Ferenc pápa a piaristáknak: válaszoljatok korunk szegényeinek hívására!
Gedő Ágnes - Vatikán
Kalazanci Szent Józsefnek az Úr azt sugallta, hogy szentelje életét a fiatalok nevelésének, különösen a kicsinyek és a szegények szolgálatában, mint őrzőangyaluk, ahogy ő maga nevezte tanítói hivatását. Az ő lelkiségét követő férfi és női szerzetesek, világiak folytatják művét, mely a századok során immár négy földrészen gyökeret vert. A Szentatya két fő szempontot bízott rájuk megfontolásra: bátran engedelmeskedjenek a gondviselésnek, illetve gondozzák a személy átfogó fejlődését.
Ott segítsenek, ahová az Úr hívja őket
A tehetős családból származó Kalanzanci Józsefet valószínűleg egyházi pályára szánták, rangos megbízásokkal érkezett Rómába, de nem habozott feje tetejére állítani életprogramját, hogy a városi utcagyerekek szolgálatába állítsa magát. Így születtek meg a Kegyes iskolák; nem annyira egy előre megtervezett és garantált projekt következtében, hanem sokkal inkább egy derék pap bátorságából, aki hagyta magát megszólítani a szükséget szenvedő felebarátoktól, ahol az Úr megmutatta neki. A pápa ezért most arra szólította Kalazanci Szent József követőit, hogy ugyanilyen nyitottsággal és gyorsasággal hozzák meg döntéseiket, túl sok számítgatás nélkül, legyőzve a félelmeiket és kétségeiket, különösen napjaink új szegényei előtt. Érdemes lenne ezeket az új szegénységi formákat összeírni egyszer... fűzte hozzá a Szentatya, majd arra bátorította őket, hogy ne féljenek belevágni és válaszoljanak a szegények szükségleteire, ne ragaszkodjanak a múltban bejáratott utakhoz, hanem változtassanak módszert és látásmódot, ha kell. Bizalommal hagyatkozzanak gyökereikre, híven karizmájukhoz.
Lelki és értelmi képzés
A másik szempont a személy átfogó fejlődése. Ezzel kapcsolatban a pápa rámutatott: a Kegyes iskolák nagy újítása az volt, hogy a szegény fiataloknak a hit igazságai mellett általános oktatási tárgyakat is tanított, a lelki és az értelmi képzést egyesítve segítette őket érett és rátermett felnőtté válni. Prófétai választás volt ez abban az időben, ami ma is teljes mértékben megállja a helyét. A személy három intelligenciáját kell harmonikusan egyesíteni, vagyis az elme, a szív és a kéz intelligenciáját. Ezáltal összhangot teremtenek önmagukban és másokkal is egy olyan világban, ami egyre inkább szétforgácsolja az érzelmeket és a tudást, a kapcsolatokat pedig az individualizmus irányába tolja.
Egymással beszéljünk és ne a telefonunkat nézzük!
Ferenc pápa nyomatékosan kérte, hogy az ún. normális kapcsolatokra neveljenek, ahol az emberek egymás szemébe néznek, nem pedig virtuálisan a telefonjukon keresztül beszélgetnek. Elmesélte egy püspök történetét, akit a rokonok étterembe hívták vasárnap ebédelni. A szomszéd asztalnál egy négytagú család ült: apa, anya és két gyerek. Mind a négyen a telefonjukba merültek és nem beszéltek egymással. A püspök erre óvatlanul felállt, odament hozzájuk és azt mondta: „Milyen szép család vagytok, miért a telefonotokkal beszélgettek? Miért nem egymással, ami sokkal jobb?” Ezt hallva melegebb éghajlatra küldték és folytatták tovább. Ez szörnyű, az egység hiánya – mondta szomorúan a pápa, majd ismét azt kérte, hogy a gyerekeket tanítsák meg ennek a három intelligenciának a használatára, hogy egységben legyenek önmagukkal, társaikkal és a világgal.
Végül a Szentatya köszönetet mondott a piarista lelkiséget követő szerzetesi és világi családnak munkájukért. Örömteli az összefogásuk, hogy megosztják egymással irgalmas szeretetről való tapasztalataikat a testvérek szolgálatában. Ez Jézus stílusa, és az egyház stílusa is. Köszönet ezért és mindazért, amit tesztek – mondta a pápa, majd szívből jövő áldásával búcsúzott, imáikat kérve személyére.
