Pápai katekézis az igehirdetés amerikai forrásáról: a Szűzanya anyanyelven hirdeti Istent
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Mária anyai palástja alatt minden gyermek helyet talál
Az evangéliumhirdetés buzgóságának újrafelfedezése felé vezető utunk során – amely apostoli buzgóság az egyház története során fejlődött ki – ma Amerikára tekintünk, ahol az evangelizációnak örökké élő forrása van: Guadalupe! – kezdte beszédét a pápa. Guadalupe egy élő forrás, a mexikóiak örülnek neki. Természetesen az evangélium már a jelenések előtt eljutott hozzájuk, de sajnos világi érdekek is kísérték. Az inkulturáció útja helyett gyakran előre kialakított – például európai – modelleket ültettek át elhamarkodottan, miközben hiányzott az őslakosok iránti tisztelet. A Guadalupe-i Szűz viszont a bennszülöttek ruhájába öltözve jelenik meg, az ő nyelvüket beszéli, elfogadja és szereti a helyi kultúrát: Mária anyai palástja alatt minden gyermek helyet talál. Máriában Isten testté lett, és Mária által továbbra is megtestesül a népek életében.
Anyanyelven szól hozzánk a Szűzanya, melyet jól megértünk
A Szűzanya ugyanis a legalkalmasabb nyelven, vagyis anyanyelven hirdeti Istent. Hozzánk is anyanyelven szól a Szűzanya, azon a nyelven, amelyet jól megértünk. Igen, az evangéliumot anyanyelven közvetítik. Én pedig szeretnék köszönetet mondani a sok édesanyának és nagymamának, akik továbbadják azt gyermekeiknek, unokáiknak: a hit az élettel együtt halad, ezért az édesanyák és a nagymamák az első igehirdetők és éppen ezért a pápa nagy tapsot kért az anyukáknak és a nagymamáknak! Az evangéliumot pedig – amint azt Mária mutatja – egyszerű módon adják tovább: a Szűzanya mindig az egyszerűeket választja ki, a mexikói Tepeyac hegyen éppúgy, akárcsak Lourdes-ban és Fatimában: hozzájuk szólva mindenkihez beszél, mindenki számára alkalmas, érthető nyelven, mint Jézus nyelve.
Isten szeret csodákat tenni a kicsiken keresztül
Ferenc pápa a bevezető után figyelmét Szent Juan Diego tanúságtételére fordította, aki egy fiatal bennszülött, a hírnök, aki megkapta Mária kinyilatkoztatását, ő a Guadalupei Szűzanya hírnöke. Alázatos ember volt, egyszerű bennszülött indián, akin rajta nyugszik Isten tekintete, ő pedig szeret csodákat tenni a kicsiken keresztül. Juan Diego már felnőtt és házas ember volt, amikor hitre jutott. 1531 decemberében körülbelül 55 éves lehetett. Éppen úton van, amikor egy magaslaton meglátja az Isten Anyját, aki gyengéden megszólítja. De hogyan is teszi ezt a Szűzanya? – kérdezte a pápa: „Szeretett fiacskám, Juanito, kicsi János”. Aztán elküldi a püspökhöz, kérje meg, hogy építsenek templomot ott, ahol ő megjelent. Az egyszerű és készséges Juan Diego tiszta szíve nagylelkűségével el is megy, de sokáig kell várnia. Végül beszél a püspökkel, de ő nem hisz neki. És sokszor mi püspökök is így vagyunk – tette hozzá szabadon a pápa. Juan Diego újból találkozik a Szűzanyával, aki megvigasztalja őt és ráveszi, hogy próbálkozzon újra.
A keresztény ember teszi a jót, de elviseli a rosszat is
Ő pedig visszamegy a püspökhöz és nagy nehezen találkozik vele, de aki, miután meghallgatta, elbocsátja és embereket küld utána, hogy kövessék. Íme, ez a fáradozás az üzenet bizonyítéka: a buzgóság ellenére nem várt dolgok bukkannak fel, néha az egyház részéről. Az igehirdetéshez nem elegendő a jóról tanúskodni, hanem tudni kell elviselni a rosszat is. Ezt el ne felejtsük, mert nagyon fontos dolog az igehirdetés számára – nyomatékosította a pápa. Nem elég a jóról tanúságot tenni, hanem el kell tudni viselni a rosszat. A keresztény teszi a jót, de elviseli a rosszat. A kettő együtt jár, mert ilyen az élet. Sokfelé az evangélium inkulturálásához, a kultúrák evangelizálásához ma is kitartásra és türelemre van szükség, nem kell félni a konfliktusoktól, nem bátortalanodjunk el.
Az igehirdetés mindig hordozza a meghátrálás veszélyét
A pápa egy olyan országra gondol, ahol a keresztényeket azért üldözik, mert keresztények, és nem gyakorolhatják jól és békében a vallásukat. Juan Diego elcsügged, mert a püspök elutasítja, arra kéri a Szűzanyát, hogy mentse fel őt, és nevezzen ki más valakit, aki megbecsültebb és rátermettebb nála, de arra kap felkérést, hogy tartson ki. Az igehirdetésben mindig megvan a feladás veszélye, hogy valami nem megy jól, és az ember meghátrál, elbátortalanodik, és elmenekül saját bizonyosságaiba, kis csoportokba és intim áhítatokba. Ezzel szemben a Szűzanya, miközben megvigasztal, tovább visz és gyarapít minket, mint egy jó anya, aki fia nyomdokain haladva beveti őt a világ kihívásaiba.
Ne légy nyugtalan és zavart szívű, nemde az anyád vagyok?
Juan Diego ezzel a bátorítással visszatér a püspökhöz, aki jelet kér tőle. A Szűzanya megígéri neki, és megerősíti ezekkel a szavakkal: Ne légy nyugtalan és zavart szívű, nemde az anyád vagyok? Szép dolog ez, mert a Szűzanya, amikor elhagyatottságban, szomorúságban, nehézségben vagyunk, ő is ezt mondja nekünk a szívében: „Nem én vagyok itt, a te anyád?”. Mindig közel állunk őhozzá, hogy megvigasztaljon és megerősítsen minket, hogy erőt adjon a folytatáshoz. Aztán megkéri őt, hogy menjen fel egy kiaszott magaslatra virágot szedni. Hiába is van tél, ennek ellenére Juan Diego szép virágokat talál, köpenyébe rejti és felajánlja az Istenszülőnek, aki megkéri, hogy vigye el bizonyítékul a püspöknek.
Isten meglepetése akkor érkezik, amikor van készség és engedelmesség
Ő pedig elmegy, türelmesen kivárja a sorát és végül a püspök jelenlétében kinyitja a tilmáját, amivel a bennszülöttek be szokták takarni magukat, és felnyitja a virágokat rejtő tilmáját, és íme a köpeny szövetén megjelenik a Szűzanya képe, az általunk ismert rendkívüli és élő formában, és akinek a szemei megőrizték az akkori találkozás főszereplőit. Íme, Isten meglepetése: amikor van készség és engedelmesség, akkor valami váratlan dolgot tud tenni olyan időben és olyan módon, amit nem láthatunk előre. Így épült fel és ma is látogatható a Szűzanya által kért kegyhely.
Menjünk az Anyához életünk örömeiben és bajaiban egyaránt
Juan Diego mindennel felhagy és a püspök engedélyével életét a kegyhelynek szenteli. Fogadja a zarándokokat és közben evangelizálja őket. Ez történik egyébként a Mária-kegyhelyeken, a zarándokhelyeken és igehirdetés azon helyein, ahol mindenki otthon érzi magát, mert ez az Anya háza, ahol honvágyat érzünk az Ég Anyja iránt. Ott az emberek egyszerűen őszintén és népies módon élik meg a hitüket és a Szűzanya, ahogy Juan Diegónak mondta, meghallja sírásunkat és meggyógyítja szenvedéseinket. Tanuljuk meg ezt – kérte a pápa –, hogy ha nehézségeink is vannak az életben, menjünk az Anyához; és ha az életben boldogok vagyunk, akkor is menjünk az Anyához, hogy megosszuk mindezt ővele. Szükségünk van rá, hogy elmenjünk a vigasztalás és az irgalom oázisaiba, ahol a hitet anyanyelven beszélik, ahol az élet nehézségeit a Madonna karjaiba helyezik és ahol az ember szívébe visszatér a béke, talán éppen a gyermekek békéje – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa az igehirdetés amerikai forrásáról, a Guadalupei Szűzanyáról, aki anyanyelven hirdeti nekünk az Istent.
Ferenc pápa köszöntései a katekézis zarándokcsoportjaihoz:
A lengyel hívek nagyszámú csoportját köszöntve a pápa megjegyezte: Néhány nap múlva tartjátok a Częstochowai Boldogságos Szűz Mária ünnepét. Őhozzá, akihez a hívek elzarándokolnak, mint szeretett édesanyjuk otthonába, legyen példa ő számotokra Jézus Krisztus szavainak meghallgatásában és alázatos átelmélkedésében. Így konkrétan tudtok tanúságot tenni a felebaráti szeretetről, különösen a háborútól szenvedő ukrán lakosság iránt, majd szívből megáldotta őket.
A Szentatya szeretettel köszöntötte a különféle olasz zarándokcsoportokat, külön kiemelve a melizzanói híveket és a galliói plébánia közösségét, akik főpásztoruk, Giampiero Gloder érsek kíséretében érkeztek. Végül külön figyelemmel fordult a fiatalok, a betegek, idősek sokaságához és ifjú házasok csoportjához. Szent Bertalan apostol példája, akinek ünnepét csütörtökön tartja a egyház, segítsen abban, hogy Jézus őszinte tanúi legyetek, és hittel viseljétek a szenvedést, hálásan gondolva az evangélium apostolainak értünk viselt szenvedéseire. Szent Bertalan közbenjárására bízzuk a drága Ukrajnát is, amelyet a háború olyan súlyosan sújtott. Imádkozzunk ukrán testvéreinkért, akik oly sokat szenvednek. A háború kegyetlen! Oly sok az eltűnt gyermek és nagyon sok a halott. Imádkozzunk értük és ne feledkezzünk meg a meggyötört Ukrajnáról. A mai nap jelentős dátum országuk számára! – mondta a Szentatya, majd apostoli áldását adta rájuk.
