Parolin bíboros: A Szentatya nagy várokozással tekint a lisszaboni ifjúsági találkozóra
Massimiliano Menichetti / Vértesaljai László – Vatikán
A Vatikáni Rádió munkatársa interjút készített Pietro Parolin bíboros államtitkárral Ferenc pápa közeli apostoli útjáról, melynek során a Szentatya a portugál fővárosban találkozik több százezer katolikus fiatallal, mely így most lesz az első ifjúsági világtalálkozó a Covid világjárvány óta. A bíboros államtitkár szerint Ferenc pápa azzal a meggyőződéssel indul Portugáliába, hogy „ezek a találkozók nagy erőt hordoznak önmagukban, melyek képesek megváltoztatni az emberek életét”. A szerdától vasárnapig tartó világtalálkozó „azok számára is nagy lehetőség lesz, akik ugyan nem tudnak elmenni Lisszabonba, de lelkileg bekapcsolódnak az ottani eseményekbe és imájuk révén maguk is igazi főszereplőkké válhatnak”.
Bíboros úr, Ferenc pápa hogyan készül a fiatalokkal való találkozóra?
A Szentatya nagy várakozással tekint a közelgő lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozóra, amint több videó-üzenetében is arra hívta a fiatalokat, hogy csatlakozzanak hozzá és készüljenek fel – különösen imában – erre az egyházi eseményre. A pápa imádkozik minden fiatalért, akik ezekben a napokban már elindultak Lisszabonba és annak a tudatában érkeznek oda, hogy ezek a találkozók önmagukban is nagy erőt hordoznak, mely képes megváltoztatni egyeseknek az életét. Nemrég ő maga mondta, hogy „a fiatalok nagyon sokat fejlődnek az ilyen találkozókon”. A Szentatya tehát nagy reményektől fűtve készülődik a következő Ifjúsági Világnapra, és arra buzdítja a fiatalokat, hogy ugyanígy viszonyuljanak annak minden pillanatához, amelyeket majd együtt élnek meg. Néhány hete ő is megkapta azt a hátizsákot, amit majd a lisszaboni fiatal zarándokok közt osztanak ki.
Az Ifjúsági Világnapok Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére születtek. Mit jelent ez a világtalálkozó most, 2023-ban?
Azt mondanám, hogy II. János Pál választása kétségtelenül prófétai választás, egyfajta prófétai megérzés volt, aki azt mondta, hogy az Egyház kísérni szeretné a fiatalokat, hirdetni szeretné nekik az evangéliumot, hogy megkönnyítse a Krisztussal való találkozásukat. Hiszen az Egyháznak világszinten egyre elkötelezettebbnek kell éreznie magát a fiatalok gondjai és reménysége iránt, hogy mind jobban megfelelhessen elvárásaiknak is, annak a távlatában, hogy Krisztussal találkozzanak, aki az Út, az Igazság és az Élet.
II. János Pál pápa prófétai megérzése teljes jelentőségével érvényes még napjainkban is, mivel éppúgy meg akarja erősíteni az Egyház elkötelezettségét a fiatalabb generációk iránt ma, mint egykor. Világunknak, amely mélyreható változáson megy keresztül és amely megismerte a világjárvány tragikus tapasztalatait és számos egyéb konfliktustól szenved, ma is minden eddiginél nagyobb szüksége van arra, hogy a fiatalok találkozzanak Jézus Krisztus arcával, hogy megismerjék üdvözítő Igéjét és hogy a tanítványaivá váljanak. Így az Ifjúsági Világnap továbbra is az evangelizáció fontos eszköze és lehetősége a mai fiataloknak is. Továbbá az egyetemes testvériségnek is van egy olyan szempontja, hogy ezek a különböző országokból érkező, ezért eltérő kultúrájú, nyelvű, életstílusú fiatalok találkozhatnak egymással, és kicserélhetik tapasztalataikat, ajándékaikat. Hálásnak kell lennünk, hogy ezt a tapasztalatot 40 éven keresztül ápolták és továbbadták, így az ma is nagy eséllyel formálhatja a fiatalok életét.
Mit tanulhat az egyház a mai fiataloktól?
Hiszem, hogy az Egyház előtt áll a hit továbbadásának és közvetítésének nagy kihívása. Úgy gondolom, hogy az egyháznak ebben a feladatában a fiataloknak sok mondanivalójuk van. A mai világban nem kevesen vannak, akik nem ismerik Jézus Krisztust, vagy esetleg elutasították, így egyre növekszik azoknak a száma, akik elvesztették a hitüket és úgy viselkednek, mintha Isten nem is létezne. A pápa gyakran beszélt a hit átadásának a megszakadásáról Isten népének nemzedékei között, kifejtve, hogy bizonyos szempontból érthető a csalódottságuk az egyházban, mely szerintük cserbenhagyja őket, amiért is nem tudnak többé azonosulni a katolikus hagyománnyal. Egyre növekszik azoknak a szülőknek a száma, akik nem kereszteltetik meg gyermekeiket, nem tanítják meg őket imádkozni.
Ezek a problémák szorosan érintik a fiatalok életét, akiknek sok olyan kérdésük van, amelyekre maguktól nem tudnak választ adni. Ezért azt kérik az Egyháztól, hogy újítsa meg apostoli buzgóságát és félelem nélkül járja a lelkipásztori és missziós megtérés útját, amelyre a Szentatya olyannyira vágyik. Ehhez kreatívnak kell lenni, meg kell találni a bátorságot és a megfelelő nyelvet, hogy Jézus Krisztust a maga frissességében, teljes időszerűségében mutassák be a mai fiataloknak, akiknek van érzékenysége, stílusa, cselekvési módja, ami eltér a múltbeli társaiktól, találkozhatnak vele, megélhetik a hit mélységes megtapasztalását, amit megoszthatnak minden társukkal. Már csak ezért sem maradhatunk nyugodtak a falaink között, hanem legyünk valóban misszionáriusok a fiatalok felé, és vonjuk be őket mind jobban a hitben való haladásban.
Annyi válságon megy keresztül a világ: háborúk, szegénység, közömbösség, elhagyatottság, önzés, szekularizmus... Leküzdhetik-e a fiatalok ezeket a kihívásokat?
Igen, és úgy gondolom, hogy a jelzés pontosan abban az üzenetében érkezik hozzánk, amelyet a Szentatya a fiatalokhoz intézett a találkozóra, mely úgy mutatja be a Szűzanyát, ahogy ő az Angyali Üdvözlet után sietve útra kel és elmegy Erzsébethez, hogy segítsen neki. Ezzel a Szűzanya a közelség és a találkozás példáját adja. Úgy gondolom, hogy a fiatalok éppen most, amikor bejárják a közelség és a találkozás útjait, képesek önmagukban szembenézni társadalmunk számos kihívásával, hogy segítséget nyújtsanak azok megoldásában és leküzdésében. Sok fiatal tanúságtételére gondolok, akik a Szűzanyához hasonlóan nem féltek feladni kényelmüket, hogy közel lehessenek a rászorulókhoz. Úgy gondolom, hogy a fiatalok így tudnak hozzájárulni korunk nagy kihívásainak megoldásaihoz.
A fatimai út utólag került a világtalálkozó programjába. Mit jelent ez a látogatás e Mária kegyhelyen?
Fontos látogatás ez, ahol a Szentatya beteg fiatalokkal találkozik és velük együtt imádkozza a rózsafüzért. Szerintem Ferenc pápa szeretné feleleveníteni a Szűzanyának a három pásztorgyermekhez intézett üzenetét, akiknek 1917-ben megjelent. Üzenete a vigasztalás és a remény szavai voltak egy háborús világban, melytől nem sokban különbözik napjaink tapasztalata sem. A Szűzanya pedig imára hívta a kis pásztorokat és rajtuk keresztül arra kérte az embereket, hogy imádkozzanak és különösen is nagy bizalommal mondják el a Szent Rózsafüzért, hogy béke legyen a világban. Így Ferenc pápa, aki mindig szívén viseli a konfliktusok drámáját, a fatimai kegyhelyen tett látogatásával arra kér bennünket, hogy ne bátortalanodjunk el, hanem tartsunk ki az imádságban.
Lehet és kell is, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó a meghallgatás pillanata legyen. Mi születhet a találkozó során?
Mindenekelőtt Isten kegyelme munkálkodik a fiatalok szívében, de szeretném hangsúlyozni, hogy a találkozásnak három fontos mozzanata van. Az első az, hogy hallgassunk az Úrra, az ő hívására. Ebben az értelemben különösen jelentős a szombat esti virrasztás az Oltáriszentség előtt. Az Eucharisztiában jelenlévő Úrral találkozni azt jelenti, hogy készek vagyunk hallgatni az Ő Igéjére, mert itt olyan találkozás történik, amely valóban megváltoztathatja sok fiatal életét. A hallgatás második mozzanata a pápa meghallgatása. Tudjuk, hogy a pápa képes kapcsolatba lépni a fiatalokkal, rájuk tud hangolódni, könnyen képes beszélni velük és megrendítő szavak révén tudja bátorítani őket, hogy a legjobbat nyújtsák. Tehát a Péter utóddal, a hit tanújával és tanítójával való találkozás is fordulópontot jelenthet a fiatalok életében. A harmadik mozzanat pedig a fiatalok egymás közötti találkozása és egymás meghallgatása, hiszen minden Ifjúsági Világtalálkozó alkalom arra is, hogy más országokból érkezett fiatalokkal találkozzanak, hogy megtudják, hogyan élik meg társaik sokszínűségüket, és hogyan gazdagíthatjuk egymást.
