Hollerich bíboros: Az Egyház küldetése, hogy megtanulja a szinodalitás nyelvtanát

Paolo Ondarza / Somogyi Viktória – Vatikán

Arra kaptunk meghívást, hogy megtanuljuk a szinodalitás nyelvtanát. Erre hívta Jean-Claude Hollerich bíboros, a szinódus XVI. rendes közgyűlésének főrelátora az első általános kongregáció résztvevőit szerdán délután, Ferenc pápa jelenlétében a VI. Pál teremben.

A szinodalitás nyelvtana idővel változik

„Mint ahogy nyelveink nyelvtana változik, ahogy fejlődnek, úgy változik a szinodalitás nyelvtana is az idő múlásával” – mondta a bíboros, kiemelve, hogy a „katolicitás nyelvtanában” érvényes szabályok soha nem változnak: „A keresztségből fakadó méltóság; Péter szerepe az egyházban; a püspöki kollegialitás; a felszentelt szolgálat, a hívek egyetemes papsága és az a tény, hogy egymásnak vannak felszentelve”. „Katolikus nyelvtanunk ezen alapvető elemeivel meg kell találnunk a módját, hogy kifejezzük azokat az új meglátásokat, amelyeket a Szentlélek ad nekünk.”

Nem parlament, hanem a megkülönböztetés műve

Hollerich bíboros szerint a szinódus nem parlament, ahol a különböző álláspontok ütköznek egymással, hanem „a közös megkülönböztetés műve”, ahol a Szentlélek „új álláspontokra” nyitja meg az elméket és a szíveket. A Szentlélek tehát, aki „Krisztust jelenvalóvá teszi közöttünk”, a szinódus főszereplője. Senki más nem az. Erre emlékeztet az asztalok kerek formája, amelyek köré szerda délután a közgyűlés résztvevői leültek a VI. Pál teremben, nem hierarchikus sorrendben, hanem úgy elhelyezve, hogy az „elősegítse az igazi megosztást és a hiteles megkülönböztetést”.

Krisztus Isten népe útjának középpontjában

„Az Egyház Isten népe, amely Krisztussal a középpontban halad a történelemben” – jelentette ki a bíboros. Amikor tekintetünket az Úrra vetjük, nem tudjuk nem látni azokat, akiknek a miénkkel ellentétes gondolataik vannak. „Más szóval, az úgynevezett progresszívek nem nézhetnek Krisztusra anélkül, hogy ne látnák Vele együtt az úgynevezett konzervatívokat, és fordítva. Azonban nem az a fontos, hogy melyik csoporthoz tartozunk, hanem az, hogy Krisztussal járjunk az Egyházában.” A bíboros megjegyezte, hogy az Egyház küldetése valóságának megértéséhez „ki kell tágítanunk látókörünket ebből a teremből az egész világra”.

Minden rossz gyökere a bűn

Klímaváltozás, háborúk, szélsőséges polarizáció a társadalomban és az egyházban, az Istent megtagadó konzumizmus: a világot sújtó rosszal szemben „szociológiai elemzésekre van szükség” – ismerte el a szinódus főrelátora, de „egyetlen elemzés sem lehet sikeres, hacsak nem ismerjük fel, hogy minden rossznak a gyökere a bűn”. „Ezért hív minket a Szentatya hangos szóval a megtérésre, amely megváltoztatja mindennapi viselkedésünket” – jegyezte meg, megköszönve Ferenc pápának a szerdán megjelent „Laudate Deum” új apostoli buzdítását.

Az Egyház arra kap meghívást, hogy egyre inkább szinodálissá váljon

Hollerich bíboros ezt követően szemléltette azt a munkamódszert, amelyet a következő hetekben követni fognak a munka során, négy modulra osztva, amelyeket a megkülönböztetésnek, az ötödiket pedig a megbeszélésnek szentelnek. Nagy teret biztosítanak az imának. A kiscsoportokban (circoli minori) végzett munka „a Lélekben való társalgás módszerét követi” az elmúlt két év szinódusi útjának folytatásaként, hogy „mindenki kifejezhesse a saját álláspontját, erősítve az összhangot a különbségek figyelmen kívül hagyása nélkül, de mindenekelőtt a polarizáció és vita elkerülésével”. A munkafolyamat végén a cél egy olyan ütemterv kidolgozása a jövő évre, amely kijelöli azokat a pontokat, amelyekben konszenzus született, és azokat, amelyekkel kapcsolatban még alaposabb elmélkedésre van szükség.

Grech bíboros: arra kaptunk meghívást, hogy Isten szeretetének jele legyünk a megsebzett emberiség számára

Hollerich bíboros beszéde előtt a szinódus főtitkára, Mario Grech bíboros köszöntötte a közgyűlés résztvevőit. Jókívánságait fejezte ki a pápának azon a napon, amelyen az Egyház Assisi Szent Ferencre emlékezik, és kiemelte azt a válaszutat, amely előtt az egyház ma áll: nem annyira teológiai vagy ekkleziológiai kihívásról van szó, hanem arról, hogy „Isten minden férfi és nő iránti szeretetének jelévé és eszközévé váljon”. „Isten szeretete az az orvosság, amely meg tudja gyógyítani a mai megsebzett emberiséget, és egyházként küldetésünk ennek a szeretetnek a jele lenni” – hangsúlyozta Grech bíboros. Megjegyezte, sokan „keresik az élet és az öröm értelmét, és kérik az Egyházat, hogy mutassa meg nekik Jézus gyönyörű és irgalmas arcát”.

A szinodális egyház a meghallgatás egyháza

Az egyház és a szinódus szinonimák, amelyek a szinodális egyházat jellemzik – emlékeztetett Grech bíboros a pápa szavait idézve. Ez azt jelenti, hogy „a meghallgatás egyháza legyünk”, „meghallgatni Isten Igéjét a hagyomány fényében, hogy megértsük Isten akaratát a mai időkre”. A szinódusi főtitkár szerint megjelenik a püspökök egysége Róma püspöke körül, és „a szinodális folyamat az egyetemes egyház és a részegyházak közötti „kölcsönösen bensőséges kapcsolat” elvén alapul”. Az Egyház ajándékainak és karizmáinak gazdagsága és változatossága a kölcsönös meghallgatásban nyilvánul meg, hogy ma is egy szív és egy lélek legyen, mint az apostolok idejében.

Különbségek az egység szolgálatában

Ezzel kapcsolatban Grech bíboros kiemelte, hogy ezen a szinóduson először a világi férfiak és nők, a szerzetesek és szerzetesnők, a diakónusok és a papok „a közgyűlés teljes jogú tagjai”. Ez tehát a communio, a szeretetközösség látható jele lehet, és a bíboros azért fohászkodott a Lélekhez, hogy a „különbségek” és a „harmonikus sokféleség” „az egység szolgálatában álljanak”.

Angelini nővér: a kicsik a szinodalitás dinamikus ereje

A szinódusi közgyűlés munkájának megnyitóján a viboldonei kolostorból Ignazia Angelini bencés nővér is felszólalt, aki elkísérte az elmúlt napokban Sacrofanóban tartott szinódus előtti lelkigyakorlatot. A szerzetesnő Assisi Szent Ferenc alakjára hívta fel a figyelmet: az Úr a hozzá hasonló kicsinyeknek nyilatkoztatja ki magát, a „kicsik” pedig „a szinodalitás dinamikus ereje, amelyet újra fel kell fedeznünk magunk számára és magunkban, egy stresszes és szétszórt generációban, amely valóban kimerítő beszélgetéseket folytat”.

Angelini nővér a résztvevőknek „e kicsiség lelkületét kívánta, amelyet Jézus kinyilatkoztatott, és amelyet Ferenc pápa jól megtestesít”. Ez a kicsiség – ahogy Ghislain Lafont atya megjegyezte – „nem gyerekesség. Ez lényünk legmélyebb lényegének még friss és gyengéd gyökere. Egyfajta feltétel nélküli rendelkezésre állás arra, hogy hová juthatunk el, ami lehetővé teszi, hogy számítás nélkül elfogadjuk, ami történik, és mindent szívesen vegyünk”. „A bölcsesség, az emberi viszontagságokban Isten meglátásának útján járunk, amelyet Jézus, aki ismeri az Atyát, ki akar nyilatkoztatni nekünk. Ez meghívás arra, hogy meghallgassunk minden embert és legyünk tisztelettel iránta.”