat  

Van a liturgiának egy olyan szempontja is, mely a templom küszöbén túlmutat. Amit a liturgiában megélünk, az a kegyelmi erő, amit a liturgiában kapunk, az az életünkön is meg kell, hogy mutatkozzon. A liturgia tükröt kell, hogy tartson az életünk elé és így adódik, hogy a közös ünneplésből közös feladatok vállalása is fakad. Ennek a jele, hogy egy igazán jól működő plébániai közösség a segítő szeretetben erről konkrét tanúságot tesz. A budapesti eucharisztikus kongresszusra készülve mi is hangsúlyt szeretnénk fektetni a templomon túláradó forrásunknak éltető vizéről, melynek a távolabbi világ felé is vannak következményei. Ezért a kongresszus kezdőnapja előtt szombaton, a székesegyházakban, lehetőleg egyidejűleg, ebédre meghívjuk a rászorulókat és nemcsak ebédosztás lesz, hanem arra gondoltunk, hogy asztalhoz ületjük őket, és ülve kínáljuk őket meleg ebéddel, ami révén az asztal közösségében leszünk együtt velük – nyilatkozta Erdő Péter bíboros az Istentiszteleti és Szentségfegyelmi Kongregáció plenáris üléséről.                      

18 február 2019, 18:55