Ferenc pápa elismerte Lúcia nővér, az utolsó fatimai látnok hősi erényeit
Vertse Márta – Vatikán
Június 22-én, csütörtökön délelőtt Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentté avatási Dikasztérium prefektusát és engedélyezte hat dekrétum közzétételét. Ezek közül az egyik elismeri a Sevillai főegyházmegye tíz papjának és tíz világ hívőjének vértanúságát, akiket 1936-ban, a spanyolországi polgárháború idején öltek meg hit iránti gyűlöletből és akiket hamarosan az oltár dicsőségére emelnek. A többi dekrétum öt Isten Szolgája hősies erényeit ismeri el.
A „harmadik titok” őrzője
Isten Szolgája, Lúcia de Jesus e do Coração Immaculado (született Lúcia dos Santos), a Sarutlan Kármeliták Rendje fogadalmas nővére 1907. március 28-án született a portugáliai Aljustrelben, és 2005. február 13-án halt meg Coimbrában. Tíz éves korában, 1917-ben két unokatestvérével, Ferenccel és Jácintával együtt Szűz Mária jelenéseinek tanúja volt a Fatima melletti Cova de Iria (a Béke-völgye) nevű helyen. Unokatestvérei néhány évvel később, még gyermekkorukban meghaltak a spanyolnátha következtében. Ferencet és Jácintát Szent II. János Pál pápa 2000-ben iktatta a boldogok sorába Fatimában, míg a jelenések centenáriumán, 2017. május 13-án Ferenc pápa szentté avatta őket a portugáliai Mária-kegyhelyen.
Lúcia nővér, a Szűzanya által a pásztor gyermekekre bízott üzenet egyetlen őrzője, Leiria főpásztora, José Alves Correia da Silvia püspök kérésére 1935-41 között négy visszaemlékezésében foglalta össze tanúságtételét a jelenésekről. Az ún. „harmadik titkot” 1944-ben rögzítette írásban. Ezt zárt borítékban elsőként Szent XXIII. János pápának juttatták el 1959-ben. 1965-ben Szent VI. Pál pápa kapta kézhez, majd visszaküldte a Szent Offícium levéltárába azzal az utasítással, hogy a szöveget nem szabad nyilvánosságra hozni. Szent II. János Pál pápa az ellene 1981. május 13-án, a fatimai Szűzanya liturgikus emléknapján elkövetett merénylet után kérette magához a „titok” harmadik részét tartalmazó borítékot, amelynek tartalmát a 2000-es jubileumi szentévben tette közzé a Hittani Kongregáció dokumentumában.
1944. március elsején írt feljegyzésében többek között így emlékszik vissza Lúcia nővér: „Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk „valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek” láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, „akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya”. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt.
Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket”.
Kondor Lajos verbita szerzetest, aki 1954-től 2009-ben bekövetkezett haláláig Fatimában élt, és a gyermekkorukban elhunyt pásztorgyermekek, Ferenc és Jácinta boldoggá avatási eljárásának posztulátora volt, hosszú éveken át mély barátság fűzte Lúcia nővérhez, amelyről római látogatásai idején többször is nyilatkozott műsorunknak. Kondor atya, akiről két évvel halála után, 2011-ben teret neveztek el Fatimában, a „harmadik titok” nyilvánosságra hozataláról így számolt be: „Amikor a merénylet után II. János Pál pápának betegágyánál felolvasták a fatimai titkot, azaz a Lúcia nővér által leírt látomás részleteit, a Szentatya magára ismert a beszámolóban szereplő, fehérbe öltözött, vérben ázó püspök alakjában. Ezzel II. János Pál pápa a fatimai események kellős közepébe került, a féltetten őrzött, úgynevezett harmadik titok szívébe” – nyilatkozta Kondor atya, az Isteni Ige Társasága rend tagja.
A rendkívüli és a hétköznapi összefonódása Lúcia nővér életében
Lúcia nővér egész életén át nagy elkötelezettséggel őrizte a Szűzanya üzenetét, először, mint dorottyás nővér, majd, mint coimbrai kármelita szerzetesnő, ahol nemsokkal Szent II. János Pál pápa halála előtt, 2005. február 13-án hunyt el. A hősies erényeiről most közzétett dekrétumban olvasható, hogy azért is nehéz volt különbséget tenni élete és a jelenések között, „mivel szenvedéseinek nagy részét a jelenéseknek kellett tulajdonítani: mindig rejtve tartották, védték, őrizték. Személyéből kitűnik egyrészt a fáradozás, hogy összeegyeztesse azoknak az eseményeknek a rendkívüliségét, amelyeknek szemtanúja volt egy olyan szerzetesi élet hétköznapiságával, amelyet a Kármel jelent”.
1967. május 13-án Lúcia nővér Fatimába ment, hogy köszöntse Szent VI. Pál pápát. Csakúgy, mint 1982. május 13-án, hogy találkozzon Szent II. János Pál pápával, aki az egy évvel az ellene elkövetett merénylet után kereste fel a portugáliai Mária-kegyhelyet és a Szűzanya koronájába foglaltatta a merénylet egyik golyóját. XVI. Benedek pápa 2010-ben rótta le tiszteletét a fatimai Boldogságos Szűz Mária előtt, Ferenc pápa pedig a jelenések 100. évfordulóján utazott el a portugáliai Mária-kegyhelyre, ahol a szentek sorába iktatta Boldog Ferencet és Boldog Jácintát. A Szentatya hamarosan, augusztus 5-én keresi fel ismét Fatimát, a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozóra vezető útja egyik állomásaként.
A spanyol polgárháború húsz vértanúja
A csütörtökön közzétett dekrétumok közül az egyik elismeri az 1936-os spanyol polgárháború húsz áldozatának vértanúságát.
Közöttük van Manuel González-Serna Rodríguez plébános atya, aki 1880-ban született Sevillában. 1936. július 19-én éjszaka letartóztatták a köztársasági hadsereg katonái és négy nappal később a sekrestyében kivégezték. 1936 nyarán további kilenc papot és 10 személyt megöltek Sevillában és környékén, gyakran letartóztatás és tárgyalás nélkül. A republikánusok üldöztek mindenkit, aki a katolikus egyház tagjának vallotta magát.
Mariano Caballero Rubio atya szemtanúja volt, hogy felgyújtották plébániáját letartóztatása előtt. A 19 éves Enrique Palacios Monrabà szeminaristát letartóztatták és apjával együtt megölték. A vértanúk között van egy ügyvéd, egy gyógyszerész, a plébániai tanács tagjai, valamint a klarissza szerzetesnők egy csomagkihordója, aki özvegy édesanyjával élt a kolostor közelében.
A további négy tiszteletreméltó
Lúcia nővéren kívül a csütörtökön közzétett dekrétumok szerint tiszteletreméltó jelző illeti meg Antônio de Almeida Lustosa brazil szalézi szerzetest, Fortaleza érsekét, aki 1886. február 11-én született a brazíliai São João del Reiben és 1974. augusztus 14-én halt meg a brazíliai Carpinában. Meggyőződése volt, hogy az első evangelizáció a legszegényebb személyek és családok méltóságának helyreállítása – olvasható a Szentté avatási Dikasztérium honlapján közzétett életrajzában. Emellett esszéista, tudós és művész is volt.
Antonio Marco Pagani 1526-ban született Velencében, a Tridenti Zsinat ferences teológusa, a katolikus világi hívek előmozdítója, a Szent Kereszt Testvérei és a Szeplőtelen Mária alázatos Leányai Társaság alapítója volt 1579-ben. 1589. január 4-én halt meg Vicenzában.
Mary Lange nővér a faji megkülönböztetés miatt elhagyta szülőhazáját, Kubát, és az Egyesült Államokba költözött, majd 1829-ben az egyesült államokbeli Baltimore-ban megalapította az Isteni Gondviselés Oblátus Nővérei Kongregációját, amelynek szerzetesnői az iskolai oktatás terén tevékenyednek. 1882. február 3-án halt meg Baltimore-ban.
Anna Cantalupo vincés nővér, a Páli Szent Vince Szeretet Leányai Társulatának a tagja 1888. szeptember 3-án született Nápolyban. Cataniában a beteg szegények, különösen a háborús árvák gondozásának szentelte magát, megszervezve a szicíliai városon áthaladó II. világháborús katonák lelki gondozását. 1983. március 17-én halt meg Cataniában.
