Csend és imádság által adjunk helyet Jézusnak – Ferenc pápa Úrangyala imája

Vertse Márta – Vatikán

Elmélkedésében a pápa figyelmeztetett rá: ahhoz, hogy jól éljünk, meg kell szabadulnunk a felesleges dolgoktól, a „többletektől” és arra kell összpontosítanunk, ami valóban fontos Isten előtt: a csenddel és az imádsággal készítsünk helyet Jézusnak, aki Isten Igéje. Mária segítségével váljunk hiteles tanúivá Fia eljövetelének – fohászkodott beszédében a Szentatya.

A pusztaság és a hang összekapcsolódnak Keresztelő Szent Jánosban

Advent második vasárnapján az evangéliumi szakasz Keresztelő Jánosról, Jézus előfutáráról beszél nekünk (vö. Mk 1,1-8), és úgy írja le őt, mint „a pusztában kiáltó hangot”. A pusztaság, egy üres hely, ahol nincs kommunikáció és a hang, a beszéd eszköze, látszólag egymásnak ellentmondó képek, amelyek azonban összekapcsolódnak Keresztelő Szent Jánosban – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd ehhez a két képhez, a pusztasághoz és a hanghoz fűzte gondolatait.

A pusztaság a csend helye

Először a pusztaságról elmélkedett, ahol Keresztelő Szent János prédikál, a Jordán folyó közelében, közel ahhoz a ponthoz, ahol népe sok évszázaddal korábban belépett az ígéret földjére (vö. Józs 3,1-17). Ezzel mintha azt fejezné ki: ahhoz, hogy Istent meghallgassuk, vissza kell térnünk arra a helyre, ahol negyven éven át kísérte, védelmezte és nevelte népét a pusztában. Ez a pusztaság a csend és a lényeges dolgok helye, ahol nem engedhetjük meg magunknak, hogy haszontalan dolgokkal töltsük az időnket, hanem arra kell koncentrálnunk, ami nélkülözhetetlen az élethez.

A csend és a józanság a keresztény élet alapvető elemei

Ferenc pápa rámutatott, hogy ez egy mindig időszerű, állandó emlékeztető: ahhoz, hogy az élet útján előre haladjunk, le kell vetnünk magunkról a „többletet”, mert jól élni nem azt jelenti, hogy haszontalan dolgokkal töltekezünk fel, hanem hogy megszabadulunk a felesleges dolgoktól, hogy elmélyülünk saját magunkban, hogy megragadjuk, mi az igazán fontos Isten előtt. Csak ha a csend és az imádság révén helyet adunk Jézusnak, aki az Atya Igéje, csak akkor leszünk képesek megszabadulni a hiábavaló szavak és fecsegések szennyeződésétől. A csend és a józanság - a szavakban, a dolgok, a média és a közösségi média használatában - nem csupán „önmegtartóztatásra tett magánfogadalmak” vagy erények, hanem a keresztény élet alapvető elemei – szögezte le katekézisében Ferenc pápa.

A hanggal kifejezzük, mit hordozunk a szívünkben

Ezután a Szentatya rátért a második kép, a hang elemzésére.  A hang az az eszköz, amellyel kinyilvánítjuk azt, amit gondolunk és amit a szívünkben hordozunk. Érthető tehát, hogy a hang nagyon kapcsolódik a csendhez, mert kifejezi azt, ami belül érlelődik annak a meghallgatásából, amit a Lélek sugall. Ha valaki nem tud hallgatni, nehezen tud valami jót mondani; ugyanakkor minél figyelmesebb a csend, annál erősebb a szó. Keresztelő Szent Jánosban ez a hang tapasztalatának valódiságához és szívének tisztaságához kapcsolódik.

Csend, józanság, meghallgatás – menjünk szembe az árral

A pápa ezután lelkiismeretvizsgálatra szólította fel a híveket. Tegyük fel magunknak a kérdést: milyen helye van a csendnek napjaimban? Üres, talán nyomasztó csend, vagy egy olyan tér, ahol tudok hallgatni, imádkozni, vigyázni a szívemre? Józan-e az én életem, vagy tele van felesleges dolgokkal? Még ha ez azt is jelenti, hogy szembe kell mennünk az árral, juttassuk érvényre a csendet, a józanságot és a meghallgatást – buzdított rá Ferenc pápa, majd Szűz Máriához fohászkodva zárta le beszédét: „Mária, a csend Szűzanyja, segítsen minket, hogy szeressük a pusztaságot, hogy hiteles hangokká váljunk, akik hirdetik eljövendő Fiát”.