Krisztus nem a múlt emléke, hanem a jelen Istene – A pápa Úrangyala imája
Vertse Márta - Vatikán
Jézus nem a történelem, hanem a mi életünk főszereplője akar lenni, elkísér bennünket a nehéz pillanatokban is. Számunkra is felkínálja kegyelmét, mint ahogy Péter apostol is a mennyei Atya kegyelme révén ismerte fel Jézusban a Messiást, az élő Isten Fiát – fejtette ki beszédében a Szentatya.
Jézus nem egy távoli próféta, hanem a közel lévő Isten
A vasárnapi evangéliumi szakaszban (vö. Mt 16,13-20) Jézus megkérdezi tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” - kezdte beszédét Ferenc pápa, majd megállapította, hogy ez egy olyan kérdés, amit mi is feltehetünk magunknak: mit mondanak az emberek Jézusról? Általában véve szép dolgokat: sokan úgy tekintenek rá, mint egy nagy mesterre, mint egy különleges személyre, aki jó, igazságos, következetes, bátor…De mindez elég ahhoz, hogy megértsük ki Ő, és főleg elég ez Jézusnak? – kérdezte a Szentatya, majd hozzátette: „Úgy tűnik, hogy ez nem elég”. Ha Jézus csak a múlt egy személyisége lenne – mint az akkori emberek számára az evangéliumban idézett személyek: Keresztelő Szent János, Mózes, Illés és a nagy próféták – akkor csak egy elmúlt idő szép emléke lenne és ez a válasz nem felel meg Jézusnak. Ezért rögtön felteszi a tanítványoknak a döntő kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?”. Ki vagyok én most számotokra? Jézus nem akar a történelem egyik főszereplője lenni, hanem a „tiéd, az enyém”akar lenni, ma. Nem egy távoli próféta, hanem a közel lévő Isten!
Jézus él és elkísér bennünket
Krisztus nem a múlt egy emléke, hanem a jelen Istene – magyarázta a pápa. Ha csak egy történelmi személyiség lenne, ma lehetetlen lenne követnünk őt: szembe kellene néznünk azzal a mély árokkal, amelyet a korunkat elválasztó idő jelent és főleg Jézus példájával, ami egy nagyon magas és megközelíthetetlen hegyhez hasonlítható. Szeretnénk felmászni a hegyre, de nem rendelkezünk az ahhoz szükséges képességekkel és eszközökkel. Jézus azonban él és elkísér bennünket, mellettünk áll, felkínálja Igéjét és kegyelmét, amelyek megvilágítanak és felüdítenek minket utunkon. Ő, a tapasztalt és bölcs vezető örömmel elkísér bennünket a legnehezebb ösvényeken és a legmegközelíthetetlenebb hegycsúcsok megmászásakor – szögezte le beszédében a Szentatya.
Jézus a Messiás, az élő Isten Fia, aki velünk halad életünk útján
Az élet útján nem vagyunk egyedül, mert Krisztus velünk van és segít nekünk, hogy előre haladjunk, mint ahogy Péterrel és a többi tanítvánnyal tette. A pápa rámutatott, hogy a vasárnapi evangéliumi szakaszban éppen Péter az, aki megérti őt és a mennyei Atyától kapott kegyelem révén felismeri Jézusban a Krisztust, „az élő Isten Fiát”. „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia” - mondja Péter: nem a múlt egy személyisége, hanem Krisztus, vagyis a jelenben várt Messiás. Nem egy elhunyt hős, hanem az élő Isten Fia, aki emberré lett és eljött közénk, hogy osztozzon utunk örömeiben és fáradalmaiban. Tehát ne csüggedjünk el, ha olykor a keresztény élet csúcsa túl magasnak és a hozzá vezető út túl meredeknek tűnik. Tekintsünk Jézusra mindig, tekintsünk Jézusra, aki mellettünk halad, aki befogadja törékenységeinket, osztozik erőfeszítéseinkben és gyenge vállainkra helyezi szilárd és gyengéd karját. Jézussal mellettünk mi is nyújtsuk ki egymás felé kezünket és újítsuk meg bizalmunkat: az, ami egyedül lehetetlennek látszik, Jézussal többé már nem az! Jézussal mindig mehetünk előre! – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd beszéde utolsó szakaszában önvizsgálatra ösztönözte a híveket.
Jézus valóban élő jelenlét életemben?
Ma jót tesz nekünk, ha megismételjük a döntő kérdést, amit Jézus ejt ki száján: „ti kinek tartotok engem?”. Te – mondja Jézus – te kinek tartasz engem? Halljuk Jézus hangját, amint ezt kérdezi tőlünk. Más szóval: ki számomra Jézus? Egy nagy személyiség, egy vonatkozási pont, egy elérhetetlen példakép? Vagy Isten Fia, aki mellettem halad, aki elvezethet engem egészen az életszentség csúcsára, oda, ahová egyedül nem sikerül eljutnom? Jézus valóban élő az én életemben, Jézus velem él? Ő az én Uram? Rá hagyatkozom-e a nehéz időkben? Ápolom-e jelenlétét Igéje és a szentségek révén? Hagyom, hogy Ő vezessen engem testvéreimmel együtt a közösségben? – buzdította kérdéseivel önvizsgálatra a híveket a Szentatya, majd beszéden végén a Szűzanyához fohászkodott; az Úti Boldogasszony segítsen nekünk, hogy érezzük: Fia él és jelen van mellettünk.
