Jézus „érintése” meggyógyítja lelkünk betegségeit – Ferenc pápa homíliája
Vertse Márta – Vatikán
Tegyük magunkévá Jézus érintését, hiszen így gyógyulhatunk meg a „lélek leprájától”, ami a szeretet „elüszkösödésében”, a másoktól való eltávolodásban, önzésben nyilvánul meg. Kövessük az új szent példáját, kövessük „Mama Antulát” az apostoli buzgóság és bátorság útján – buzdított rá szentbeszédében a pápa.
A lepra még ma is társul a kirekesztő magatartással
Homíliájában Ferenc pápa utalt rá, hogy a Leviták könyvéből vett első olvasmány (vö. Lev 13,1-2.45-46) és az evangéliumi szakasz (vö. Mk 1,40-45) szövege a lepráról, egy olyan betegségről szól, amely a személy fokozatos fizikai pusztulásával jár, és amelyhez sajnos egyes helyeken még mindig gyakran társul a kirekesztő magatartás. Lepra és kirekesztés: ez az a két rossz, amelytől Jézus meg akarja szabadítani azt az embert, akivel az evangéliumban találkozik.
Félelem, előítélet és hamis vallásosság – a lélek három leprája
Az evangéliumi szakaszhoz fűzve elmélkedését Ferenc pápa rámutatott, hogy a leprás betegsége miatt kénytelen a városon kívül élni. Az elidegenedés és az elutasítás még nagyobb sérülést okoz számára. Polgártársai félnek a kockázattól, hogy ők is megfertőződhetnek és félelmükhöz előítélet társul. A közvélemény szerint a leprás büntetésből kapta Istentől betegségét valamilyen vétkéért, tehát megérdemli. Végül a kirekesztéshez hozzájárult a hamis vallásosság is, mivel a kor felfogása szerint egy halott ember érintése tisztátalanná tesz. Ez a torz vallásosság gátakat emel és elfojtja a jámborságot – szögezte le Ferenc pápa, majd összefoglalta: „Félelem, előítélet és hamis vallásosság: ez a három az oka egy nagy igazságtalanságnak, ez a lélek három „leprája”, amelyek szenvedést okoznak a gyengéknek, akiket szemétnek tekintenek és leselejteznek”. A pápa azt is megállapította, hogy ez napjainkban is létezik, még a magukat kereszténynek vallók részéről is, hiszen olyan sok szenvedő emberrel találkozunk városaink járdáin! Ezután Jézus két cselekedetétre összpontosította beszédét: Jézus megérint és meggyógyít.
„Értünk leprássá lett”
Az Úr első gesztusa az érintés. Jézus együtt érez a segítségért kiáltó emberrel, megáll, kinyújtja a kezét és megérinti őt, még akkor is, ha tudja, hogy ezzel őt is „kirekesztik”, többé nem léphet be egyetlen lakott településre sem. Krisztus útja azonban a szeretet útja, amely közel kerül a szenvedőkhöz, kapcsolatba lép velük, megérinti a sebeiket. Istenünk nem maradt távol a mennyben, hanem Jézusban emberré lett, hogy megérintse a mi szegénységünket – hangsúlyozta a Szentatya. És szembenézve a legsúlyosabb „leprával”, a bűnnel, nem habozott, hogy meghaljon a kereszten, a városon kívül, elutasítva, mint egy bűnös, azért, hogy a maga mélységében megérintse emberi valóságunkat – tanította a pápa, idézve egy szentet, aki így írt Jézusról: „Értünk leprássá lett”.
A „lélek leprája” a szeretet „elüszkösödése” által pusztít
Tegyük fel a kérdést, hogy mi, akik szeretjük és követjük Jézust, tudjuk-e, hogyan tegyük a magunkévá az ő „érintését”? – folytatta homíliájában a pápa, éberségre buzdítva, hogy szívünkben ne kerüljenek olyan ösztönök a felszínre, amelyek megakadályozzák, hogy „közel kerüljünk” másokhoz és „ajándékká váljunk” a számukra. Amikor eltávolodunk másoktól és csak magunkra gondolunk, a diagnózis egyértelmű, mivel a „lélek leprájáról” van szó. Ez egy olyan betegség, amely érzéketlenné tesz bennünket a szeretet, az együttérzés iránt, amely az önzés, az előítéletek, a közömbösség „elüszkösödése” által pusztít bennünket és a leprához hasonlóan a fertőzés tovább növekszik és pusztítóvá válik.
Vigyük el lelkünk betegségeit Jézushoz, helyezzük elé gyarlóságainkat
A betegség leküzdésében Jézus második gesztusa segít nekünk, ami meggyógyít – mutatott rá a Szentatya. Az ő „érintése” jelenti a gyógyulás kezdetét. Ha hagyjuk, hogy Jézus megérintsen bennünket az imádságban, a szentségimádásban, hogy az Igén és a szentségeken keresztül működjön bennünk, akkor érintése valóban megváltoztat bennünket, meggyógyít a bűntől, megszabadít a bezártságtól, átalakít minket. Vigyük el sebeinket, a lélek betegségeit Jézushoz, de nem elvont, ismétlődő formulákból álló, hanem őszinte és élő imánkkal, amely Krisztus lábai elé helyezi nyomorúságainkat, gyarlóságainkat, félelmeinket. És tegyük fel magunknak a kérdést: hagyom-e, hogy Jézus megérintse a „lepráimat”, hogy meggyógyíthasson? Jézus „érintésére” újjászületnek szívünk szövetei, begyógyulnak a múlt hibáinak sebei. Krisztus irántunk való szeretetével újra felfedezzük annak az örömét, hogy félelmek és előítéletek nélkül, megszabadulva a vallásosság elaltató formáitól, amelyekben nincs jelen testvérünk, odaadjuk magunkat másoknak; új erővel ismét képesek leszünk szeretni minden számításon és egyéni érdeken túlmenően.
Közelség és diszkréció
A pápa utalt Ezekiel könyvének fejezetére, (vö. Ez 37,1-14), amely leírja, hogy a kiszáradt csontok völgyéből élő testek támadnak fel, és újjászületik az üdvözítettek népe, a testvérek közössége. Ennek a csodának a megvalósításához nem látványos formákra van szüksége, hanem a mindennapok rejtett szeretetében zajlik a családban, a munkahelyen, a plébánián és az iskolában, az utcán, a hivatalokban, üzletekben élünk meg és nem keresi a nyilvánosságot. Jézus ezt hangsúlyozza a vasárnapi evangéliumi szakaszban is, amikor a meggyógyított embernek azt parancsolja, hogy „ne szóljon senkinek semmit”. Tehát közelségre és diszkrécióra van szükség. Isten így szeret minket, és ha hagyjuk, hogy megérintsen minket, akkor Lelkének ereje által mi is tanúi lehetünk az üdvözítő szeretetnek! – fejtette ki homíliájában a pápa.
„Mama Antula” az apostoli buzgóság és bátorság példaképe
Mama Antula, a „Lélek vándora” több ezer kilométert tett meg gyalog, áthaladva sivatagokon és veszélyes utakon, hogy elvigye Istent másoknak. „Ma ő az apostoli buzgóság és bátorság példaképe számunkra” - mondta Ferenc pápa homíliája végén. Majd felidézte, hogy amikor a jezsuitákat kiűzték Argentínából, „a Lélek meggyújtotta benne a missziós lángot, amelynek alapja a Gondviselésbe vetett bizalom és a kitartás volt”. Szent József közbenjárásáért fohászkodott és hogy ne fárassza el túlságosan, kérte Thienei Szent Kajetán, a teatinus rend alapítójának közbenjárását is, bevezetve tiszteletét Argentínában. A XV-XVI. században élt itáliai szent rendalapító első képmása a XVIII. században érkezett Buenos Airesbe. Mama Antulának köszönhetően ez a szent, az Isteni Gondviselés közbenjárója belépett az otthonokba, a városnegyedekbe, az üzletekbe, a gyárakba és a szívekbe, hogy méltóságos életet, a szegények asztalára mindennapi kenyeret kínáljon fel a munka, az igazságosság révén. Imádkozzunk ma Szent María Antonia de Paz de San José rendalapító szerzetesnőhöz, hogy segítsen bennünket – fejezte be Ferenc pápa a vasárnap délelőtti szentté avatási szentmisén mondott homíliáját.
