Keresés

Cookie Policy
The portal Vatican News uses technical or similar cookies to make navigation easier and guarantee the use of the services. Furthermore, technical and analysis cookies from third parties may be used. If you want to know more click here. By closing this banner you consent to the use of cookies.
I AGREE
Inizio - "Oratorio per la Resurrezione di nostro Signore Ges? Cristo", poesia di Carlo Sigismondo Capece
Műsorok Podcast
A szegények szentmiséje a Szent Péter bazilikában - madártávlatból    A szegények szentmiséje a Szent Péter bazilikában - madártávlatból   (Vatican Media)

Ferenc pápa homíliája a Szegények világnapján: őket szolgálva leszünk egyházzá

Az immár nyolcadik alkalommal visszatérő Szegények világnapján Ferenc pápa november 17-én vasárnap délelőtt szentmisét vezetett a Szent Péter bazilikában, melyet Róma városa plébániáinak a szegényei töltöttek meg. Homíliájában Ferenc pápa arra szólította fel az Egyházat, hogy „az Úr könyörületével forduljon a legszegényebbek felé” és „a keresztények a szegényekben lássák meg az Úr jelenlététének jeleit”, mert „csak így lesz az Egyház önmaga, mindenki számára nyitott otthon”.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Amikor minden összeomlani látszik, jön, közeledik az Isten

Az evangéliumnak a világ végét leíró szavai bár szorongást keltenek, de valójában a reményről tesznek tanúságot. Jézus azok lelkiállapotáról szól, akik Jeruzsálem pusztulását látták és most a közeli végre gondolnak, de ő mégis valami rendkívüli dolgot hirdet meg: a sötétség és az elhagyatottság óráján, amikor minden összeomlani látszik, jön, közeledik az Isten, hogy összegyűjtsön és megmentsen minket. Arra hív fel, hogy éles szemmel lássunk és belülről olvassuk a történelem eseményeit és így fedezzük fel, hogy szívünk és korunk mostani gyötrelmében is benne rejlik egy megingathatatlan, felragyogó remény – kezdte beszédét a pápa és a Szegények világnapján a „szorongás” és a „remény” e szempontjaira figyelt.

Jézus az apokaliptikus világ közepén mégis reményt kelt bennünk 

A szorongás korunkban is elterjedt érzés, amit a társadalmi kommunikáció csak felerősít, felnagyítva a bajokat és a sebeket, s ettől még bizonytalanabbá válik a világ és benne a jövő. Márk evangéliuma is apokaliptikus képet rajzol, amikor „a nap elsötétül, a hold nem ad többé fényt, a csillagok lehullanak” (Mk 13,24-25), aminek láttán és hallatán gyötrelem lesz úrrá rajtunk. Ugyanezeket a jeleket ma is látjuk, a nap és a hold elsötétülését és sok testvérünk éhségét, akiknek nincs mit enniük, de látjuk a háború borzalmait is, ártatlanok halálát, így könnyen megeshet, hogy elbátortalanodunk és nem vesszük észre Isten jelenlétét a történelem mai drámájában. Ezáltal tehetetlenségre ítéljük magunkat a szegények fájdalmát okozó növekvő igazságtalanság láttán, csatlakozva a lemondók tömegéhez, akik kényelemből vagy lustaságból gondolják, hogy „hát ilyen a világ” és „én nem tehetek semmit ellene”. Így pedig a keresztény hit is hatástalan áhítattá süllyed, amely nem zavarja meg evilág hatalmasait, és nem teremt elköteleződést a szeretetszolgálat iránt. Eképpen amíg egyfelől növekszik az egyenlőtlenség, és a gazdaság a leggyengébbeket bünteti, könnyen előfordul, hogy éppen a szegények és a kirekesztettek nem tehetnek róla semmit, és továbbra is csak várakozniuk kell, ám Jézus ezen apokaliptikus kép közepén mégis reményt nyújt nekünk – bíztatott a pápa.

Vegyük észre a drámai jelekben Isten jelenlétének a jeleit 

Az Úr ugyanis feltárja a látóhatárt, kiszélesíti a tekintetünket, hogy a világ bizonytalanságában és fájdalmában is megtanuljuk észrevenni Isten szeretetének jelenlétét, aki közeledik, aki nem hagy el minket, aki üdvösségünkért cselekszik. Merthogy épp, amikor a nap elsötétül és a hold sem ragyog már, a csillagok pedig a földre hullanak az égről, akkor „látják meg az Emberfiát eljönni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel”. Mert ő eljön és összegyűjti választottait a világ minden tájáról”. Jézus e szavaival a közeli halálát jelzi előre a Kálvárián, amikor a nap tényleg elsötétül, a világra sötétség borul, de éppen ekkor jön el az Emberfia a felhőkön, mert feltámadásának hatalma széttöri a halál láncait, Isten örök élete feltámad a sír sötétjéből és új világ születik a gonosztól megsebzett történelem romjaiból. Ezt a reményt akarja nekünk adni Jézus a fügefa szép képén keresztül, mert „amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok meg, hogy közel van a nyár” (Mk 13,28). Nekünk is így kell olvasnunk földi életünk történetét, mert abban is úgy tűnik, hogy az igazságtalanság, a fájdalom és szegénység drámai pillanatában közeledik az Úr, hogy megszabadítson minket a rabszolgaságtól és felragyogtassa az életet. De számunkra nem elég csak aprópénzt vetni a rászorulók kezébe, hanem a szemükbe is kell nézni és meg is kell őket érinteni! – kérte a Szentatya. 

Mi ugyanis az ő tanítványai vagyunk, akik a Szentlélek által reményt tudunk elvetni a világban. Ezért mi kapcsolhatjuk fel az igazságosság és a szolidaritás fényeit. Miránk ragyog ugyanis kegyelmének a fénye, a mi életünket járja át együttérzése és szeretete, hogy az Úr jelenlétének jeleivé váljunk, mindig közel a szegények szenvedéséhez, hogy az megenyhítse sebeiket és megváltoztassa a sorsukat.

Olyan mértékben leszünk mi Jézus Egyháza, amennyire a szegényeket szolgáljuk

A Krisztusban született keresztény reménységnek, ami az Országában valósul meg, szüksége van ránk, a mi elkötelezettségünkre, a cselekvő hitre, és szüksége van olyan keresztényekre, akik nem fordulnak félre és nem tekintenek másfelé. De nem csak a globális szegénység nagy problémáit kell szemlélnünk – szögezte le a pápa – hanem azt a látszólag keveset is, amit életstílusunkkal, a környezetünk iránti odafigyeléssel, az igazság kitartó keresésével, a javaink megosztásával, és azzal a társadalmi és politikai elkötelezettséggel teszünk, hogy javítsunk a körülöttünk lévő valóságon. Lehet, hogy apróságnak tűnik ez számunkra, de ez a mi kevéske dolgunk olyan lesz, mint a fügefán felbukkanó első levelek, melyek már a közeledő nyarat idézik.

Végül Ferenc pápa a szegények világnapján Martini bíboros egy gondolatára emlékeztetett. Úgy tartják, hogy előbb az egyháznak önmagában kell szilárdnak és erősnek lennie, hogy aztán a szegényekről gondoskodni tudjon. De valójában olyan mértékben leszünk mi Jézus Egyháza, amennyiben a szegényeket szolgáljuk, mert ez teszi „az Egyházat önmagává”, vagyis mindenki számára nyitott otthonná, mely Isten együttérzésének helye minden emberi élet számára”. Mondom ezt az egyháznak,  mondom a kormányoknak, a nemzetközi szervezeteknek és mindenkinek: Kérem, ne feledkezzünk meg a szegényekről! – zárta homíliáját Ferenc pápa, melyet a Szegények világnapján mondott a Szent Péter bazilikában bemutatott szentmisén.  

18 november 2024, 13:40
Prev
April 2025
SuMoTuWeThFrSa
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930   
Next
May 2025
SuMoTuWeThFrSa
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031