Úrangyala: Isten fényében gondozzuk a világ, a szív és a felebarát mezejét
Vertse Márta – Vatikán
A pápa katekézisében arra buzdított, hogy türelemmel műveljük meg mindazt, amit az Úr vet az élet mezején. Végezzünk lelkiismeretvizsgálatot és ismerjük fel szívünk mezején a jó hajtásait, a gyomokat pedig gyökerestől tépjük ki. Ami pedig a felebarát mezejét illeti, ne ítélkezzünk másokról, hanem mindenben keressük Isten művét és tanuljuk meg észrevenni annak szépségét – hangzott Ferenc pápa tanítása.
A konkolyt az ellenség szórja a búza közé
A mai evangéliumi szakasz a búzáról és a konkolyról szóló példabeszéd (vö. Mt 13,24-43) – kezdte beszédét a Szentatya. Egy földműves, aki jó magot vetett mezejébe, felfedezi, hogy egy ellenséges ember az éjjel konkolyt szórt a búza közé, egy olyan növényt, amely nagyon hasonlít a búzára, de gyomnövény.
Világunk egy nagy mező, ahol a jó és a gonosz együtt növekednek
Jézus ezekkel a szavakkal a mi világunkról beszél, amely valóban olyan, mint egy nagy mező, ahol Isten búzát vet, a gonosz pedig konkolyt szór, és ezért a jó és a gonosz együtt növekednek. A jó és a rossz együtt nő – hangsúlyozta Ferenc pápa. Ezt látjuk a hírekben, a társadalomban, a családban és az egyházban is. És amikor a jó búza mellett megpillantjuk a rossz gyomnövényeket, akkor kedvünk támad azonnal kitépni őket, hogy mindent kitisztítsunk. De az Úr ma figyelmeztet bennünket, hogy ez kísértés: nem lehet tökéletes világot teremteni, és nem lehet jót tenni azzal, hogy elhamarkodottan elpusztítjuk azt, ami nem jó, mert ennek rosszabb következményei vannak: a végén - ahogy mondani szokták – „a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntjük”.
Szívünk a szabadság mezeje
Ferenc pápa ezután a hívek figyelmét egy második területre hívta fel, amelyet megtisztíthatunk: ez pedig a szívünk mezeje, az egyetlen tér, ahol közvetlenül beavatkozhatunk. Szívünk mezején is van búza és konkoly, sőt, onnan kiindulva terjed el mind a kettő a világ nagy mezején. A szívünk valóban a szabadság mezeje: nem sterilizált laboratórium, hanem nyitott és ezért sebezhető tér – állapította meg a Szentatya majd arra mutatott rá, hogy hogyan kell megfelelően művelnünk szívünk mezejét. Egyrészt állhatatosan gondoznunk kell a jóság finom hajtásait, másrészt megfelelő időben fel kell ismernünk és gyökerestől ki kell tépnünk a gyomnövényeket. Nézzünk tehát magunkba, és vizsgáljuk meg, mi történik, mi növekszik bennem, mi nő bennem a jóból és a rosszból – buzdított a Szentatya, emlékeztetve a lelkiismeretvizsgálat szép módszerére. Ez azt jelenti, hogy feltesszük magunknak a kérdéseket: mi történt ma az életemben, mi az, ami megérintette a szívemet, milyen döntéseket hoztam? És ez a lelkiismeretvizsgálat éppen arra szolgál, hogy Isten fényében ellenőrizzük, hol vannak szívünk mezején a rossz gyomnövények és hol van a jó mag – szögezte le Ferenc pápa.
A harmadik mező a felebarát mezeje
A világ mezeje és a szív mezeje után a Szentatya egy harmadik mezőhöz fűzte gondolatait. Ezt nevezhetjük a felebarát mezejének. Ezek azok az emberek, akikkel nap mint nap érintkezünk és akik felett gyakran ítélkezünk. Milyen könnyen felismerjük a viszálykodásaikat, mennyire szeretjük „lenyúzni a bőrt” másokról! És ehelyett milyen nehéz meglátni ott növekedni a jó gabonát! – jegyezte meg Ferenc pápa. Ne feledjük azonban, hogy ha művelni akarjuk az élet szántóföldjeit, fontos, hogy mindenekelőtt Isten művét keressük: tanuljuk meg észrevenni másokban, a világban és önmagunkban is annak a szépségét, amit az Úr vetett el, a napsütötte búzát, aranyló búzakalászaival. Kérjük a kegyelmet, hogy képesek legyünk ezt észrevenni önmagunkban, de másokban is, kezdve a hozzánk közel állókkal. Ez nem egy naiv tekintet, hanem ez a hívő tekintete, mert Isten, a világ nagy mezejének földművese, szereti meglátni és nőni hagyni a jót, hogy az aratás ünnep legyen!
Türelemmel műveljük mindazt, amit az Úr vet az élet mezején
A búzáról és konkolyról szóló példabeszéd elemzése után a pápa javasolta, hogy ma is tegyünk fel magunknak néhány kérdést. A világ mezejére gondolva kérdezzük meg önmagunktól: le tudom-e győzni a kísértést, hogy „mindent egy kalap alá vegyek”, hogy ítélkezéseimmel mindenkit „lesöpörjek”? Azután a szív mezejére gondolva vizsgáljuk meg önmagunkat: őszintén keresem-e a bennem lévő rossz növényeket, és elszántan behajítom-e őket Isten kegyelmének a tüzébe? Végül a felebarát mezejére gondolva vizsgáljuk meg: eléggé bölcs vagyok-e ahhoz, hogy meglássam, ami jó, anélkül, hogy mások korlátoltsága és lassúsága miatt elkedvetlenednék? A búzáról és a konkolyról szóló katekézise végén Ferenc pápa a Szűzanyához intézte fohászát: „Segítsen nekünk Szűz Mária, hogy türelemmel megműveljük azt, amit az Úr vet az élet mezején, az én mezőmön, a felebarátunk mezején, mindenki mezején”.
