Ferenc pápa az európai rabbik konferenciájához: A béke építéséhez a párbeszéd építése kell!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

A pápa határozottan elítéli az antiszemitizmus megnyilvánulásait

Ferenc pápa átnyújtott beszédében megállapítja, hogy örül a kapcsolatok erősödésének, főként ami az utóbbi időt illeti. A pápa gondolata és imádsága most elsősorban az utolsó hetek történései felé fordul, mert a Szentföldön ismét fellángolt az erőszak és a háború, továbbá aggodalom tölti el az antiszemitizmus megnyilvánulása miatt, amit határozottan elítél. Az összetűzések éjszakáján az egy Istenben hívők Arra tekintenek, aki Izajás próféta szavával „a nemzetek és népek bírája” és Aki a csodálatos békejövendölés szerint „majd ítéletet tart a nemzetek között, és igazságot szolgáltat számtalan népnek. Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat, és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést” (Iz 2,4). A pusztítás idején a hívő emberek feladata, hogy a testvériséget építsék és hogy nyissanak utat a kiengesztelődésnek, ugyanakkor mondjanak nemet a fegyverekre, a terrorizmusra, a háborúra és mondjanak igent az együttérzésre, az igazságosságra és a párbeszédre.

Legyünk a párbeszéd tanúi!

A pápa beszéde külön kitér a párbeszéd művészetére. A természeténél fogva társas emberi lény akkor talál önmagára, ha kapcsolatra lép másokkal, hiszen nem csak dialógusra képes lény, hanem ő maga is párbeszéd. Kifeszítve Ég és Föld közé, csak az őt meghaladó Túlsóval és az őt elkísérő másokkal tudja önmagát megérteni. Maga a dialógus szó azt jelenti, hogy „a szón keresztül”. Isten Szava pedig „lámpás, mely megvilágítja az élet ösvényeit” (Zsolt 119,105) és irányítja a lépteinket, éppen azért fontos, hogy legyünk a párbeszéd tanúi!

Nekünk keresztényeknek zsidó gyökereink vannak

A pápa azt kéri, hogy a zsidó-keresztény párbeszédben a találkozáson, a meghallgatáson és a testvéri megosztáson keresztül közeledjünk egymáshoz, mint az isteni Szó szolgái és tanítványai, melynek medrében születnek a mi szavaink is. Éppen azért, ahhoz, hogy a béke megteremtői legyünk, előbb a párbeszéd építőivé kell válnunk, ahogy a zsoltár mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak” (Zsolt 127,1). A zsidósággal folytatott dialógus azért is fontos számunkra, mert zsidó gyökereink vannak. Jézus zsidónak született és mint zsidó élt. Ő maga a zsidó örökség kezese a kereszténységen belül, tehát nekünk szükségünk van a zsidóságra, hogy jobban megértsük magunkat. Vallási hagyományaink szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

„Mi mindnyájan egyetlen családhoz, Isten családjához tartozunk”

II. János Pál pápa a római zsinagógában tett látogatása során megjegyezte, hogy a zsidó vallás nem „külsődleges” dolog, hanem bizonyos értelemben „belsőleg” viszonyul a mi vallásunkhoz. „Szeretett testvéreinknek”, „idősebb testvéreinknek” nevezte őket. Ferenc pápa pedig a római zsinagógában tett látogatása során kijelentette: „Mi mindnyájan egyetlen családhoz, Isten családjához tartozunk”. Egymáshoz tartozunk az egy Isten előtt, közös hivatásunk, hogy a párbeszédünkkel tanúságot tegyünk az Ő szaváról, magatartásunkkal pedig békéjéről. A történelem és az élet Ura adjon nekünk ehhez bátorságot és türelmet. Shalom! – zárul Ferenc pápa beszéde, melyet átnyújtott az európai rabbik konferenciája tagjainak.