Ferenc pápa üzenete az Iszlám kutatása egyetemi platformjának nemzetközi kongresszusára

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán               

Öt évvel ezelőtt írta alá Ferenc pápa barátjával és testvérével, Ahmed Al-Tayyeb-bel, az Al-Azhar kairói egyetem nagyimámjával az „Emberi Testvériség a világbékéért és a közös együttélésért” dokumentumot Abu Dhabiban. Ebben azt kérték, hogy „a dokumentum legyen kutatás és megfontolás tárgya minden iskolában, egyetemen, oktatási és képzési intézményben, hogy hozzájáruljanak olyan új nemzedékek létrejöttéhez, melyek a közjót és a békét szolgálják. „A dokumentum hatásai és távlatai” című kongresszus most azokat a tényezőket vizsgálja, melyek megkérdőjelezik a testvériség és az együttélés lehetőségét, főként a mai igazságtalanságok és háborúk időszakában. Ferenc pápa üzenete három pontban jelöli meg a problémák gyökerét.     

A mások ismeretének a hiánya

Az első ok „mások ismeretének a hiánya”. A ma és a holnap világának problémái megoldatlanok maradnak, ha nem tanuljuk meg egymást megismerni és megbecsülni, ha elszigeteltek maradunk. A másik megismerése, a kölcsönös bizalom építése, a „másikról” kialakított negatív kép megváltoztatása jelenti a mindenki számára elfogadható békefolyamat elindítását. Ha a béke építése nem a mások tiszteletén és ismeretén alapuló oktatáson nyugszik, akkor annak valójában nincs sem értéke, sem jövője.

A másik türelmes meghallgatása

Ferenc pápa üzenete ezért sürgeti második szempontként a „másik meghallgatását”, amire megfelelő időt kell szánni. A meghallgatás hiánya a második csapda, amely árt a testvériségnek. A pápa Szent Jakab apostol levelét ajánlotta megfontolásra: „Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami Isten előtt igazságos” (Jak 1,19-20). Mennyi rosszat lehetne elkerülni, ha több meghallgatás, csend és egyben igaz szó lenne a családokban, a politikai vagy vallási közösségekben, az egyetemeken, valamint a népek és kultúrák közt! A különböző vélemények elfogadására szolgáló terek létrehozása nem időpocsékolás, hanem nyereség az emberiség számára.

Az intellektuális rugalmasság

Harmadik szempontként az „intellektuális rugalmasságra” nevelést szorgalmazta a pápa és idézett az Al-Azhar-i békekonferencián mondott beszédéből: „A bölcsesség a másikat keresi, legyőzve a kísértést, hogy merevvé és zárttá váljon. Egyszerre nyitott és mozgásban van, alázatos és érdeklődő, tudja értékelni a múltat ​​és párbeszédben áll a jelennel. Nem fél kilépni a saját kategóriájából, kíváncsi marad, fejleszti a rugalmasságát, hallgat a világra, nem fél ettől a világtól, hallgat a testvérre, akit nem ő választott, de akit Isten állított mellé és megtanította szeretni, ahogy János apostol tanítja: „Aki ugyanis nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát” (1 Jn 4,20).