Parolin bíboros: A pápa „az egész világ reményének zarándokaként” látogat Mongóliába

Massimiliano Menichetti / Somogyi Viktória – Vatikán

Mongólia történetében először utazik egy pápa az országba. Nagy várakozásokkal tekintenek a látogatása elé. Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár a Vatikáni Médiának adott interjújában elmondta, hogy milyen lelkesedéssel készül a Szentatya fogadására az ázsiai ország kis katolikus közössége. Ferenc pápa 43. apostoli útján szeptember 1-4. között Mongólia fővárosában, Ulánbátorban tartózkodik, egy Oroszországgal és Kínával határos országban, amely ötször akkora, mint Olaszország, mintegy 3,3 millió lakossal. A pápai út megértésének központi eleme a mottó: „Együtt remélni”, mert – ahogy Parolin bíboros kifejtette – nagy szükség van a reményre, „amely nem üres várakozás, hanem a hiten alapul, legalábbis nekünk keresztényeknek, vagyis Isten jelenlétén a történelmünkben, és ez egyúttal személyes és kollektív elkötelezettséggé is átalakul”.

Bíboros úr, melyek a Szentatya várakozásai?

Parolin bíboros: Ez az Ázsia szívébe vezető út válasz az ország hatóságai és a katolikus közösség meghívására. Minden bizonnyal nagy várakozásokkal tekint a látogatás elé mind a Szentatya, mind Mongólia, amely először fogadja Péter utódját. A pápa vágya, hogy találkozzon ezzel a közösséggel, amely egy kicsiny, de fiatal, élénk és sajátos történelmével és összetételével lenyűgöző közösség. Ráadásul a vallásközi dimenzió nagyon jelentős egy olyan országban, amely nagy buddhista hagyományokkal rendelkezik.

A pápa a Mongóliában jelen lévő mintegy 1500 katolikust megerősíti a hitben. Mennyire fontos Ferenc pápa jelenléte ennek a kis missziós közösségnek?

Parolin bíboros: Nagyon érezhető az a lelkesedés, amellyel a katolikusok a Szentatyát készülnek fogadni. Jelenléte megerősítésként és bátorításként egyaránt hat a keresztény élet útján, a hit, a remény és a szeretet útján; továbbá a missziós inkulturáció lenyűgöző időszaka beteljesülésének megerősítéseként is. Valójában, ha ennek az egyháznak a történetére gondolunk, csak csodálni lehet, sőt, mondhatnám meghatódva tekinthetünk rá: évszázados távollét után, az 1990-es évek elején, az ország békés demokratikus átalakulását követően gyakorlatilag újraindult a semmiből. Az első misszionáriusok úttörőként érkeztek, megtanulták a nyelvet, elkezdtek otthonukban szentmisét bemutatni. Úgy érezték, hogy az előrelépésnek a szeretet útján kell haladnia, és úgy ölelték magukhoz a helyi lakosságot, mintha az a saját népük lenne. Így már néhány évtized elteltével létezik egy katolikus közösség a szó szoros értelmében, egy „egyetemes” közösség, amely mind a helyi, mind a különböző országokból származó tagokból áll, akik alázattal, szelídséggel és az összetartozás vágyával akarnak a testvériség kis magjai lenni.

Az elmúlt években a hagyományos életmód mellett megnövekedett az urbanizáció. Ennek a társadalmi változásnak az összefüggésében milyen szerepe lehet a Szentatya látogatásának?

Parolin bíboros: Ferenc pápa gyakran hangsúlyozza a harmónia keresésének fontosságát. Ezzel a kifejezéssel egy globális, átfogó növekedést kíván sugallni, vagyis olyan emberi, társadalmi és spirituális növekedést, amely távol tartja magát a homologizáció, az egyformávátétel kockázataitól, ehelyett tudja, hogyan lehet a különbségeket és a változásokat a növekedés tényezőiként integrálni, hogy az ellentétek és a különbségek találkozása felülkerekedjen az összecsapás és a szembenállás felett. A mongol társadalom kétségtelenül kihívásokkal teli történelmi korszakon megy keresztül, ahol az emberekben mélyen gyökerező bölcsesség most arra hivatott, hogy ötvözze a hagyományt és a modernitást anélkül, hogy elveszítené gyökereit és elősegíti mindenki fejlődését. A pápa, aki a barátság jeléül és nagy tisztelettel örömmel találkozik a mongol néppel, minden bizonnyal ezekre is figyelmet fordít.

A Szentszék és Mongólia közötti párbeszéd mintegy 800 évre nyúlik vissza, IV. Ince pápa idejéig. Milyen ma ez a kapcsolat?

Parolin bíboros: Az imént említett történelmi előzmények nyomán az érdekek közeledése 1992-ben a diplomáciai kapcsolatok hivatalos felvételéhez vezetett. Az akkor létrehozott együttműködés pedig - mondjuk formális szinten is - tovább fejlődik! Jelentős előrelépés történt a közös érdeklődésre számot tartó területeken, amint azt Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszék államokkal és a nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolataiért felelős titkár júniusi hivatalos látogatása is kiemelte. És ebben a szellemben folytatódik. Ferenc pápa apostoli látogatása tehát jó alkalom arra, hogy tovább erősítsük ezeket a kapcsolatokat, amelyek célja a közjó, a vallásszabadság, a béke, az átfogó emberi fejlődés, az oktatás, a kulturális cserekapcsolatok előmozdítása, valamint a régiót és a nemzetközi közösséget érintő közös kihívások kezelése.

Kína Mongóliával határos nagy ország, amelyre Ferenc pápa nagy érdeklődéssel tekint. Tervben van-e egy látogatás a Kínai Népköztársaságba, mégha nem is a közeljövőben?

Parolin bíboros: Mindenki ismeri Ferenc pápa érdeklődését Kína iránt. A kérdésre vonatkozóan pedig azt tudom mondani, hogy a Szentatya szívében ott van ez a nagy vágy, egy teljesen érthető vágy, amelyet már többször nyilvánosan is kifejezett, hogy elutazzon abba a nemes országba, hogy találkozzon a katolikus közösséggel és bátorítsa őket a hit és az egység útján, valamint hogy találkozzon a politikai hatalom képviselőivel, akikkel a Szentszék régóta párbeszédet folytat, abban bízva, hogy a nehézségek és akadályok ellenére is pontosan a párbeszéd és a találkozás útján haladunk, nem pedig az ideológiai összeütközés útján, hogy mindenki számára jó eredményeket lehessen elérni – hangsúlyozta Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár a Vatikáni Médiának adott interjújában.