Cerca

Vatican News
2019.01.18 Nota di P. Vértesaljai László SJ sulla mostra vaticana delle icone russe "Az orosz ikonok zarándokútja" vatikáni kiállításra vezet 

Orosz ikonok római zarándokútja – P. Vértesaljai László jegyzete

A hely: Braccio di Carlo Magno, a vatikáni Szent Péter tér baloldali, Nagy Károly szárnya. Bernini mester építette VII. Sándor pápa kérésére, hogy a zarándokok terét anyai kar ölelésével összekapcsolja a Péter sírja fölé emelt bazilikával. Jobboldali párja a Nagy Konstantin szárny, felső végén a Királyi lépcsővel, mely a Vatikáni Apostoli Palotába vezette fel egykor Európa uralkodóit és főpapjait. A baloldali szárnyban múlt év novemberében kiállítást nyitottak, amit Ferenc pápa is hamarosan megtekintett. Most ezen a szárnyon felfelé lehet elindulni, az Isten felé, Sursum corda!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán 

Az „Orosz művészet zarándokútja, Gyionyiszijtól Malevicsig” címmel megnyílt kiállítás 2018. november 20-tól 2019. február 16-ig várja az érdeklődőket, hétfőtől péntekig reggel fél tíztől fél hatig, szombaton tíztől ötig. Vasárnap zárva. A kiállítás – olaszul „mostra” (a magyar mustra szó innét ered) – sűrűjében járunk, kicsit túl félúton…

Háromszor zarándokoltam el a kiállításra. Nem láttam kígyózó sorokat, hacsak nem a bazilikába igyekvőkét. Pedig enyhe idő járja itt Rómában, többnyire napfényes, úgy 10 -15 fokkal. Múlt héten szerdán a Vatikáni Múzeumokban jártam (immár nagyon sokadszor), s szédelegve az újra friss élménytől botorkáltam haza, szinte utolsóként hagyva el a Szépség Nagy Szentélyét. A Szent Péter téren átvágva megálltam az orosz kiállítás bejáratánál.

Két éve a Vatikáni Képtár (Pinacoteca) 42 rangos képe a moszkvai Tretyjakov képtárban

Bezárult már a súlyos kapu, de becsukott szemmel is felidéztem a már látottakat: Pajszij szerzetes Trojkáját, azaz Szentháromság ikonját, Gyionyiszij Keresztrefeszítését, a szimonovi monostor Vlagyimiri Istenanyja ikon-másolatát, a novgorodi Kenethozó asszonyok ikonját, és látom Dosztojevszkij töprengő arcképét Perovtól, egészen Malevics Fekete négyzetéig…

A Vatikáni Múzeumok Képtárában most jól megnéztem azokat a képeket, melyek két éve orosz zarándokútra indultak Moszkvába, egyenesen a Tretyjakov képtárba. Caravaggio Sírbatétele, Beato Angelico Szent Miklós csodája, Bellini Krisztus siratása és a többi nagy olasz mester a 14-16. századból: Carlo Crivelli, Melozzo da Forlì, Pietro Lorenzetti, Bellini, Raffaello, Perugino, Pietro da Cortona, Veronese, Guido Reni, Guercino és még az itáliai festővé lett francia Poussin is. A Vatikáni Képtár (Pinacoteca) 42 rangos képe! Soha nem adtak kölcsön kiállításra ilyen nagy számban mesterműveket.

Meg kellett hosszabbítani a „Roma Aeterna, Örök Róma” című kiállítást Moszkvában

A moszkvai fogadtatás méltó volt a kínálathoz. A jegyek előre elkeltek és minthogy december-január volt a két teljes kiállítási hónap, gyakorta hóesésben és heteken át mínusz 10-20 fok hidegben álltak sort az érdeklődők, és nemcsak moszkvaiak. Január 9-én Putyin elnök is megtekintette a tárlatot. A végig magas szintű érdeklődés ellenére sem tudtak sokan bejutni a világhírű Tretyjakov képtár „Roma Aeterna, Örök Róma” című kiállítására, ezért vatikáni engedéllyel március 1-ig meghosszabbították a vatikáni kiállítást. A felröppenő hírre két óra alatt elkelt az összes jegy on line foglalásban. És most Rómában, az Örök Rómában…?

A Vatikánban sok az orosz látogató

Itt nincs belépőjegy, se hideg, se fagy, csak 54 orosz remekmű. Olyan ikonok, melyekért Nyugat Európa ikonkedvelő népe el-elzarándokol Szentpétervárra és Moszkvába. Nincsenek sokan, de egyre többen jönnek, mert elviszik a hírt azok, akik egyszer meglátják az orosz művészet erejét. Megható volt számomra, amint nagyon sok orosz családot láttam, de inkább hallottam beszélgetni a kiállításon. Olyan büszkén néztek a sajátjukra, mint ahogy az olaszok nézik a párizsi Louvre-ban Leonardo Mona Lisáját. Naná, naná!

Az ikonok értelmező tükör-párja a 19. század orosz realizmusa és a századforduló avantgárdja 

A kiállítási szárny hetven méter hosszú, enyhén emelkedik a hét méter széles folyosó és a jobbra-balra nyíló ablakkiszögellések kiváló teret kínálnak önálló tematikának. Az orosz rendezés zseniális! Nem időrendi, hanem tematikus keret fogja egybe a kiállítást, párhuzamos megfelelések jegyében. Az ikonok világának pendantja, kiegészítő és értelmező tükör-párja a 19. század orosz realizmusa és a századforduló avantgárdja.  Ami Glinka, Muszorgszkij, Borogyin, Balakirev, Rimszkij-Korszakov és Csajkovszkij a zenében, ami Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj és Csehov az irodalomban, azt most itt a 19-20. századi orosz realizmus nagyjai képviselik: Ivanov, Perov, Nyikolaj Ge, Kramszkoj, Repin, Vasznecov, Szurikov, Jarosenko, Neszterov, Levitan, Goncsarova, Petrov-Vodkin, Filonov, és a századfordulón túl a későbbiek: Kandinszkij, Kusztodiev, Malevics, Dejneka.    

A megdicsőült és megfeszített Krisztus együttállása  

Bevezetőül és ízelítőül csak az első kettő szembenálló képsorra tekintsünk. Balról az első ikon a novgorodi Deészisz, vagyis az isteni dicsőség trónusán ülő Krisztus, akit balról az Istenanya, jobbról Keresztelő Szent János keretez, az imádás, a hódolat és a rámutatás gesztusával. Vele szemben Gyionyiszij Keresztrefeszítés ikonja. Azonnal feltűnik, hogy a Keresztrefeszített ikonja teljesen eltér a nyugati sémától és a Deészisz valamint a Megfeszítés nemhogy egymásnak ellentettje lenne, hanem éppen megfelelnek egymásnak. Gyionyiszij az vologdai Obnorai Szent Pál székesegyház ikonosztázát 1500 körül festette meg, s ennek darabja a Keresztrefeszített. Gyönyörő, elefántcsont-fehér levkasz háttérből emelkedik ki Krisztus alakja: Itt is, mint a Deészisz-Imádáson, balról éppúgy az Istenanya, jobbról pedig Keresztelő Szent János állnak, mint az Újszövetség kapui a Szövetség szerzője felé fordulva. Andrej Rubljov és Gyionyiszij közös, mára már elveszett bizánci őstípust használtak, innét a sok rokonság, az eltérések ellenére is a Megfeszített ikonjaikon. Itt minden lebeg, sőt hullámzik: folyik, árad a kegyelem! Krisztus teste Édesanyja felé sodródik, fejét is őreá fordítja és tekintetük egybefonódik: a szenvedés pillanatában nagyobb a kapcsolat anya és fia között, mint a megdicsőülésben. Ritka ikontéma a szövetségek megjelenítése: Jobbról, az Anya felől angyal kíséretében jelenik meg az Újszövetség megszemélyesítése, hiszen ez az Új Testamentum a Theotokosz igenjének a gyümölcse, aki méhének gyümölcsén keresztül most éppen a fán hozza meg a termést. Gyümölcshozó (fructiferous) ez a fa, Megváltást terem, ezért a várakozás és előkészület ideje lejárt. Erre utal a fejét lehajtó, saruszíjoldó, kisebbedő János fölötti jelenet: angyal kíséri, valójában tessékeli el az ugyancsak glóriát viselő (tehát nem rossz, hanem szavatosságát vesztett) Ótestamentum alakot. A kereszt vízszintes szára fölött angyalok imádják az Üdvözítőt. A megfeszítés azonnal Üdvözítés, a keresztfa királyi trónus, ahogy a Deészisz Krisztusa is fatrónuson ül, lábai alatt pedig zsámolyként a keresztfa alsó ferde szára. A 6. század során Nyugaton Venantius Fortunatus még így énekelt: Vexilla regis prodeunt, fulget crucis mysterium, s Gyionyiszij ikonján angyalszárnyak zászlai közt „fölfénylik Krisztus misztériuma”. Majd ezer évvel később ez a fény még lobog a levkaszba merülő Krisztus testből. Aki erre az ikonra rátekint: él.  Aki erre az ikonra háborúban, nagy csapás idején, egyéni sorstragédiában hittel rátekint, él. Ez Kelet öröksége. Ez Kelet máig élő és éltető öröksége! Ez az „éltető erő” a kiállítás vezérfonala. Nemde így látták ezt Fatimából is…?           

18 január 2019, 18:40