Keresés

2019.01.18 Nota di P. Vértesaljai László SJ sulla mostra vaticana delle icone russe 2019.01.18 Nota di P. Vértesaljai László SJ sulla mostra vaticana delle icone russe 

Orosz ikonok római zarándokútja – P. Vértesaljai László jegyzete

A hely: Braccio di Carlo Magno, a vatikáni Szent Péter tér baloldali, Nagy Károly szárnya. Bernini mester építette VII. Sándor pápa kérésére, hogy a zarándokok terét anyai kar ölelésével összekapcsolja a Péter sírja fölé emelt bazilikával. Jobboldali párja a Nagy Konstantin szárny, felső végén a Királyi lépcsővel, mely a Vatikáni Apostoli Palotába vezette fel egykor Európa uralkodóit és főpapjait. A baloldali szárnyban múlt év novemberében kiállítást nyitottak, amit Ferenc pápa is hamarosan megtekintett. Most ezen a szárnyon felfelé lehet elindulni, az Isten felé, Sursum corda!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

Az „Orosz művészet zarándokútja, Gyionyiszijtól Malevicsig” címmel megnyílt kiállítás 2018. november 20-tól 2019. február 16-ig várja az érdeklődőket, hétfőtől péntekig reggel fél tíztől fél hatig, szombaton tíztől ötig. Vasárnap zárva. A kiállítás – olaszul „mostra” (a magyar mustra szó innét ered) – sűrűjében járunk, kicsit túl félúton…

Háromszor zarándokoltam el a kiállításra. Nem láttam kígyózó sorokat, hacsak nem a bazilikába igyekvőkét. Pedig enyhe idő járja itt Rómában, többnyire napfényes, úgy 10 -15 fokkal. Múlt héten szerdán a Vatikáni Múzeumokban jártam (immár nagyon sokadszor), s szédelegve az újra friss élménytől botorkáltam haza, szinte utolsóként hagyva el a Szépség Nagy Szentélyét. A Szent Péter téren átvágva megálltam az orosz kiállítás bejáratánál.

Két éve a Vatikáni Képtár (Pinacoteca) 42 rangos képe a moszkvai Tretyjakov képtárban

Bezárult már a súlyos kapu, de becsukott szemmel is felidéztem a már látottakat: Pajszij szerzetes Trojkáját, azaz Szentháromság ikonját, Gyionyiszij Keresztrefeszítését, a szimonovi monostor Vlagyimiri Istenanyja ikon-másolatát, a novgorodi Kenethozó asszonyok ikonját, és látom Dosztojevszkij töprengő arcképét Perovtól, egészen Malevics Fekete négyzetéig…

A Vatikáni Múzeumok Képtárában most jól megnéztem azokat a képeket, melyek két éve orosz zarándokútra indultak Moszkvába, egyenesen a Tretyjakov képtárba. Caravaggio Sírbatétele, Beato Angelico Szent Miklós csodája, Bellini Krisztus siratása és a többi nagy olasz mester a 14-16. századból: Carlo Crivelli, Melozzo da Forlì, Pietro Lorenzetti, Bellini, Raffaello, Perugino, Pietro da Cortona, Veronese, Guido Reni, Guercino és még az itáliai festővé lett francia Poussin is. A Vatikáni Képtár (Pinacoteca) 42 rangos képe! Soha nem adtak kölcsön kiállításra ilyen nagy számban mesterműveket.

Meg kellett hosszabbítani a „Roma Aeterna, Örök Róma” című kiállítást Moszkvában

A moszkvai fogadtatás méltó volt a kínálathoz. A jegyek előre elkeltek és minthogy december-január volt a két teljes kiállítási hónap, gyakorta hóesésben és heteken át mínusz 10-20 fok hidegben álltak sort az érdeklődők, és nemcsak moszkvaiak. Január 9-én Putyin elnök is megtekintette a tárlatot. A végig magas szintű érdeklődés ellenére sem tudtak sokan bejutni a világhírű Tretyjakov képtár „Roma Aeterna, Örök Róma” című kiállítására, ezért vatikáni engedéllyel március 1-ig meghosszabbították a vatikáni kiállítást. A felröppenő hírre két óra alatt elkelt az összes jegy on line foglalásban. És most Rómában, az Örök Rómában…?

A Vatikánban sok az orosz látogató

Itt nincs belépőjegy, se hideg, se fagy, csak 54 orosz remekmű. Olyan ikonok, melyekért Nyugat Európa ikonkedvelő népe el-elzarándokol Szentpétervárra és Moszkvába. Nincsenek sokan, de egyre többen jönnek, mert elviszik a hírt azok, akik egyszer meglátják az orosz művészet erejét. Megható volt számomra, amint nagyon sok orosz családot láttam, de inkább hallottam beszélgetni a kiállításon. Olyan büszkén néztek a sajátjukra, mint ahogy az olaszok nézik a párizsi Louvre-ban Leonardo Mona Lisáját. Naná, naná!

Az ikonok értelmező tükör-párja a 19. század orosz realizmusa és a századforduló avantgárdja 

A kiállítási szárny hetven méter hosszú, enyhén emelkedik a hét méter széles folyosó és a jobbra-balra nyíló ablakkiszögellések kiváló teret kínálnak önálló tematikának. Az orosz rendezés zseniális! Nem időrendi, hanem tematikus keret fogja egybe a kiállítást, párhuzamos megfelelések jegyében. Az ikonok világának pendantja, kiegészítő és értelmező tükör-párja a 19. század orosz realizmusa és a századforduló avantgárdja.  Ami Glinka, Muszorgszkij, Borogyin, Balakirev, Rimszkij-Korszakov és Csajkovszkij a zenében, ami Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj és Csehov az irodalomban, azt most itt a 19-20. századi orosz realizmus nagyjai képviselik: Ivanov, Perov, Nyikolaj Ge, Kramszkoj, Repin, Vasznecov, Szurikov, Jarosenko, Neszterov, Levitan, Goncsarova, Petrov-Vodkin, Filonov, és a századfordulón túl a későbbiek: Kandinszkij, Kusztodiev, Malevics, Dejneka.    

A megdicsőült és megfeszített Krisztus együttállása  

Bevezetőül és ízelítőül csak az első kettő szembenálló képsorra tekintsünk. Balról az első ikon a novgorodi Deészisz, vagyis az isteni dicsőség trónusán ülő Krisztus, akit balról az Istenanya, jobbról Keresztelő Szent János keretez, az imádás, a hódolat és a rámutatás gesztusával. Vele szemben Gyionyiszij Keresztrefeszítés ikonja. Azonnal feltűnik, hogy a Keresztrefeszített ikonja teljesen eltér a nyugati sémától és a Deészisz valamint a Megfeszítés nemhogy egymásnak ellentettje lenne, hanem éppen megfelelnek egymásnak. Gyionyiszij az vologdai Obnorai Szent Pál székesegyház ikonosztázát 1500 körül festette meg, s ennek darabja a Keresztrefeszített. Gyönyörő, elefántcsont-fehér levkasz háttérből emelkedik ki Krisztus alakja: Itt is, mint a Deészisz-Imádáson, balról éppúgy az Istenanya, jobbról pedig Keresztelő Szent János állnak, mint az Újszövetség kapui a Szövetség szerzője felé fordulva. Andrej Rubljov és Gyionyiszij közös, mára már elveszett bizánci őstípust használtak, innét a sok rokonság, az eltérések ellenére is a Megfeszített ikonjaikon. Itt minden lebeg, sőt hullámzik: folyik, árad a kegyelem! Krisztus teste Édesanyja felé sodródik, fejét is őreá fordítja és tekintetük egybefonódik: a szenvedés pillanatában nagyobb a kapcsolat anya és fia között, mint a megdicsőülésben. Ritka ikontéma a szövetségek megjelenítése: Jobbról, az Anya felől angyal kíséretében jelenik meg az Újszövetség megszemélyesítése, hiszen ez az Új Testamentum a Theotokosz igenjének a gyümölcse, aki méhének gyümölcsén keresztül most éppen a fán hozza meg a termést. Gyümölcshozó (fructiferous) ez a fa, Megváltást terem, ezért a várakozás és előkészület ideje lejárt. Erre utal a fejét lehajtó, saruszíjoldó, kisebbedő János fölötti jelenet: angyal kíséri, valójában tessékeli el az ugyancsak glóriát viselő (tehát nem rossz, hanem szavatosságát vesztett) Ótestamentum alakot. A kereszt vízszintes szára fölött angyalok imádják az Üdvözítőt. A megfeszítés azonnal Üdvözítés, a keresztfa királyi trónus, ahogy a Deészisz Krisztusa is fatrónuson ül, lábai alatt pedig zsámolyként a keresztfa alsó ferde szára. A 6. század során Nyugaton Venantius Fortunatus még így énekelt: Vexilla regis prodeunt, fulget crucis mysterium, s Gyionyiszij ikonján angyalszárnyak zászlai közt „fölfénylik Krisztus misztériuma”. Majd ezer évvel később ez a fény még lobog a levkaszba merülő Krisztus testből. Aki erre az ikonra rátekint: él.  Aki erre az ikonra háborúban, nagy csapás idején, egyéni sorstragédiában hittel rátekint, él. Ez Kelet öröksége. Ez Kelet máig élő és éltető öröksége! Ez az „éltető erő” a kiállítás vezérfonala. Nemde így látták ezt Fatimából is…?           

18 január 2019, 18:40