Béta verzió

Cerca

Vatican News
Matteo Ricci jezsuita 400. évfordulója Kínában Matteo Ricci jezsuita 400. évfordulója Kínában  (ANSA)

Párbeszéd Kínával: teljesebben katolikusok és hitelesebben kínaiak

Kínában vannak kánoni engedély nélkül felszentelt püspökök, és vannak olyan érvényesen felszenteltek, akiket az állami hatóság nem ismer el: ez annak a jele, hogy az országban két keresztény közösség él. Amikor a Vatikán és a kínai hatóságok között elkezdődik a párbeszéd és a tárgyalás, ez azt célozza, hogy megoldják ezt a konkrét problémát, és elősegítsék az egyházi élet megújulását.

Sergio Centofanti és Bernd Hagenkord SJ / Szabó Ferenc SJ

Ismeretes, hogy a Szentszék képviselőinek tárgyalásai egy-egy ország hatóságaival titokban történnek, csak az esetleges megállapodásokat, egyezményeket hozzák nyilvánosságra. Így nem ismerjük a Szentszék és a kínai hatóságok között folyó tárgyalások részleteit. De remélhetjük, hogy ha megállapodás születik, megoldódik  a Róma engedélyével szentelt, de államilag el nem ismert püspökök és a kánoni engedély nélkül, de érvényesen felszentelt, „patrióta” püspökök helyzete, vagyis minden kínai főpásztort egyaránt elismeri Róma és Kína, és új római kinevezésekkel betöltik a megüresedett püspöki székeket. Rendezik az egyházmegyék határait és egyesül a két kínai keresztény közösség.

Ilyen kényes, régóta megoldásra váró problémák   megtárgyalása eltarthat sokáig. Minden bizonnyal lesznek elégedetlenek, szenvedések, ellenérzések, újabb feszültségek is. De a Kínában élő katolikus egyháznak – bibliai hasonlattal – „a tű fokán kell átmennie”, párbeszédben  kell keresni a megoldásokat,  így egyik fél sem lesz győztes vagy legyőzött. Ferenc pápa képviselője, Pietro Parolin bíboros, akinek reflexióit követjük, a következőket hangsúlyozta: „Itt nincs szó arról, hogy egy szivacstörlést alkalmazzunk, amelynek során nem vesszük tekintetbe vagy mágikus mozdulattal eltöröljük a múltat: annyi kínai hívő és pásztor hosszú szenvedését, hanem befektetni annyi megpróbáltatás emberi és lelki tőkéjét, hogy – Isten segítségével – derűsebb és testvéribb jövőt építsünk.”

Megvalósul majd a Kínában élő katolikus Egyház testvéri egysége, amikor tiszteletben tartják a különböző érzékenységeket és főleg a hívek szentségi és lelki élete területén megvalósul az összhang: arra törekszenek, hogy teljesebben katolikusok és hitelesebben kínaiak legyenek.

Ezen kívül az Egyház szabad tevékenysége új energiákat szabadít fel a kínai társadalom harmóniájának fejlesztésére. E cél megvalósítása mindenki elkötelezettségétől és jóakaratától függ. A katolikusok arányszáma Kína összlakosságához viszonyítva  nagyon csekély, de eleven. A megújuló evangelizálás szép gyümölcsöket teremhet, annak ellenére, hogy jelenleg sok akadály, ellenőrzés fékezi, főleg mivel az állami hatóságok attól féltek/félnek, hogy a vallási életet „kívülről” (külföldről) befolyásolják és megzavarják a kínai társadalom biztonságát.

A Szentszék célja az, hogy legyenek Róma által kinevezett, kánonilag törvényesített püspökök, és hogy ezeket a kínai állam is elismerje. A párbeszédben meg kell ismertetni az Egyház felfogását a püspökszentelésről, az apostoli hagyományról, egyáltalán magának az Egyháznak a lelki természetét,  amelyet már a II. században Szent Iréneusz egyházatya így fogalmazott meg: Az Egyház mint lelki közösség hirdeti és továbbadja a Hagyományt, amely az apostoloktól ered, és megszakítás nélküli folytonossággal átveszik a püspökök. A püspököknek ez az apostoli folytonossága a Hagyomány megőrzésének garanciája és magának az Egyháznak a lényegét alkotja. És ugyanakkor az Egyház garantálja a konkrét püspök(ség) apostoli folytonosságát és igaziságát azzal, hogy a pápa szabadon nevezi ki vagy megerősíti a törvényesen kinevezett püspököt. Egy püspök, még ha érvényesen van is felszentelve, csak Péter utódával, a pápával közösségben gyakorolhatja  szolgálatát. Ami Kínát illeti, a kiinduló pont: néhány elszórt esetet kivéve biztosnak tartható, hogy a pápai megbízatás nélkül történt püspökszentelések kánonilag ugyan tilosak, de érvényesek voltak. Ezért a Kínában élő egyház alapvetően „egy” volt, bár a szabálytalanság sok fájdalmas zavart okozott, tehát a kínai Egyház nem „szakadt el” Rómától.  A Kínában élő katolikus egyházban nem  dolgozták ki a pápa egyházjogi primátusát elvető tantételt. Hozzátehetjük, amit már korábban hangoztattunk: még a római megbízatás nélkül felszentelt püspökökben is elevenen él a pápával való egység vágya, még ha ezt egyesek kétségbe vonták/vonják.

 

16 július 2018, 15:21