Hamel atya nővére a pápánál a béke ajándékával és a megbocsátás tanúságtételével
Salvatore Cernuzio / Somogyi Viktória – Vatikán
Roselyne Hamel átadott a pápának egy rajzot, amelyen egy galamb látható olajfaággal, amely a béke szimbóluma, továbbá egy ballada szavait, amelyet nehéz időkben testvérével szoktak elszavalni: „Jöjjön el a galamb olajfaágával a szívünkbe és ebbe a világba, ahol a békét még meg kell teremteni”. Roselyne, Jacques Hamel atya nővére. Az idős papnak 2016-ban 85 évesen vágta le a torkát két maghrebi származású fiatal terrorista Franciaországban, a roueni egyházmegyében, a Saint-Etienne-du-Rouvray plébánián szentmise bemutatása közben. Szerdán reggel fogadta Ferenc pápa a Vatikánban.
Három találkozó hét év alatt
Nem ez volt az első találkozása a pápával, aki 2018 szeptemberében szentmisét mutatott be a pap emlékére az elhunyt családtagjai és egy 80 fős roueni zarándokcsoport részvételével. Hamel atya boldoggá avatási eljárása folyamatban van. A mostani találkozóra a vatikáni VI. Pál teremben került sor szerda reggel az általános kihallgatás előtt. Ez volt a harmadik találkozó Ferenc pápa és Roselyne Hamel között, aki a Szentatya kezébe akart nyújtani a bátyjáról egy képet, amelynek világos háttere kiemeli Hamel atya arcvonásait. Mindenki élő szentnek tartotta, bizonyos vonásaiban az ars-i plébánosra, Vianney Szent Jánosra emlékeztet. Roselyne megőrizte Jacques atya egyik homíliáját is, amelyet egy fiókban talált. Ezt is a pápának ajándékozta, és biztosította őt arról, hogy imádkozni fog a leendő boldog testvéréhez a pápa egészségéért, amelyet ezekben a hetekben a hörghurut tesz próbára.
A Jacques Hamel-díj
Roselyne Hamel a napokban Rómában tartózkodik, hogy bemutassa a Jacques Hamel atyáról elnevezett újságírói díjat, amelyet a vallásközi párbeszédnek szentelnek és hatodik alkalommal adnak majd át a tervek szerint januárban Lourdes-ban. Idén nemzetközivé válik a díj, amelyre a világ minden tájáról jelölhetnek újságírókat. Az elismerés egy módja annak, hogy megőrizze Hamel atya emlékét, valamint elősegítse a párbeszédet és a kiengesztelődést. Ezt Roselyne indította el először, amikor találkozott paptestvére egyik gyilkosa, az alig több mint tizennyolc éves Adel Kermiche édesanyjával, hogy elindítsa a kölcsönös gyógyulás útját.
Kiengesztelődés az egyik gyilkos édesanyjával
Erről a meghatározó élményéről nyilatkozott Roselyne Hamel a Vatikáni Rádió francia programjának. „A találkozás Kermiche asszonnyal jelentette azt az utat, amelyet kerestem, hogy értelmet adjak az életemnek, miután ilyen erőszakot szenvedtem el” – nyilatkozta Hamel atya nővére. „Jacques nemcsak, hogy meghalt, hanem ilyen emberi gonoszság által halt meg. Tehát amikor elmentem Kermiche asszonyhoz, természetesen az első dolog, amit mondott, az az volt, hogy ezt a fia tette. Bocsánatot kért. Találkozni akart velünk, hogy bocsánatot kérjen és megpróbálja megérteni a történteket. Azonnal osztoztunk ebben a szenvedésben, aminek eltérő jelentése volt mindkettőnk számára. De feltettem magamnak a kérdést: „ki szenvedhet többet, mint én?”. Való igaz, hogy ez az anya, aki úgy nevelte fel gyermekeit, mint én, nyomasztó szenvedést hordoz magában. Azt mondta nekünk: „Értik? Az én fiam, az én vérem...! Ki kellett hívnom a rendőrséget, hogy elfogják és börtönbe zárják, mert már nem bírtam vele. És amikor rájöttem, hogyan él a börtönben egy radikalizálódott felnőtt mellett, akkor kihozattuk, ügyvédeket fogadtunk. És mindezt miért? Hogy megöljön egy papot...” Ez az anya „állandóan magán viseli a bűntudat köpenyét, azon túl, hogy a fia elvesztésének fájdalmát is cipeli. És azt mondta nekünk: „Látja, maguk keresztények azonnal eljönnek hozzám. De a saját közösségem magamra hagyott.”
Találkozás az egyik bűntárs nővéreivel
Roselyne Hamel azt is elmondta, hogy a per során sikerült közel kerülnie egy másik fogoly négy nővéréhez, akit bűntársként vádoltak meg a gyilkosság kapcsán. „A tárgyalás egyik szünetében odamentem hozzájuk a padokhoz, ahol a közönség ült, és amikor megláttak, hogy feléjük jövök, félelemmel tekintettek rám. Azonnal azt mondtam: „Ne féljetek! Ne féljetek tőlem. Azért jöttem, hogy kifejezzem nektek az együttérzésemet az öcsétek által átélt fájdalom miatt.” Megszorították a kezemet. Megköszönték. Egy kis békét éreztünk. A tárgyalás utolsó napján a négy nővér a bíróság kapujában várta Roselyne-t, hogy elmeséljenek valamit az öccsükről. „Ők és az anyjuk nem tudtak foglalkozni vele egészen kicsi kora óta. Sokáig beszélgettünk, majd indulás előtt megöleltem őket, és elmondtam nekik, hogy az öccsük most nehéz terhet fog cipelni. „Legyetek jelen, amennyire csak lehetséges, menjetek el meglátogatni, mert nagy szüksége lesz rátok.”
