Legyetek tanúságtevő, befogadó keresztények! – biztatta a pápa a bencés oblátusokat
Gedő Ágnes – Vatikán
Ne zárkózzanak be a közöny falai mögé, bátran válaszoljanak a rászorulók szükségleteire, és kerüljék a pletykálkodást! – ezeket a tanácsokat bízta Ferenc pápa pénteken délelőtt a bencés oblátusokra, akik V. világkongresszusukat tartják szeptember 9-e és 16-a között, amelynek során fölkeresik a Szent Benedekhez kötődő helyszíneket. A regula tanítására emlékeztette a pápa őket, a kitárt szív szeretetére, amely meghatározza a bencés lelkiséget évszázadok óta. Három szempontot ajánlott figyelmükbe ezzel kapcsolatban: Isten keresését, az evangélium iránti szenvedélyt és a vendégszeretetet.
Kutatják Istent
A bencés életet elsősorban Isten, az ő akaratának, csodálatos működésének folytonos keresése határozza meg. Ezt mindenekelőtt Isten szavában találják meg, a szentírás mindennapos olvasásával. Emellett a teremtett világ szemlélése révén keresik őt, azáltal, hogy a napi eseményekről elgondolkodnak, a munkát imádságként élik meg, hogy áldás legyenek mások számára. Keresik Istent továbbá mindazokban az emberekben, akikkel a Gondviselés jóvoltából találkoznak.
Missziós lelkülettel a világban
A másik szempont, amit Ferenc pápa kiemelt a bencés lelkiségből, az evangélium iránti szenvedély. A Szent Benedeket követő szerzetesek példájára, akik jobbá teszik a környezetüket és dolgos napirend szerint élnek, az Istennek felajánlott férfi és női bencés világi hívek is arra hivatottak, hogy átalakítsák az őket körülvevő világot. Kovászként működjenek, hozzáértéssel és felelősen, de ugyanakkor alázatosan és együttérzéssel. A II. Vatikáni zsinat is foglalkozott a világi hívek missziós küldetésével (Lumen Gentium, 31), melynek lényege, hogy Isten Országát keressék a mindennapi életben és azt kovászként formálják Isten tanítása szerint. A Római Birodalom bukása és a középkori társadalom születése közötti átmenetben fontos szerepet játszott a szerzetesség, az ora et labora evangéliumi üzenetére épülő életmodell, mely nagyszámú lakosság békés megtérését és integrálását eredményezte. Az evangélium iránti szenvedélyre ma is nagy szükség van globalizált, de egyben töredezett világunkban, mely folyton rohan és a fogyasztásra gondol. Családi és társadalmi gyökereink meglazulni látszanak, ezért nem ujjal mutogató keresztények kellenek, hanem lelkes tanúságtevők, akik életükön keresztül sugározzák maguk körül az evangéliumot – mutatott rá a pápa. Kerüljük a kísértést, hogy tanúságtevőkből vádló keresztényekké legyünk! – figyelmeztetett, majd rátért beszéde harmadik szempontjára: a vendégszeretetre.
Venit hospes, venit Christus
Szent Benedek regulája külön fejezetet szentel a vendégszeretetnek: mindenkit, aki betér a kolostorba, úgy kell fogadni, mint Krisztust - Venit hospes, venit Christus. Ez különösen igaz a szegényekre és a zarándokokra. Nem szabad bezárkózni, hanem ajtót kell nyitni azoknak, akik kopogtatnak a „nagy kolostor” falán, ami maga a világ, a város, a munkahely. E bezárkózás egyik formája a pletyka, amikor valakit azért nem fogadok be, mert rosszat mondok róla. Kerüljük az önzés, a közöny, a másik kibeszélésének kísértéseit – kérte a pápa a bencés oblátusokat, majd beszédét összefoglalva így buzdított: Áldom az Urat szent és bölcs örökségetekért, amelynek letéteményesei vagytok. Arra szólítalak benneteket, hogy nyissátok ki továbbra is a szíveteket, adjátok át minden nap Isten szeretetének! Mindig keressétek őt, szenvedélyesen tanúskodjatok róla és fogadjátok be őt a szegényekben, akikkel életetekben találkoztok!
Kik az oblátusok?
Magukat így határozzák meg: Akik Szent Benedek lelki útmutatása alapján akarják formálni életüket. Az oblátusok/obláták egy monostorhoz tartoznak, annak lelki javaiban részesednek, de családban és a plébánia közösségében élnek. Ígéretet tesznek az evangélium vezetésével életük jobbítására. Naponként zsolozsmáznak otthon vagy közösségben, havonként közösen elmélkednek dékániákban, és lelkigyakorlaton vesznek részt. (Forrás: osboblatus.hu)
