Péter és Pál valódi emberek voltak, ma is ilyenekre van szükség: a pápa Úrangyala imádsága
Gedő Ágnes – Vatikán
Kedves testvérek! Ma, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Jézus azt mondja az evangéliumban Simonnak: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat” (Mt 16,18). A Péter névnek több jelentése van: egyszerre jelent sziklát, követ, vagy egyszerűen kavicsot. Ha megnézzük Péter életét, valóban megtaláljuk nevének mindhárom vonását – kezdte beszédét a pápa.
Péter, a szikla
Péter egy szikla: sokszor erős és szilárd, őszinte és nagylelkű. Mindent otthagy, hogy kövesse Jézust (vö. Lk 5,11). Fölismeri benne Krisztust, az élő Isten Fiát (Mt 16,16), a tengerbe veti magát, hogy siessen találkozni a Feltámadottal (vö. Jn 21,7). Aztán nyíltan és bátran megvallja Jézust a templomban, korábban és akkor is, miután letartóztatták és megkorbácsolták. A hagyomány elbeszéli, milyen határozottan nézett szembe a vértanúsággal, ami éppen itt következett be, a Szent Péter-bazilika közelében. Péter valóban szikla.
Péter, a kő
Ferenc pápa ezután így folytatta beszédét: Péter egyben kő is, mely képes támaszt nyújtani másoknak. A Krisztusra épült kő támogatja a testvéreket az egyház építésében. Ezt a vonást is megtaláljuk életében: válaszol Jézus hívására testvérével, Andrással, Jakabbal és Jánossal együtt (vö. Mt 4,18-22). Megerősíti az apostolok szándékát, hogy kövessék az Urat. Gondjaiba veszi a szenvedőt, bátorítja az evangélium közös hirdetését. Kő, megbízható vonatkozási pont az egész közösség számára.
Péter, a kavics
Ferenc pápa ezután rátért Péter nevének harmadik jelentésére. Péter egyszerűen kavics is, mert gyakran megmutatkozik kicsinysége. Olykor nem érti, amit Jézus cselekszik. Letartóztatásakor erőt vesz rajta a félelem és megtagadja őt, majd megbánja tettét és keservesen sír, de mégsincs bátorsága a kereszt alatt állni. Bezárkózik a többiekkel a cenákulumba, mert attól tart, hogy elfogják. Antióchiában zavarja, hogy pogány megtérőkkel van – Pál emiatt következetességre inti. Végül pedig a Quo vadis hagyomány szerint megpróbál elmenekülni a vértanúság elől, de aztán az úton találkozik Jézussal és visszanyeri bátorságát, hogy vállalja sorsát.
Péter nem szuperhős, valódi ember
Ferenc pápa rámutatott: Péterben mindez megvan. Megtaláljuk benne a szikla erejét, a kő megbízhatóságát és az egyszerű kavics kicsinységét. Nem egy szuperhős: olyan ember, mint mi, aki nagylelkűen igent mond Jézusnak a maga tökéletlenségében. De éppen ezért – ahogy Pálban és az összes többi szentben – Péterben is nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten tesz erőssé minket a kegyelmével. Isten egyesít minket szeretetével, és ő bocsát meg nekünk irgalmával. Ezzel az igazi emberséggel alakítja a Lélek az egyházat. Péter és Pál valódi személyek voltak, és ma, jobban, mint valaha szükségünk van valódi emberekre – húzta alá a pápa.
Legyünk erősek, nagylelkűek és alázatosak
Nézzünk magunkba és tegyünk föl magunknak néhány kérdést, kezdve a sziklától, kőtől, kavicstól. A szikla: megvan bennünk a buzgóság, a szenvedély az Úr és evangéliuma iránt, vagy olyasvalami, ami könnyen szétmállik? Aztán kövek vagyunk, nem azért, hogy elbotoljanak bennünk, hanem hogy építsük az egyházat? Dolgozunk az egységért, érdeklődünk mások iránt, főleg a gyengébbek iránt? Végül pedig a kavicsra gondolva: tudatában vagyunk önnön kicsinységünknek? És ami a fő: gyengeségeinkben ráhagyatkozunk az Úrra, aki nagy dolgokat visz véghez azokkal, akik alázatosak és őszinték?
Mária, az Apostolok Királynője segítsen nekünk, hogy kövessük Szent Péter és Pál erejét, nagylelkűségét és alázatosságát – fohászkodott végül az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa.
Virágszőnyegek a Szent Péter-téren
A Szentatya szeretettel üdvözölte a római lakosokat, védőszentjeik, Péter és Pál ünnepe alkalmából. Köszönetet mondott a Pro Loco egyesületnek, mely virágszőnyegekkel díszítette föl a Szent Péter-teret. Ezek a történelmi hagyományt követő alkotások a békét jelképezik, azt üzenve nekünk, hogy fáradhatatlanul imádkozzunk a békéért. Különösen az ukrán népért, melyet minden nap a szívemben hordozok – mondta az Úrangyala elimádkozása után a pápa, majd üdvözölte a konstantinápolyi küldöttséget, akik Szent Péter és Pál ünnepére érkeztek kedves testvére, Bertalan pátriárka képviseletében. A Szentatya végül köszöntötte a metropolita érsekeket, akik Rómába érkeztek a palliumok megáldására: Brazíliából, Horvátországból, Mexikóból, Nicaraguából, Lengyelországból, az USA-ból és különböző olasz városokból.
