A szingapúri katolikus közösség az ország legdinamikusabban fejlődő felekezete

Szingapúr vallási történelme szorosan kötődik a szomszédos Malajzia történelméhez, ahová az első portugál térítők a 16. században érkeztek. A katolikus misszionáriusokat később holland protestáns lelkészek követték.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Az elnyomás után a helyi katolikus egyház akkor lett szabaddá ismét, amikor a sziget a Brit Kelet-indiai Társaság része lett 1819-ben. Főként a római pápai külmissziós atyák révén katolikus iskolákat nyitottak, templomokat építettek. 1840-ben született meg először a kelet-sziámi apostoli vikáriátus, majd később a belőle alakult malacca-szingapúri apostoli helynökség. Itt is a második világháborús japán üldözést követően a katolikus egyház nagy erővel fogott hozzá az oktató-nevelő munkához és a sokféle szociális szolgálathoz. 1972-ben Szent VI. Pál pápa felállította a szingapúri érsekséget, aminek élén William Goh Seng Chye érsek 2022-ben bíborosi kinevezést kapott Ferenc pápától, aki fontosnak tartotta az egyház perifériáinak a felemelését.1981-ben rendezték végre Szingapúr és a Szentszék diplomáciai kapcsolatát nagyköveti és nunciusi szinten és öt évvel később így került sor Szent II. János Pál pápa látogatására 1986. november 20-án. A 176 ezer lelket számláló szingapúri katolikus közösség az ország legdinamikusabban fejlődő felekezete, ahol a hívek döntő része gyakorló katolikus keresztény. A katolikusok száma növekszik, 2002-ben nagyjából 155 ezer lelket számlált, és így a lakosság 3,8%-át alkotta. A katolikus híveket 30 plébánián gondozza 69 egyházmegyés és 61 szerzetespap. Mint a térségben másutt is, Szingapúrban is jelentős a szerzetesnővérek szolgálata, akik itt 220-an dolgoznak plébániákon, iskolákban, kórházakban és egyéb szociális intézményekben.