A pápa a siracusai Merici Szent Angéla Alapítványhoz: Mária könnyeivel vigasztaljatok!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán              

Ferenc pápa beszéde kezdetén örömmel köszöntötte a siracusai alapítvány tagjait fennállásuk 50. évfordulója alkalmából, amely az alapító Gozzo atya szándékát és elkötelezettségét folytatva naponta a legtörékenyebb emberek szolgálatába akar állni.

Mária sír a szenvedő gyermekeiért

Az alapítvány története abban a siracusai eseményben gyökerezik, amikor 1953-ban egy Madonnát ábrázoló kép sírni kezdett a Iannuso házaspár házában. Ezek Mária, mennyei Édesanyánk könnyei az ő gyermekei szenvedéséért és fájdalmáért – állapította meg a pápa. Mária sír a szenvedő gyermekeiért. Ezek a könnyek Isten irántunk való könyörületéről árulkodnak. Isten könyörületessége a Fia Édesanyját nyújtja nekünk, aki a mi könnyeinkkel sír, hogy ne érezzük magunkat egyedül a nehéz pillanatokban. Ugyanakkor a Szent Szűz könnyein keresztül az Úr meg akarja oldani a szívünket, amely időnként kiszárad a közöny révén és megkeményedik az önzésben. Márai könnyei pedig érzékennyé akarják tenni a lelkiismeretünket, hogy testvéreink fájdalma megérinthessen minket és így együtt tudjunk érezni másokkal, hogy felemeljük és elkísérjük őket.  

Az alapítvány azért létezik, hogy konkrét gesztusokban fejezze ki Szűz Mária könnyeit

Az alapítvány történetének a gazdagsága a gyökereiben rejlik, ezért a pápa arra kérte őket, hogy ápolják azt a szakmaiság és az áldozatkészség mindennapi munkájával, hiszen az alapítvány azért létezik, hogy konkrét gesztusokban fejezze ki Szűz Mária könnyeit, és egyben anyai vágyát, hogy letörölje gyermekei könnyeit, és hogy kísérjék el a fájdalommal szenvedőket, támogassák a társadalom leggyengébbjeit, gondoskodjanak a leginkább kiszolgáltatottakról. A Szentatya az alapítvány műve forrásaként az evangéliumot jelölte meg: az evangélium azért forrás, mert Jézus volt az első, akit lelke mélyéig megérintettek azoknak a szenvedései, akikkel találkozott, mint például barátja, Lázár. Ennek nyomán az alapítvány tagjai legyenek élő tanúi ennek az evangéliumnak, vagyis Jézus együttérzésének a rászorulók iránt.

Nem külsődleges gyakorlatok, hanem a szeretet alapján ítélnek meg bennünket

Jézus valójában arra kér minket, hogy az Isten iránti szeretetünket soha ne válasszuk el a mások, különösen a legszegényebbek iránti szeretettől. Emlékeztet bennünket arra, hogy végül nem külsődleges gyakorlatok, hanem a szeretet alapján ítélnek meg bennünket, amikor a vigasztalás olaját öntjük testvéreink sebeire, ahogy maga mondja: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Ferenc pápa arra kérte őket, hogy folytassák ezt az utat, mégpedig azzal a kegyelemmel, mely képessé tesz együtt sírni másokkal. A közöny, az individualizmus és a szív érzéstelensége a három legfőbb baj a mindennapi élet tragédiáival szemben, ezért ne szégyelljenek sírni, és megindulni mások szenvedései láttán, mert Jézus jelen van ezekben az emberekben.

Befejezésül arra intette őket, hogy el ne csüggedjenek, sőt legyenek hálásak, ha a munkájuk rejtve marad és csendes napi áldozatot követel, tudva, hogy a jótett – főként ha azt a viszonozni nem tudóknak teszik – meglepő és váratlan módon, földbe rejtett kis magként előbb-utóbb új életet sarjaszt. Végül Ferenc pápa a Könnyező Szűzanya oltalmát kérve számukra apostoli áldását adta rájuk.