A keresztségben megkaptuk a prófétaság ajándékát: Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Vertse Márta – Vatikán
A Szentlélek segítségével szemléljük a jelen eseményeit és építsük a jövőt, megértve Isten terveit. Hallgassuk meg testvéreinket, folytassunk párbeszédet és őszintén törekedjünk egymás megértésére – tanította Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala imádság előtt mondott beszédében.
A próféták ma is léteznek
A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus azt mondja: „Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, a próféta jutalmát kapja” (Mt 10,41) – kezdte beszédét a pápa, megjegyezve, hogy a szövegben háromszor hangzik el a „próféta” szó. Ezután feltette a kérdést: de ki a próféta? Válaszában rámutatott, hogy vannak, akik a prófétát egyfajta varázslónak képzelik el, aki megjósolja a jövőt. Ez azonban babonás elképzelés, és a keresztények nem hisznek a babonákban, mint például a varázslatokban, a kártyavetésben, a horoszkópokban vagy ehhez hasonlókban. Ferenc pápa itt zárójelben megjegyezte, hogy nagyon sok keresztény ma is tenyérjósláshoz folyamodik. Mások a prófétát csak egy múltbéli személynek tartják, aki Krisztus előtt élt, hogy megjövendölje eljövetelét. Pedig ebben az evangéliumi szakaszban maga Jézus is arról beszél, hogy be kell fogadni a prófétákat; tehát ők még mindig léteznek, de kik ők? Ki a próféta? – tette fel újból a kérdést Ferenc pápa.
A keresztség által részesülünk Krisztus prófétai küldetésében
Mindannyian próféták vagyunk, mivel a keresztséggel mindnyájan megkaptuk a prófétaság ajándékát és küldetését (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1268. pont) – hangzott a kérdésre Ferenc pápa válasza. A Szentatya emlékeztetett a Katolikus Egyház Katekizmusának 1268. pontjára, miszerint a keresztség által részesedünk Krisztus prófétai küldetésében. Próféta az, aki a keresztség erejében segít másoknak a jelen értelmezésében a Szentlélek működésének hatása alatt. Ez nagyon fontos – hangsúlyozta a Szentatya. A jelent nem események krónikájaként kell értelmeznünk, hanem a Szentlélek működésének hatása alatt, aki segít, hogy megértsük Isten terveit és megfeleljünk azoknak. Más szóval, a próféta az, aki a többieknek Jézust mutatja fel, aki tanúságot tesz róla, aki segít, hogy az ő tervei szerint éljük meg jelenünket és építsük a holnapot. Ezért mindannyian próféták, Jézus tanúi vagyunk, „hogy az evangélium ereje felragyogjon a mindennapi életben, a családban és a társadalomban” (Lumen gentium, 35) – idézett Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium kezdetű, az egyházról szóló dogmatikus konstitúciójából. A próféta élő jel, aki másoknak Istent mutatja fel, a próféta Krisztus fényének visszatükröződése testvérei útján – szögezte le Ferenc pápa, a következőt kérdésekkel buzdítva lelkiismeretvizsgálatra: Én, akit a keresztségben „prófétának választottak”, beszélek-e, és mindenekelőtt élek-e Jézus tanújaként? Viszek-e valamit az ő fényéből valakinek az életébe? Megvizsgálom-e magam ebből a szempontból? Megkérdezem-e magamtól: milyen az én tanúságtételem, milyen az én prófétálásom?
A próféták Isten üzenetének hordozói
A vasárnapi evangéliumi szakaszban az Úr arra is kér bennünket, hogy fogadjuk be a prófétákat; ezért fontos, hogy egymást ennek megfelelően úgy fogadjuk be, mint Isten üzenetének hordozóit, mindenkit saját életállapota és hivatása szerint, és tegyük ezt ott, ahol élünk, vagyis a családban, a plébánián, a vallási közösségekben, az egyház és a társadalom egyéb területein – folytatta beszédét a Szentatya, azt tanácsolva, hogy hallgassunk meg mindenkit. A Lélek ugyanis szétosztotta Isten szent népében a prófétálás ajándékait: ezért jó, ha mindenkit meghallgatunk. Amikor például fontos döntést kell hoznunk, jól tesszük, ha mindenekelőtt imádkozunk, segítségül hívjuk a Lelket, de azután hallgassuk meg a többieket és folytassunk párbeszédet, bízva abban, hogy mindenkinek, még a legkisebbnek is van valami fontos mondanivalója, egy prófétai ajándéka, amit megoszthat másokkal. Így keressük az igazságot és terjesztjük az Istenre és a testvérekre való odafigyelés légkörét, amelyben az emberek nem csak akkor érzik magukat szívesen látottnak, ha azt mondják, ami nekünk tetszik, hanem úgy érzik, hogy elfogadják őket olyannak, amilyenek és ajándékként értékelik őket.
Prófétai ajándékként fogadjuk be testvéreinket
Gondoljunk csak bele, hány konfliktust lehetne így elkerülni és megoldani, ha őszintén, egymás megértésére törekedve meghallgatnánk a másikat! – mutatott rá a Szentatya, majd végül a következő önvizsgálatra buzdított: tegyük fel magunknak a kérdést: tudom-e, hogyan fogadjam prófétai ajándékként fivéreimet és nővéreimet? Hiszem-e, hogy szükségem van rájuk? Tisztelettel, a tanulás vágyával hallgatom-e meg őket? Mert mindannyiunknak szüksége van arra, hogy tanuljunk a többiektől, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy tanuljunk másoktól – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd a következő fohásszal zárta a vasárnap déli Úrangyala előtt mondott beszédét: „Mária, a Próféták Királynője segítsen bennünket, hogy meglássuk és befogadjuk a jót, amit a Lélek másokban elhintett”.
