A Pápa a portugál katolikus egyetemen: mind följebb és tovább az evangélium erejével
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
A főváros közepén fekvő Portugál Katolikus Egyetemet 1967-ben alapította a helyi püspöki konferencia, mely 1971-ben nyert hivatalos állami elismerést és lett mára az első, nem állami állapítású modern portugál egyetem. A Lisszabon, Braga, Porto és Viseu székhelyeken működő egyetem a diákok minőségi oktatását és átfogó nevelését szolgálja, mely a tapasztalatok jegyében egyike a legjobb portugál egyetemeknek.
Az egyetemi élet kockázatos zarándokút a tudás mezején
Délelőtt tízkor kezdődött az egyetem főépülete előtti szabad téren a találkozó, melynek során a rektori köszöntő után a diákok tanúságtétele hangzott el. Ferenc pápa ezekre válaszolva fejtette ki tanítását az egyetemi hallgatók előtt. Az egyetem világa zarándokláshoz hasonlítható – kezdte beszédét a pápa. Ennek jegyében az ember elhagyja rutinos szokásait, „átvág a mezőkőn”, túllép saját határain és komfortzónáján. A zarándok eközben szembesül az élet nagy kérdéseivel, amelyekre válaszként túllép saját maga korlátain. Az egyetemi diák számára ez a tudomány területén való kutatást jelenti, ahol nincsenek előre kész válaszok, hanem keresni és kockáztatni kell, melyek a zarándok jellemző igéi. A mostani történelmi vihar fájdalmai közepette a kockázat annak a vállalását jelenti, hogy nem haláltusát élünk, hanem a születés kínjait hordozzuk. Éppen ezért a pápa arra kérte a diákokat, hogy legyenek főszereplői annak az új koreográfiának, mely az embert helyezi a középpontba. Az egyetem nem arra szolgál, hogy intézményként megőrizze magát, hanem hogy válaszoljon a kihívásokra és a félelmeket bátor álmokkal győzze le: „nem félelmek ügyintézői, hanem álmok vállalkozói vagyunk”.
A megszerzett tudás felelősségteljes szolgálatra hív
Az egyetemen szerzett ismerethez társuljon felelősség, mely szolgál a tudással és nem a saját jólétét építi. Ezért tegyük fel a kérdést magunknak, hogy „hol a mi testvérünk?”. A testvéri szolgálat tapasztalatát az egyetemen kell megszerezni, mellyel egy igazabb és átfogóbb társadalmat építhetünk. Ehhez pedig a változások főszeplőivé kell válni, mely a jövőben a „mesterek nemzedékét” adja, akik az együttérzés, a föld és lakói számára új lehetőségek mesterei, a remény mesterei – emelte ki a pápa. A közös otthonunkról való gondoskodás drámaian sürget minket – folytatta. Ez azonban nem valósítható meg a szív megtérése valamint a gazdaság és a politika mögött meghúzódó antropológiai látásmód megváltoztatása nélkül. Nem elégedhetünk meg egyszerű palliatív intézkedésekkel vagy félénk és kétértelmű kompromisszumokkal, hanem kézbe kell venni, amit sajnos továbbra is halogatnak, újra kell definiálni azt, amit haladásnak és evolúciónak nevezünk. A haladás nevében ugyanis túl sok a visszafejlődés. Ti vagytok az a generáció – szólt a pápa az egyetemistákhoz – amelyik megnyerheti ezt a kihívást, de ne felejtsük el, hogy átfogó ökológiára van szükségünk, hogy meghalljuk a bolygó szenvedését a szegények szenvedéseivel együtt, az elsivatagosodás drámáját a menekültekkel és a migránsokkal, illetve a csökkenő születési arányokkal együtt.
Az egyetem valóságra nyitott élő, nevelői közösség
Az egyik diák tanúságtétele szerint „Isten nélkül nem lehetséges hiteles átfogó ökológia, nincs jövő egy Isten nélkül való világban”. A pápa válaszként azt kérte, hogy tegyék hitelessé a hitet a döntéseiken keresztül. Mert ha a hit nem hoz létre meggyőző életmódot, akkor nem keleszti meg a világ tésztáját. A kereszténynek nem elég meggyőződöttnek lennie, hanem meggyőzőnek is kell lennie, cselekedetei pedig tükrözzék az evangélium örömteli és egyben radikális szépségét. A kereszténység nem élhető meg falakkal körülvett erődítményként, amely sáncokat emel a világ ellen. Egy másik tanúságtevő éppen ezért pontosan „a kultúra területéről” érzi elhivatottságát, hogy megélje a jézusi Boldogságokat. Minden korban a keresztények egyik legfontosabb feladata a megtestesülés érzésének visszaszerzése. A megtestesülés nélkül a kereszténység ideológiává válik; a megtestesülés az, amely lehetővé teszi, hogy rácsodálkozzunk a Szépre. A Globális Nevelési Megállapodás kezdeményezés tanulmányozására hívta a Szentatya az egyetem világát a közös otthonról való gondoskodás, a nők teljes részvétele, a gazdaság, a politika, a növekedés kérdéseivel. Beszéde végén a pápa örömmel szólt a valóságra nyitott élő közösségről, mely katolikus egyetemként egyaránt fogékony a részekre és az egészre, majd az El Camino zarándokút köszöntésével bíztatta őket: „Ultreia” és válaszként “Suseia”: Menj csak mind tovább! és Menj csak mind följebb!
